7 tipp a szeparációs szorongás leküzdéséhez

Cikkem bevezetője elősegíti a szeparációs szorongás lelki hátterének megértését, azt, hogy pontosan mi is játszódik le a kislurkó lelkében. A következő rész tartalmaz 7 tippet, melyek a szakértők szerint jelentősen megkönnyíthetik az elválást és potenciálisan csökkenthetik a reggelente hullajtott könnyek mennyiségét. Végezetül találtam egy zseniális instant megoldást, mely mókává és kacagássá változtathatja a szomorú perceket.

A szeparációs szorongás a gyermek fejlődésének természetes velejárója, egyfajta félelem- és bizonytalanságérzet, ami akkor jelenik meg, amikor a gyerkőc távol van a szüleitől vagy azoktól a személyektől, akik általában a gondját viselik és akik mellett biztonságban érzi magát. Ennek gyakori megnyilvánulása az, hogy a gyerek sír és nem akar elválni a mamitól; ezzel a viselkedéssel pedig hatalmas bűntudatot tud kelteni az édesanyában.

Gondolom, a számodra is ismerős a fent leírt helyzet, amikor el akarsz menni egy kicsit barátnőzni, vagy esetleg fodrászhoz, edzeni és a kicsi hatalmas könnyben úszó szemekkel, szemrehányóan néz rád, vagy éppen üvölt és nem enged el; nos ennek ki tud ellenállni? De megnyugodhatsz, a szakértők szerint ez a fejlődés velejárója, egyrészt előbb-utóbb kinövi, másrészt pedig szuper technikák vannak a szeparációs szorongás leküzdésére.

Mi a kiváltója a szeparációs szorongásnak?

A szeparációs szorongás a gyerek 8 hónapos kora körül kezd el kialakulni és általában a legintenzívebben a gyermek 14-18 hónapos kora körül manifesztálódik. Ez a szorongás egy teljesen normális reakció, ilyenkor a gyerek túlélési ösztöne “kapcsol” be; ugyanis a túlélés szempontjából nem lett volna nagyon szerencsés, ha a kisgyerekek nem félnének az idegenektől, vagy attól, hogy elvesznek, amint megtanulnak kúszni-mászni vagy járni. 

Másrészt a szeparációs szorongás a biztonságos kötődés egyik jele is egyben, ez azt mutatja, hogy a gyerek feltétel nélkül megbízik benned és biztonságban érzi magát veled, és csak veled. Idővel természetesen kinövi ezt a kisgyerek, ugyanis belátja, hogy anya vagy apa mindig visszajön érte, és nincs rossz helyen hagyva, nem éri hátrány akkor sem, ha nem a szüleivel van. Tulajdonképpen a szeparációs szorongás annak a jele, hogy a gyermek rádöbben arra, hogy mennyire függ az édesanyjától/édesapjától/gondviselőjétől és ahogy egyre inkább megismeri a környező világot, azt egyre inkább egy félelmetes helynek találja. 

Ez az érzés többször is visszatérhet, óvoda- vagy iskolakezdéskor, amikor egy teljesen új vagy ismeretlen helyzethez kell a kicsinek alkalmazkodnia. Még egy felnőtt is ideges és frusztrált lehet egy munkahely váltás vagy költözés során, ezért nem nehéz megérteni a kisgyermeket, akinek egy új személyre kell rábíznia magát, új társakkal kell összebarátkozni és egy teljesen új rendszerbe beilleszkednie. Ezért teljesen érthető és természetes, hogy egy-egy ilyen helyzet megviseli a gyermekeket. 

Ekkor szokott előfordulni, és biztosan ismerős a helyzet, hogy a kisgyerek fej- és hasfájásra, rosszullétre panaszkodik, ezzel jelezve a félelmét vagy a szorongása ebben nyilvánul meg. Ez nemcsak ovi- és iskolakezdéskor, hanem a szülők üzleti útja esetében, esetleg egy ottalvós buli apropóján is előjöhet.

A gyerkőc ki nem mondott félelme ilyenkor gyakran a következő: nehogy valami rossz történjen apával/anyával/gondviselővel az elválás ideje alatt; ezért előfordul, hogy elváláskor ráakaszkodik a szülőre, könyörög vagy éppen hisztizik, csak hogy együtt maradhassanak. Egy kicsit extrémebb esetben egy ilyen ki nem mondott félelmekkel teli helyzet rémálmokkal is járhat, aminek következménye, hogy a gyermek nem akar egyedül aludni és gyakori megerősítésre vágyik, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Mit tehetsz, hogy megkönnyítsd az időszakos elválást? 


Azzal semmiképpen sem teszel jót, ha engedsz a könyörgő és könnyben úszó tekintetnek Persze tudom, egy ilyen helyzetben azonnal megérkezik a bűntudat és az az érzés, hogy rossz anya vagyok, egész nap elkísér. Ezért nem szabad elfelejtened, hogy a szeparációs szorongás normál körülmények között egy természetes érzés a kisgyerek számára, ugyanis normális reakció részéről, hogy szorong, ha nélküled van; ez csak annak a bizonyítéka, hogy mennyire biztonságosan kötődik hozzád.  

Ahelyett, hogy aggódnál és azon törd a fejed, hogy hogyan hagyhatnád kevesebbet magára a kicsit ehelyett inkább arra fókuszálj, hogy segítsd a gyereket, hogy felismerje és kezelje az érzéseit, aminek eredményeként jobban biztonságban érezheti majd magát. Így a gyerkőc megtanulja, hogy ha pillanatnyilag el is tűnsz a látóteréből, az nem azt jelenti, hogy elhagyod, hanem visszatérsz hozzá és őt is jó és biztonságos helyen hagyod arra az időre.  Másrészt, ha időnként mással marad a kicsi, (vagy éppen oviba/iskolába megy) azzal egyáltalán nem ártasz neki; hanem ezzel önállóságra és függetlenségre neveled

Tippek a szeparációs szorongás leküzdéséhez 

A legjobb módszer arra, hogy legyőzzük a szeparációs szorongást az az, ha támogató a hozzáállásunk, de egyben határozottak is vagyunk. Például, a következőket  mondhatod a kicsinek:

„Tudom, megértem, hogy szorongsz, de oviba/iskolába kell menned. Gyere, beszéljük meg, mi az, ami aggaszt.”

Gyakran kiderül, hogy egy valós probléma a szorongás kiváltó oka. Lehet, hogy cikizik a gyereket, vagy esetleg van egy szigorúbb tanító vagy nevelő a környezetében, aki kiváltja a szorongást vagy a nagyobbak esetében a szorongás kiváltó oka lehet egy felmérés, egy felelés is. Ha van egy konkrét probléma, akkor innen már egyszerűbb a szeparációs szorongást, vagyis a tulajdonképpeni kiváltó okot kezelni, lehet közösen dolgozni a gyermekkel a megoldás irányába. 

A határozottság ebben az esetben azt jelenti, hogy nem engedsz a hisztinek vagy pedig a sírásnak, mert ezzel azt tanítod meg a kicsinek, hogy ezzel eléri, ami akar. Érdemes ilyenkor konzultálnod az óvónénivel/tanítóval, mert a legtöbb pedagógus profin tudja kezelni az ilyen jellegű nehézségeket. Az egyik legfontosabb dolog pedig, amit nem szabad elfelejtened az, hogy dicsérd meg a gyereket, minden egyes alkalommal, amikor oviba/iskolába megy és különösebb problémák nélkül ott marad.

A szeparációs szorongás a leggyakoribb a kisbabáknál, a tipegőknél, de nagyobb gyerekeknél, akár tinikorban is előfordulhat, így nem biztos, hogy jó taktika a kivárásra játszani Érdemes megtanulni kezelni ezeket a helyzeteket, és ezzel a csemeték biztonságérzetét is fokozni tudod. Következzen 7 tipp, amelyekkel segítheted a kislurkót legyőzni a szeparációs szorongást és az oviba/iskolába való beszokást:

1. Segítsd elő a gyermek kötődését az új gondviselőjéhez (babysitter, óvónéni, tanítónéni)

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy kötődjenek egy felnőtthöz, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Amikor nincsenek a szüleikkel, valakihez kötődniük kell, valakihez, akire át tudják helyezni mindazt a bizalmat, amit eddig a szüleiknek szavaztak meg, és egyúttal el kell hogy higgyék, hogy ez az illető vigyáz rájuk, amik a szüleiktől távol vannak. Ha nem teremtődik meg ez a kapocs, nincs meg ez a fajta biztonságérzet, akkor a gyerek túl izgatott és ideges lesz ahhoz, hogy valóban figyelni tudjon a közös foglalkozások ideje alatt.

Ha esetleg azt veszed észre, hogy a kicsi ódzkodik az ovitól/sulitól, akkor érdemes mihamarabb beszélni az óvónénivel/tanítónénivel és megemlíteni, hogy a gyerkőc nem érzi jól magát és legyen szíves kicsit külön figyelni rá, segíteni őt. Egy jó pedagógus természetesen megérti ezt és segíteni fog a gyereknek beilleszkedni. Gyakran, ilyen esetben a pedagógus egy különleges szerepet oszt ki a gyerekre, ami segíti őt abban, hogy beilleszkedjen és megtalálja a helyét ebben az új környezetben is. 

2. Segítsd az új közösség gyerekeivel való kapcsolódást

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy legalább egy másik kisgyerekhez közel érezzék magukat, ezért kérdezd meg a óvónénit/tanítónénit, hogy van-e a gyereknek közeli barátja, kivel játszani szokott. Hogy ez a folyamat zökkenőmentesebb legyen, megkérdezheted a kicsit, hogy szeretne-e valakit áthívni játszani. Vagy menjetek el együtt fagyizni egy-két szimpatikus gyerekek anyukájával, esetleg hívjátok át vacsorázni az egész családot. Nem szükséges 7 fogásos vacsorával készülnöd, megteszi egy egyszerű pizzázás is, hidd el, a vacsora végére a gyerekek már a feje tetejére állítják a házat és boldogan szaladgálnak fel alá. És ki tudja, lehet te is új barátokra teszel szert.

3. Alakítsatok ki egy rituálét az elköszönéskor

A legnehezebb pillanat a gyerek számára a tényleges búcsú pillanata, amikor elköszön tőled; ezért jó ötlet lehet kialakítani egy rituálét ezekre a fájdalmas percekre. Lehet ez egy hosszabb ölelés, egy titkos kézfogás, három puszi, amely feltölt szeretettel, esetleg néhány bátorító mondat:

„Nagyon szeretlek, minden a legnagyobb rendben lesz . Legyen gyönyörű szép napod és 4-re itt vagyok érted.”

Elmondhatod neki azt is, hogy tejesen természetes, hogy nehéz elválni attól, akit szeretsz, ezért megérted, hogy ez neki ez fáj és nem tetszik, de erősítsd meg benne annak az érzését is, hogy maximálisan hiszel abban, hogy ő az oviban/iskolában biztonságban van és végeredményben jól fogja magát érezni.

4. Adj egy kis emléket a gyerkőcnek, aminek a segítségével közel érezhet magához egész nap

A kisebb gyerek számára ez lehet a sálad, amely be van fújva a parfümöddel és anya-illatú, vagy valami kis kedvenc plüss, amit előzőleg feltöltöttél a szereteteddel. Szintén jól működhet és megnyugtathatja a gyereket egy kettőtöket, vagy a családot ábrázoló laminált kép, amelyet elővehet, ha hiányzol neki. Nagyobb gyerekeknél jól működhet egy anya-ékszer, vagy bármilyen kedvenc kis apróság, amihez a kislurkó ragaszkodik.

Szintén jó ötlet egy szeretetzsák készítése, melyben szívecskéket, cukorkákat, bátorító üzeneteket tehetsz; és amelyet minden nap egy újabb adag szeretettel töltesz fel. Ezek mind olyan tárgyak, amikhez fordulhat, ami megnyugtatja a gyerkőcöt azokban a pillanatokban, amikor egyedül érzi magát, és segítik növelni a biztonságérzetét ugyanis tudja, hogy anya gondol rá és “ott van vele” napközben is.

5. Segíts neki kifejezni a félelmeit és vezesd rá, hogy ezeket tulajdonképpen képes kezelni

A legtöbb ovival/iskolával kapcsolatos szorongás olyan alaptalan félelmekből is fakadhat, amiket mi felnőttek, nehezen értünk meg, vagy egy legyintéssel elintézünk, ugyanis számunkra nevetségesnek tűnnek. Ennek ellenére a gyerekek számára komoly emocionális problémát okozhat ez, és ő komolyan aggódhat azon, hogy például neked bajod eshet, amíg ő iskolában van, vagy pedig csak egyszerűen eltűnsz, amíg ő nem figyel. 

De természetesen vannak olyan helyzetek, amikor egy valós probléma a szorongás oka, ezért támogasd a gyereked abban, hogy kifejezhesse ezeket az érzelmeket, például:

„Aggódsz, hogy miután a Tomi elköltözött nem lesz kivel ülnöd ebédkor? Együtt érzek veled, valóban kellemetlen érzés lenne, egyedül ülni az asztalnál.”

A félelem abból fakad, hogy nem tudod, hogyan kezeld az adott helyzetet. Ezért ahelyett, hogy nyugtatni próbálnád a pöttömöt, hogy nyugi, minden rendben lesz, inkább fókuszáljatok a megoldásra:

„Hmm, vajon mit tehetnél, hogy ezt a kellemetlen helyzetet elkerüld?”

Hagyd, hogy gondolkodjon ő is a megoldásokon, és természetesen szólj te is közbe és támogasd meg néhány jó ötlettel; például emlékeztesd arra, hogy biztosan minden kisgyerek párt keres majd; és finoman irányíts a megoldás felé. Hagyd, hogy képzelje el, mit tenne abban a számára ijesztő helyzetben, és hagyd, hogy eljátssza gondolatban a lehetséges megoldásokat. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy pozitív érzéssel záruljon, aminek során a gyerkőc azt érezze, hogy a nehéz helyzetet ő is meg tudja oldani.

6. Altasd el a félelmeit

A gyerekek úgy vannak “programozva” (kondicionálva), hogy a szülőktől kapják a megerősítést, hogy egy helyzet veszélyes-e rájuk nézve vagy sem. Ezért nem elég az, hogy átbeszélitek a félelmeit, hanem meg kell egyúttal meg is kell győznöd a gyereket arról, hogy ő biztosa, 100% és tuti, hogy jó helyen és biztonságban van az oviban/iskolában.

Magyarázd el neki, hogy teljesen normális az, ha izgul az új helyzeteben, de biztos lehet abban, hogy az új tanára valóban vigyázni fog rá és mindent megtesz azért, hogy ő biztonságban legyen. Esetleg mesélhetsz a saját iskolás élményeidről, hogy te hogy élted meg az első napot, mennyire izgultál és hogy milyen hamar átlendültél ezen – ezzel előrevetítve azt, hogy valószínűleg ő is hamar otthon fogja érezni magát. Azt is elmondhatod neki, hogy ha bármi baj van, akkor az iskola azonnal szól neked és te máris jössz érte; így ha problémája van, akkor sem kell félnie, mert anya hamarosan érte megy.

7. Fogadd el az érzéseit

Nem mindig kell mindent megoldani; hagyd néha őt szabadon beszélni, panaszkodni. Nem kell feltétlenül és azonnal megjavítani a negatív érzéseket és pozitív érzelmekre cserélni; teljesen normális az is, ha most éppen rossz napja van a gyereknek, vagy éppen fél, esetleg szomorkodik. Hadd tanulja meg, hogy a negatív érzelmek is életünk részét képezik, és azt is, hogy teljesen normális így is érezi.

Nyugtasd meg, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, neked is, és hogy a rossz napja ellenére, vagy azzal együtt is szereted és mellette állsz. Ami még nagyon fontos, hogy kifejezd  az iránta érzett bizalmad, hogy tudod azt, hogy a félelme ellenére is szembenéz az ovival/iskolával és hiszel benne, hogy ezt le tudja győzni. Ez a hozzáállás megerősíti a gyerek önbizalmát, tudni fogja, hogy a negatív érzelmei is elfogadása találnak, és hogy ezzel együtt is bízol benne, így könnyebben fog szembe nézni a nehéz helyzetekkel.

Az instant megoldás, a játék, amely segíti az elválást


A játék neve: “Kérlek, ne hagyj el”

Ez tulajdonképpen a szerepek felcserélése; játszd el, hogy te nem akarod elengedni és te vagy az, aki nem tud nélküle élni. Játszd el, hogy sírva fakadsz, hogy te ezt igazán nem bírod elviselni, kapaszkodj bele, amint el akar lépni tőled; vagy indulj el, majd fuss vissza hozzá és szorongasd őt jól meg. A komikum kedvéért ne felejts el közben nyafogni, hogy igazán, de igazán nem akarsz tőle elválni.

Ezzel garantáltan kicsalsz belőle néhány kuncogást, kacajt és ennek szerepjátéknak a lényege az, hogy a gyerkőc ne azon rettegjen, mennyire szüksége van rád és vajon mi lesz vele; hanem ezzel a játékkal megkapja azt a pszichológiai fölényt, hogy ő az, aki elhagy téged, esetleg még meg is nyugtat, hogy „Nyugi anya, délután találkozunk!” tehát erőfölényben távozik.

Mi is lehet jobb egy ilyen magabiztosan indított napnál?

Összefoglalás

A szeparációs szorongás kisebb-nagyobb mértékben minden kisgyerek életében jelentkezik, és tulajdonképpen az anyukákat viseli meg eszméletlenül. Mert ugye mindig ott lesz az a furkáló bűntudat, hogy elválok tőle, másra bízom, más dolgom van; vagy pedig beindul a féltés, hogy ha a gyerekem ennyire nem akar tőlem elválni, akkor tuti rossz dolga van a közösségben, és amúgy is, senki sem vigyáz rá olyan jól, mint én. 

Ez természetesen igaz, de nem szabad elfelejtened, hogy a szeparációs szorongás a gyermek fejlődésének egy stádiuma, tehát ezen túl kell lendülni, meg kell tanulni kezelni; arról nem beszélve, hogy ha a kislurkót állandóan magad mellette tartod, akkor megfosztod őt attól az esélytől, hogy elinduljon az önállósodás, a függetlenedés útján.

Remélem hasznosnak találtad a fenti tippeket, amelyek majd a segítségedre lesznek abban, hogy ezt a szorongós időszakot átvészeljétek. Ha úgy érzed, barátnőidnek vagy ismerőseid számára is hasznos lehet ez az információ, kérlek oszd meg a cikket az alábbi elérhetőségek egyikén. ❤️

Share via
Scroll to Top
Send this to a friend