A hozzátáplálás minden kisbaba életében az az időszak, amikor a pici az anyatejen vagy a tápszeren kívül már mást is fogyaszthat. Ilyenkor a gyerkőc megismerkedik új élelmiszerekkel, ételekkel, új ízekkel és állagokkal.
Tévedés ne essék, a hozzátáplálás nem azt jelenti, hogy ettől a pillanattól kezdve a kisbaba nem szopizik többet és már teljesen a felnőttek étrendje szerint étkezik. A hozzátáplálás azt jelenti, hogy az eddig is fogyasztott anyatej vagy tápszer mellett megjelennek a szilárd táplálékok a kisbaba étrendjében. A szoptatás és tápszeres táplálást ezt követően, egészen a kisgyerek másfél-két éves koráig is folytathatjuk, mivel kezdetben a bevezetett szilárd táplálékok messzemenően nem fedezik a baba napi tápanyag szükségletét.
Hozzátáplálás: lehet-e túl korán vagy túl későn kezdeni?
A gyermekorvosok ajánlása szerint az első hat hónapban kizárólagosan az anyatejes vagy a tápszeres etetés ajánlott, majd a hatodik hónap után kell fokozatosan bevezetni a szilárd ételeket; a szoptatást pedig érdemes folytatni a gyerek két éves koráig.
Mivel a gyermekek különböző tempóban fejlődnek, ezért nem szükséges szigorúan ragaszkodni a fentebb említett hat hónapos mérföldkőhöz, hanem ajánlott ezt az időpontot rugalmasan kezelni. Akkor érdemes megkezdeni a hozzátáplálást, amikor úgy látjuk és érezzük, hogy a baba erre készen áll. Viszont nem szabad a kicsi négy hónapos kora előtt próbálkozni, sőt az sem szerencsés, ha a hat hónapos kisbabánál nem kezdjük meg a hozzátáplálást; ugyanis mind a korai, mind pedig a kései hozzátáplálásnak vannak kockázatai és nem kívánt következményei.
A korai hozzátáplálás kockázatai:
- A baba veséi még nem elég fejlettek ahhoz négy hónaposan, hogy az anyatejen vagy a tápszeren kívül bármilyen más táplálékot feldolgozzanak
- A kicsi emésztőrendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy szilárd a tápanyagokat megeméssze
Négy hónapos korban a kisgyerek táplálékigényét tökéletesen kielégíti az anyatej vagy a tápszer; más élelmiszerek vagy italok bevezetése befolyásolhatja az anyatej vagy a tápszer megfelelő felszívódását és hasznosulást a kicsi szervezetében. Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha túl korán kezdjük meg a hozzátáplálást, az a későbbiekben elhízáshoz vezethet, illetve megnövelheti az allergia kialakulásának kockázatát.
A megkésett hozzátáplálás nem kívánt következményei:
- A hat hónapos kisbaba energiaigényét már nem fedezi a az anyatej vagy a tápszer
- A féléves kisgyereknek a megfelelő fejlődéshez olyan ásványi anyagokra is szüksége van, melyek nem találhatóak meg az anyatejben, mint például a cink és a vas
- A különböző textúrájú élelmiszerek kóstolása olyan fontos izmokat stimulál a kisgyereknél, melyek a későbbiekben a beszédfejlődésben játszanak fontos szerepet, és nem utolsó sorban, egy olyan fontos készség, mint az önálló evés elsajátítása késedelmet szenved.
Mik a jelei annak, hogy a kisbaba készen áll a hozzátáplálás megkezdéséhez?
Amint a kisbaba betölti a négy hónapos kort, lassan a következő jeleket vehetjük rajta észre, és ezek egyúttal azt is jelentik, hogy a babóca kezd készen állni a szilárd ételek bevezetésére. Természetesen az a jobb, ha minél több ismertetőjelet veszünk észre a gyereken, az alábbiak közük:
- Egyedül tud ülni, tartja a fejét és érdeklődve forgatja
- Amikor a szülők és a környezete étkezik, kíváncsian figyel
- A szájába kerülő ételt már nem automatikusan kinyomja a nyelvével, hanem érdeklődően forgatja és próbálja lenyelni
- A kéz-szem-száj koordináció jelen van, azaz meglátja az ételt, képes azt felvenni és a szájához vinni
A fenti jelzések azok, amelyek azt mutatják, hogy a kisbaba megérett a szilárd táplálék bevezetésére; és az a jó, ha a kicsi több jelet is produkál, különösen akkor, ha fiatalabb, mint hat hónap.
Van azonban néhány olyan viselkedési minta, amelyet tévesen az érettség jeleként szokták értelmezni:
- Ha a baba rágja az öklét
- Ha felébred éjszakánként, pedig azelőtt végigaludta az éjjelt
- Ha megnövekedett az igénye a szoptatásra, azaz többször kér enni
Ez az utóbbi három jelzés a kisbaba természetes viselkedésének része, nem feltétlenül jelzi azt, hogy a gyerek megérett a hozzátáplálás elkezdésére.
A tradicionális és a baba igényeihez igazított (BLW, avagy falatkás hozzátáplálás) hozzátáplálás előnyei és hátrányai
Kétféle hozzátáplálási módszert ismerünk, az egyik a baba igényei szerint, vagy inkább a baba vezetésével történik, míg a másik a tradicionális módszer. Mindkét metódusnak megvannak az előnyei és a hátrányai, ezért érdemes mindkét módszert megismerni és utána dönteni arról, hogy melyiket szeretnénk alkalmazni..
A baba által vezetett (BLW vagy falatkás) hozzátáplálás
A baba által vezetett hozzátáplálás, ahogy azt a neve is elárulja, arról szól, hogy a kisbabát a kezdetektől arra bátorítjuk, hogy önállóan egyen. Az ételt könnyen megfogható, kis darabokban adjuk a csöppségnek, akkorákban, amelyet kényelmesen meg tud fogni és a szájába tenni, és hagyjuk őt a saját tempójában étkezni, felfedezni a különböző ízeket és textúrákat.
Ennek a módszernek az előnyei:
- A kisbaba hamar önállóvá válik
- Nem kell külön főzni a kicsire, ugyanis azt, vagy nagyon hasonlót eszik, mint a család többi része
- Együtt étkezik a család
- A jövőben jobban meg tudja állapítani, hogy mikor evett eleget és így elkerüli a veszélyét az esetleges elhízásnak
A baba által vezetett hozzátáplálás hátrányai:
- Kismértékben megnövekedik a fulladásveszély, bár, ha az étel megfelelő méretűre van vágva, akkor ez a veszély nem lehet nagyobb, mint a tradicionális etetés során
- Nehezen mérhető a táplálék mennyisége, amit a gyerek ténylegesen elfogyasztott
- Ha hagyjuk a picit kibontakozni, sokat kell majd takarítani utána
- Kissé nehezebb lehet az esetleges ételallergiák kiszűrése, ugyanis többféle étel kerül egyszerre bevezetésre
A tradicionális hozzátáplálás
A tradicionális hozzátáplálásról már mindannyian hallottunk, ez a hagyományos metódus, amikor először a pürékkel kezdünk, majd összetört, később felvágott zöldségekkel, gyümölcsökkel folytatjuk a kisbaba etetését, egyszerre egyféle táplálékot bevezetve.
Ennek a módszernek az előnyei:
- Pontosan láthatjuk, hogy a babóca mennyit evett
- Kevésbé koszolós megoldás, ugyanis a felnőtt kontrollálja az étkezést
A tradicionális hozzátáplálás hátrányai:
- Külön kell főzni a babának és általában ő külön is eszik, így elég sok időt elvesz az anyuka napjából
- Nagyobb az esély arra, hogy túl etessük a kicsit
- Ha a baba megszokja kényelmes pürét, lehet nehezebb lesz majd más, keményebb textúrák bevezetése
Nem mondhatjuk, hogy az egyik módszer jobb mint a másik, mindkét hozzátáplálási metódusnak megvannak az előnyei és hátrányai. Úgy ahogy nincs két egyforma kisbaba, úgy nincsen két egyforma család sem, így valószínű, hogy mindenkinél más mód válik be. Ajánlott megismerni a lehetőségeket, mérlegelni és egyéni igények, egyéni megfontolás alapján dönteni, hogy melyiket szeretnénk kipróbálni és alkalmazni.
Az is lehet, hogy lesz olyan anyuka, akinél a két módszer kombinációja válik be; reggel és délben, amikor egyedül van a babóca és a mami, akkor van idő pürézni és este, vagy családi összeülős ebédeknél lehet hagyni kísérletezni és felfedezni a gyereket, hiszen úgyis az, ami az anyáék tányérján van finomabb.
A hozzátáplálás elkezdése
Miután eldöntöttük, hogy a kisbaba készen áll a szilárd táplálékok bevezetésére és elgondolkodtunk azon is, hogy melyik hozzátáplálási módszert szeretnénk kipróbálni, az igazi kihívás akkor kezdődik csak el. Az interneten található rengeteg információ tengerében könnyű elveszni, nehéz eldönteni, hogy mivel is kezdjünk el kísérletezni, mit tegyünk, ha a gyerek elutasít, mire figyeljünk, honnan tudhatjuk, ha erre az adott élelmiszerre allergiás a kisbaba, ezért a következőkben a fenti kérdéseket fogjuk érinteni.
A tradicionális hozzátáplálás egyik alapszabálya, hogy egyszerre egyféle élelmiszert vezetünk be és azzal kínáljuk a babócát, a nagykönyv szerint általában 3-5 napig; egyúttal figyeljük, hogy az adott ételre hogyan reagál, ízlik-e és esetleg okoz-e bármiféle problémát. Először olyan egyszerű ételekkel kezdünk, mint az alma, sárgarépa, sütőtök, édesburgonya, aztán ahogy telnek a hónapok, egyre többféle zöldséggel és gyümölccsel is megkínálhatjuk a kicsit.
A gabonafélék bevezetését a gluténmentes gabonákkal kezdjük, ha lehet, a fehér lisztet tartalmazó ételeket ajánlott inkább a baba 12 hónapos kora után bevezetni. A hetedik hónaptól a sovány húsokkal (csirke, pulyka) is próbálkozhatunk és a nyolcadik vagy kilencedik hónaptól lassan a pasztőrözött tejtermékeket (joghurt, kefír – a tehéntejjel érdemes várni a kicsi egy éves koráig) is megkóstoltathatjuk a gyerkőccel.
A potenciálisan allergén ételek, mint a tej, tojás, halfélék és tengeri herkentyűk, diófélék és mogyoró, fehérliszt bevezetésekor ajánlott fokozottan odafigyelni; egyeseknek, mint pl. A mogyoró bevezetését jobb nem késleltetni, sőt, a mogyoró esetében az a legjobb, ha az anyatejen keresztül találkozik vele először a kisbaba. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mogyoró kései bevezetése növeli az allergia kialakulásának kockázatát.
Más allergének esetében fontos arra odafigyelni, hogy a családban van-e valakinek allergiája, ha igen, akkor az adott élelmiszer bevezetése előtt szükséges a gyerekorvossal vagy allergológussal konzultálni. A tehéntejet és a fehér lisztet tartalmazó élelmiszereket ajánlott a baba egy éves kora után bevezetni, ugyanez a szabály vonatkozik a mézre is, ugyanis a gyerek egy éves korára fejlettebb lesz az emésztőrendszere, így könnyebben megbirkózik ezekkel az élelmiszerekkel.
Babaételek, készítsük vagy vásároljuk?
A bolti bébiételek mellett, a gyermekorvosok is kifejezetten ajánlják a mamiknak, hogy nyugodtan készítsenek otthon ételt a kisbabáknak. Nyilván ez kissé macerásabb, mint a vásárolt bébiételek, amelyek ráadásul azzal is csábítanak, hogy kiegyensúlyozott összetevőket, megfelelő mennyiségben és ráadásul bio alapanyagokból tartalmaznak, de az otthon készített bébiételeknek is megvannak az előnyei.
Sok esetben a mamik elbizonytalanodnak, hogy valóban jól csinálják, vajon megkap mindent a kisbaba, amire szüksége van – de nem kell aggódni 🙂 Az otthon készített bébiétel költséghatékonyabb, és ami szintén fontos, hogy a picur az család többi részéhez hasonló ételt ehet, és kiskorától az otthoni ízvilágot, az anyuka egyedi főztjét ismerheti meg.
A receptek egyszerűek, általában megfőzzük a hozzávalókat, azokat pürésítjük, esetleg tápszerrel vagy anyatejjel keverjük és azzal kínáljuk a kicsit. A későbbiekben, amikor már önállóan eszik a baba, akkor oda kell figyelni arra, hogy változatosan és többféle élelmiszerrel kínáljuk a kicsit, így fedezve a a napi tápanyag bevitelt (természetesen miután bevezettük a különálló összetevőket és ezek nem okoznak problémát)
Ugyanúgy, mint a felnőtteknél a kisbabák esetében is oda kell figyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a baba ételének is elegendő mennyiségű és változatos zöldséget és gyümölcsöt kell tartalmaznia, illetve megfelelő mennyiségű sovány fehérjét és gabonaféléket.
5 tipp, hogy élvezetesebbé tegyük a baba számára az étkezést
Mint minden új dolgot, a hozzátáplálást is meg kell szokni. Lehet, hogy az első pár alkalom rosszul alakul, lehet a kicsi elutasítja az ételt, vagy nem mutat elég érdeklődést az egész történés iránt. Az alábbi tippek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az étkezés egy kellemes és stresszmentes esemény legyen mint a baba, mint pedig a mami számára.
- Hagyjunk elég időt az étkezésre
A kezdetekben, amíg a babóca hozzászokik az új napirendi ponthoz, biztosan hosszabb időre lesz szükségetek egy-egy etetésnél. Siettetni vagy erőltetni az etetést nem érdemes, mert ez a későbbiekben evés problémák kialakulásához is vezethet.
Az étkezések időpontját időzítsük okosan, egy olyan időpontot válasszunk, amikor még nem túl éhes vagy nem túl fáradt a gyerek. - Ajánlott többféle étellel is megkínálni a kicsit
Különösen, ha elsőre valamit elutasítana, azt érdemes pár nappal később újra meg újra felkínálni neki. A zöldségek bevezetéséhez egy tuti tipp: ne az édes zöldségekkel kezdjünk, mint a édesburgonya vagy répa, hanem próbálkozzunk brokkolival, spenóttal és hasonló, nem édes, párolt zöldségekkel. - Legyünk türelemmel Lesz olyan élelmiszer, amivel akár tízszer is meg kell majd kínáli a gyereket, mielőtt hajlandó lesz azt megenni; és sajnos a válogatósság a korral is egyre növekszik. A babócák nagyon vicces arcokat tudnak vágni a kóstolgatások és kísérletezgetések során, ezek a kifejezések nem feltétlenül a tetszés vagy nemtetszés jelei, hanem azt mutatják, hogy a picik szokják az új ízeket, ismerkednek az új textúrákkal.
- Készüljünk fel lelkileg, ez egy maszatolós mulatság
Még akkor is, ha a mami eteti a babát, hát még akkor, hogy ha hagyjuk őt is kibontakozni 🙂 Viszont a baba mozgásfejlődésének és a kéz-szem-száj koordinációs fejlődésének fontos lépcsőfoka ez, amikor önállóan eszik.
Ne felejtsük el, mutassuk meg a babának, hogyan kell enni, bár ezt általában a közös étkezések során profin ellesik. - Figyeljük a baba jelzéseit, ne erőltessük az evést
A kislurkó általában jelzi, amikor már tele van a pocakja és nem szeretne többet enni. És egyúttal nem kell aggódjunk; teljesen természetesek azok a napok, amikor picur kevesebbet eszik, vagy éppen mindent visszautasít.
Arra is figyeljünk oda, hogy az evés ideje alatt figyelemelterelő eszközök, mint a TV vagy tablet lehetőleg ne legyen bekapcsolva.
Milyen változásokra számíthatunk a szilárd táplálék bevezetése után?
A legnagyobb változás a hozzátáplálás megkezdése után a pelenka tartalmának átalakulása lesz. Változatos új színeket és textúrákat fogunk látni és a széklet szaga is megváltozik, különösen éles lesz a váltás, ha előtte anyatejes volt a baba.
Először is a széklet színe barnára változik és az állaga is sűrűbb lesz; egyúttal gyakran visszaköszön benne a babóca által elfogyasztott gyümölcs- és zöldségdarabok.
A nem éppen felhasználóbarát pelenkatartalom ellenére érdemes a kisbaba székletét továbbra is figyelemmel kísérni, ugyanis a végtermék ugyanúgy fontos információkat hordoz a kislurkó egészségi állapotáról, így például arról is, hogy az éppen bevezetett új étellel hogyan barátkozik meg a gyerkőc szervezete.
Egyes élelmiszerek, mint az alma, a banán vagy a különféle zabpelyhek szorulást okozhatnak. Ha úgy látjuk, hogy a kisbaba kínlódik a székletürítéskor, akkor egyszerűen le kell csökkenteni a fenti ételek mennyiségét és növelni a magas rosttartalmú élelmiszerek, mint a teljes kiőrlésű termékek, a zöldségek közül a borsó, a kelbimbó, a spenót és a brokkoli, míg a gyümölcsök közül a szilva, körte és barack mennyiségét. A megnövelt folyadékbevitel is enyhítheti ezt a helyzetet.
Figyelmeztető jel lehet a hasmenés, ami lehet egy bakteriális fertőzés vagy valamilyen ételallergia jele is. Az gyakran előfordul, hogy a kicsinek híg a széklete, aggódni akkor kell, ha gyakran kakil és azt nagy erővel teszi, mondhatni szinte “kirobban” belőle a folyadék. Hasmenés esetén mindig érdemes orvossal konzultálni és odafigyelni a megfelelő folyadékpótlásra.
Egy másik ijesztő tünet lehet a véres széklet, ami több mindent is jelenthet: az egyik az, amikor a kisbabának szorulása van, akkor előfordulhat, hogy kakiláskor megerőlteti magát és ettől kissé véres lesz a széklete. Ha a székletének az állaga normális, viszont véres, akkor az laktóz intoleranciát is jelezhet, míg a híg és esetleg véres széklet jellemzően bakteriális fertőzést takar.
Természetesen a fenti tünetek bármelyikének észlelésekor forduljunk gyerekorvoshoz, ő az, aki pontosan meg tudja állapítani mi a baja a kisbabának és ő az, aki előírja majd a megfelelő kezelést is.
Melyek azok az élelmiszerek, amikkel vigyázni kell?
A pasztőrözetlen élelmiszerekkel vigyázni kell, mivel a kisbaba fejletlen emésztőrendszere még nem tud védekezni az esetleges baktériumok ellen. A pasztőrözetlen tejtermékek, konzervekkel vigyázni kell, ezeket nem szabad a kisbabának adni.
A tehéntej bevezetése sem javasolt a pici egy éves kora előtt, mivel az sok proteint és ásványi anyagot tartalmaz, ezek feldolgozása és hasznosítása még sok lehet a kisbaba fejletlen emésztőrendszerének és veséinek; ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a tehéntej potenciálisan allergén, így az esetében a laktózintolerancia veszélye is fennállhat.
A méz a másik olyan tápanyag, amit nem ajánlott a kislurkó egy éves kora előtt adni, mivel a mézben megjelenhet a Clostridium botulinum nevű baktérium, pontosabban a baktérium által termelt toxin, amely ételmérgezést okozhat. A botulotoxin amúgy könnyen, hőkezeléssel eltávolítható az ételből, és az egy évesnél idősebb babákra és a felnőttekre már nem is jelent veszélyt. A kisbabák értetlen bélflórájuk miatt különösen érzékenyek a különböző fertőzésekre; az immunrendszer érése miatt a szakemberek csak egy éves kor után javasolják a méz bevezetését a gyermek étrendjébe.
Nem javasolt a baba egy éves kora előtt olyan élelmiszerekkel kínálni, amelyek hozzáadott sót tartalmaznak, mint a különböző feldolgozott hústermékek (párizsi, sonkák, virsli). Úgyszintén kerülendők azok az élelmiszerek, amelyek hozzáadott cukrokat tartalmaznak, minta gyümölcslevek, édességek, stb.
A gyümölcslevek fogyasztása szükségtelen, a gyerek egy éves kora előtt hátráltathatja az anyatej vagy a tápszer felszívódását. Egy éves kor után lehet 100%-kos gyümölcsleveket adni a babának, de el hanyagolható, mert az egész gyümölcs vagy zöldség fogyasztása sokkal egészségesebb választás, már csak a benne található rostok miatt is.
Egyes tengeri halfélék, mint a makréla, és bizonyos tonhal fajok fogyasztása sem ajánlott nagy mennyiségben, mert ezeknek a halaknak a húsának magas a higanytartalma, ami káros lehet a baba agyi és az idegrendszeri fejlődésére. Gondosan ki kell válogatni azokat a halfajtákat, amelyeknek nem magas a higanytartalmuk, ugyanis a halfélék elengedhetetlen tápanyagokat és zsírsavakat tartalmaznak, amelyek fontos részei a kiegyensúlyozott táplálkozásnak.
Összefoglalás
A hozzátáplálás kezdetben ijesztőnek tűnhet, különösen a szerteágazó és egymásnak hellyel-közzel ellentmondó információk tengerében, és az is egyértelmű, hogy minden mami a legjobbat akarja adni a babájának. De véleményem szerint nem kell ezt túlaggódni, elég ha betartjuk az alapvető szabályokat, odafigyelünk a csöppség jelzéseire és bízunk az ösztönünkben.
Mielőtt belevágunk a hozzátáplálásba, érdemes kikérni a gyermekorvos és a védőnő véleményét, tanácsait, illetve a saját anyukánk vagy megbízható barátnőnk véleményét, így rengeteg praktikus tudnivalóval gazdagodunk és elkerülhetjük az esetlegesen felesleges vásárlásokat is. Ha a hozzátáplálás során bármilyen szokatlan dologra leszünk figyelmesek, azonnal keressük fel a védőnőt vagy a gyermekorvost.
Ha érdekesnek és hasznosnak találtad a cikket, egy megosztással hozzájárulhatsz ahhoz, hogy mami ismerőseid is hozzájussanak minden praktikus információhoz a hozzátáplálással kapcsolatban.