Miattad tudom, hogy simán lehet állva aludni.
Sőt ülve, bevásárlás alatt, de még evés közben is.
Miattad tudom, hogy egy instant levessel is tĂşl lehet Ă©lni a napot.
Miattad tudom, hogy a romantikus este tökĂ©letesen kimerĂti a kajarendelĹ‘s-filmbe belealvĂłs-fĂĽrdĂ©s nĂ©lkĂĽli lefekvĂ©s fogalmát.
Miattad tudom, hogy rosszabb napokon a szépségápolás, a körömvágás, arcmosás, sarokreszelés háromszögre koncentrálódik. Jobb napokon társul hozzá, a babakeksz kifésülése a hajból.
Miattad tudom, hogy van az a fáradsági szint, amikor már a bevásárlókocsit is ringatom.
Miattad tudom, hogy “Szóljon a dal gyorsan, lassan, magasan, vagy mély hangon!” vagy, hogy, “Bogyó és Babóca, ha kisüt a napocska” az anyák idegösszeomlásának himnusza.
Miattad tudom, hogy ezeket CD-ket a ballagásodon rituális keretek között el fogom égetni!
Miattad tudom, hogy az alvás…
Ahhh, az alvást inkább hagyjuk. Te sem alszol éjjel és én sem… Ne is firtassuk…
Miattad tudom, hogy a szülés utáni első DM látogatás, olyan volt, mintha Disneylandben lettem volna.
Miattad tudom, hogy a szoptatás utáni még 15 perc tejlefejés, az a baba Monopoly veszteglője.
Miattad tudom, hogy a gyógyszerész bácsi új kocsija, abból a tömérdek pénzből van, amit a hasfájás elleni gyógyszereidre költöttünk.
Miattad tudom, hogy akkor sem érnék a házimunka végére, ha egy nap 48 órából állna.
De azt is tudom, hogy minden porszĂvĂłzásnál többet Ă©r az, hogy egyĂĽtt játszunk.
Miattad tudom, hogy popsitörlĹ‘, pelenka, cumi, pĂłtcumi, alvĂłkendĹ‘, cumisĂĽveg, fertĹ‘tlenĂtĹ‘ kendĹ‘, rágĂłka, Ă©s plĂĽssállat nĂ©lkĂĽl elindulni valahova, nagyobb kihĂvás mint bármelyik Survivor Ă©vad döntĹ‘je.
Miattad tudom, hogy az összes játszótéren napszemüvegben ülő anyuka, valójában alszik a babakocsi mellet.
Miattad tudom, hogy simán lehet úgy pisilni, hogy közben  érdeklődve figyelsz egy nyuszival kezedben. Sőt, nélküled már magányosnak is érzem magam!
Miattad tudom, hogy apa elfér az ágyon, a baba elfér az ágyon, a mama elfér a földön.
De…
Miattad tudom azt is, hogy az életünk csak most lett igazán teljes.
Miattad tudom, hogy minden fájdalom, sĂrás Ă©s könnycsepp megĂ©ri, ha tĂ©ged nevetni látlak.
Miattad tudom, hogy rácsodálkozni veled a kavicsra az úton, vagy a csigabiga házára egyáltalán nem időpocsékolás.
Miattad tudom, hogy bár nem szabad, azért mégiscsak nagyon vicces, amikor összekenjünk a hajunkat paradicsomos tésztával.
Miattad tudom, hogy nincs annál jobb, amikor mi hárman együtt bohóckodunk az ágyban.
Miattad tudom, hogy megéri azon nevetni, hogy kiszeded az összes virágföldet és aztán komótosan belehemperegsz, mert potyogó könnyekkel fogom mesélni neked, ha felnősz.
Miattad tudom, hogy a nap legszebb pillanata, amikor reggel ránk mosolyogsz, és azt mondod : Ham-ham!
Miattad tudom, hogy a legnagyobb boldogság, az hogy gyermekünk lett.
Mert minden jó dolog, ami az életben történt velünk, az miattad van…
Isten éltessen drága Kisfiam!