Egészség

Manner of living in your way.

7 tipp a terhesség alatti kiegyensúlyozott étrend kialakításához

7 tipp a terhesség alatti kiegyensúlyozott étrend kialakításához 2560 1380 Dr. Nagyházi Orsolya

Az nem titok, hogy a táplálkozás hatással van a magzat fejlődésére, viszont jól táplálkozni a terhesség kilenc hónapja alatt egy igazi kihívás lehet. Természetesen ebben a helyzetben nem vagy egyedül kismamaként, ezért ebben a cikkben pontosan ezt az érzékeny időszakot érintem és megosztom veled azokat a főbb irányelveket, amelyek elsajátítása vagy figyelembe vétele segít egészségesen és kiegyensúlyozottan étkezni és ezáltal mindent megadni a babádnak, amire az egészséges fejlődéshez szüksége van.

1. Miért fontos odafigyelni az étkezésre a terhesség alatt?

A terhesség alatti intenzív magzati növekedés és fejlődés megköveteli az anya táplálkozási szükségletek megváltoztatását. A megfelelő táplálkozás elősegíti ezeket a folyamatokat, míg az alultápláltság és a túltáplálkozás kedvezőtlen anyai, terhességi és az újszülött számára is kedvezőtlen következményekkel járhat (például a vetéléssel, bizonyos veleszületett rendellenességekkel, terhességi magas vérnyomással, terhességi cukorbetegséggel, koraszüléssel, a terhességi korhoz képest kicsi újszülött születésével és nem optimális neurokognitív fejlődéssel).

A közhiedelemmel ellentétben nem kettő helyett kell enni, hanem kettőért 😊 

A várandós gondozás során a nőgyógyász általános táplálkozási tanácsadást biztosít, amelyben kitér arra is, hogy milyen tápanyagok fontosak a babáknak, melyek azok, amelyek elősegítik a fejlődését és melyek azok, amelyeknek túlzott fogyasztása ártalmas lehet.  Ennek a tanácsadásnak a keretein belül az orvosod felhívja a figyelmedet azokra a tápanyagokra, amelyeket ajánlott nagyobb mennyiségben fogyasztani és amelyek egyúttal pozitívan befolyásolják a magzat fejlődését, és részletes tájékoztatást kapsz azokról az ételekről és italokról amelyeket kerülni ajánlott, beleértve az egyes élvezeti szereket, illetve azok káros mellékhatásait is. 

2. Hogyan határozzuk meg a napi táplálékszükségletet?

A táplálkozás elsődleges célja a várandósság ideje alatt az új élet támogatása –  ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk a magzat egészségét szolgáló, és a kismama igényeire szabott étrend megtervezésére, ugyanis ez kihathat a gyerek teljes élettartamára és számos vonatkozásban meg is határozza azt. Az étrendünk megtervezésekor egyúttal arra is figyelnünk kell, hogy táplálékokkal felvett és a szervezet által leadott energia egyensúlyban legyen, ugyanis ha az energiafelvétel elégtelen, a szervezet fehérje- és zsírtartalékai lebomlanak, viszont a túlzott táplálékfelvétel energia-raktározáshoz, azaz elhízáshoz vezet. 

A napi bevitt tápanyag mennyiségének meghatározásakor az alábbi mennyiségeket tekintjük irányadónak, az US Recommended Dietary Allowances (RDA) ajánlások alapján:

terhesség

3. A várandósság ideje alatt mekkora az ideális súlygyarapodás?

Ez egy örökzöld kérdés, amelynek nem esztétikai szempontból van jelentősége, ugyanis ha túl sok kiló szalad fel ránk a terhesség ideje alatt, annak sajnos gyakran komoly egészségi következményei vannak. Az is igaz, hogy a kismama táplálkozását alapvetően csak mennyiségi értelemben tudjuk kontrollálni, mégpedig úgy, hogy hétről-hétre odafigyelünk a súlygyarapodásra. Ahhoz, hogy a számításaink pontosak legyenek, figyelembe kell vennünk a fogamzás előtti testtömeg indexet (itt kiszámolhatod) és nem szabad elfeledkeznünk a terhesség utolsó harmadában az esetleges kóros vizenyő-képződésről sem.  

Egy egészséges terhesség során ideálisnak mondható a 7-15 kg közötti súlygyarapodás, kettős ikerterhesség esetében a 20 kg-t, hármas-ikerterhesség esetén a 22 kg-t meg nem haladó érték tekinthető optimálisnak. Az alultáplált kismamák kívánatos súlygyarapodása megközelíti a 15 kg-t, míg a jelentősen túlsúlyosok esetében ez az érték 7 kg körüli. A normál és enyhén túlsúlyos tartományban a 10-13 kg véleményezhető egészségesnek. Megfelelő táplálkozás mellett a várandós nő testsúly-gyarapodása az 1 trimeszterben 1-2 kg, ezután heti 0,5 kg. 

Hogy ezt az optimális súlygyarapodást tartani tudjuk, nagyon fontos, hogy meghatározzuk a kismama kalória szükségletét és ennek megfelelően tervezzük meg a napi tápanyag mennyiséget. A közel 60 kg testsúlyú nem várandós nő napi szükséglete: 2000 kcal (8500 kJ). Terhesség alatt körülbelül 300-400 kalóriával, szoptatás alatt 500 kalóriával nő a napi kalóriaszükséglet, ebből kiindulva érdemes napi 2300-2900 kcal-val tervezni. Amire még figyelni kell, az a viszonylag egyenletes súlygyarapodás, ugyanis a testsúly nagyméretű kilengése hatással van az anyai és a magzati anyagcsere folyamatokra.

Amerikai ajánlás szerint a különböző BMI csoportok plusz kalóriaigénye az alábbiak szerint alakul:

  • Normál BMI tartományban lévő kismamáknak a második és harmadik trimeszterben további 340 és 450 kcal/nap javasolt, azaz összesen 2200 és 2900 kcal/nap
  • Alultáplált kismama esetében napi 340 és 450 kcal feletti kalóriabevitel javasolt
  • Túlsúly esetén az extra kalóriabevitel 260-360 kcal/nap közötti érték kell legyen
  • Elhízott BMI tartományba tartozó kismamák esetében előfordul, hogy nekik nincs szükségük további kalóriákra, de az adatok nem elegendőek ahhoz, hogy határozott ajánlásokat tegyünk

4. Mire figyeljünk oda a terhesség alatti étrend kialakításakor?

Általánosságban elmondható, hogy a várandósság alatti egészséges táplálkozás kulcsfontosságú eleme egy egészséges táplálkozási minta követése, azaz a kismamának szüksége van:

  • Megfelelő vitamin és ásványi anyag kiegészítésre 
  • Megfelelő mennyiségű és minőségű gabonák fogyasztására (legalább a fele teljes kiőrlésű legyen)
  • Tejtermékek fogyasztására (zsírmentes vagy alacsony zsírtartalmú tej, sajt és joghurt, valamint dúsított szójaital és joghurt alternatívaként)
  • Fehérjetartalmú élelmiszerek fogyasztására (sovány húsok, baromfi és tojás; tenger gyümölcsei; hüvelyesek- bab, borsó és lencse; valamint diófélék, magvak és szójatermékek)
  • Megfelelő mennyiségű zöldség fogyasztásra (piros, narancssárga, és sötétzöld zöldségek; hüvelyesek- bab, borsó és lencse; keményítő tartalmú zöldségek)
  • Megfelelő mennyiségű gyümölcsfogyasztásra
  • Megfelelő mennyiségű és minőségű olajok fogyasztására (növényi olajok és az élelmiszerekben, például a tenger gyümölcseiben és a diófélékben lévő olajok)
  • Elsősorban feldolgozatlan élelmiszerek és italok fogyasztása javasolt 
  • A hozzáadott cukrok, telített zsírok és nátrium fogyasztásának korlátozására
  • Kerülni/ korlátozottan érdemes fogyasztani a feldolgozott, „üres kalóriát” tartalmazó italokat és élelmiszereket
  • Megfelelő terhességi súlygyarapodásra
  • Az alkohol és más ismert vagy potenciálisan káros anyagok (pl. higany) kerülésére
  • A koffein bevitel napi 200-300 mg alá történő korlátozására (koffeintartalma nem csak a kávénak van!)
  • Megfelelő, biztonságos élelmiszer kezelésre

A várandósság kilenc hónapja alatt általánosságban elmondható, hogy a mediterrán típusú étkezés ajánlott, mennyiségi korlátozással.  A titok nyitja, hogy többször együnk keveset (valójában a várandósság előtt is napi ötszöri étkezés az ajánlott).

A terhesség alatti egészséges táplálkozásban az állati és növényi eredetű komplett fehérjeforrások mellett a megfelelő mennyiségű gabonafélék, pékáruk, gyümölcsök, zöldségfélék játszanak nagy szerepet. Vannak ételek, amelyek pozitívan befolyásolják a magzat fejlődését és éppen ezért nagyobb mennyiségben kell fogyasztani azokat, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a kismama energiaigénye csak mérsékelten emelkedik, ezért fokozottan ügyelni kell az „üres kalóriák” bevitelének elkerülésére (a cukortartalmú üdítők, édességek, sütemények stb.).

Ez alatt az időszak alatt kívánatos a zöldségek és a tengeri halfélék széleskörű fogyasztása, mérsékelt konyhai hőhatással elkészítve, emellett számos zöldség nyers fogyasztása jelentős pozitív élettani hatással bír. Napi 200-300 mg DHA (omega-3)-bevitel ajánlatos, melynek fontos forrásai a halfélék. Fontos, hogy a várandós kismamák (és a teherbe esést tervezők) olyan halakat válasszanak, amelyek minimális higanyt és egyéb szennyeződéseket tartalmaznak. 

A fehérjebevitel során a szárnyasok és a marhahús fogyasztása előnyben részesítendő a sertéshússal szemben. A női szervezet fehérje igénye nem várandós állapotban: 45 g/nap. Terhesség alatt 30 g/nap mennyiséggel nő, tehát a szükséglet 75 g/nap. Javasolt, hogy ennek 2/3-a komplett fehérje forrásból származzon. Szigorú só-megszorítás nem szükséges, de a túlzott sófogyasztás elkerülendő (napi 2-3 g sófelvétel megengedhető).

A gyümölcsök esetében javasolt figyelembe venni a magas cukortartalmukat, ezért érdemes mértékkel fogyasztani a magas cukortartalommal rendelkezőket.

A zsiradékok fogyasztásakor törekedni kell a többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó termékek fogyasztására, a konyhai felhasználásban előnyös a nagy tisztaságú olíva- és lenmagolaj használata. A várandósság ideje alatt a zsírfogyasztás fokozása nem indokolt. 

A szénhidrátszükséglet 175 g/napra nő várandósság alatt, a nem várandós nők napi 130 grammról. Célszerű az összetett szénhidrátok, keményítők, továbbá a rostos ételek fogyasztására törekedni. Szénhidrátok bevitelekor az alacsonyabb GI (glikémiás index) termékeket válasszuk. Az, hogy melyik ételnek mekkora a glikémiás indexre, arról az alábbi táblázat ad részletes tájékoztatást:

terhesség

Terhesség alatt napi 28-36 g rostbevitel javasolt, ami segíthet megelőzni vagy csökkenteni a székrekedést. A fogantatás előtti magas rostfogyasztás a preeclampsia és a dyslipidaemia kockázatának csökkenésével járt egy megfigyeléses vizsgálatban. A magas rostbevitel kedvező hatással lehet a vércukorszintre is.

5. Miért van szükség vitaminok szedésére is?

Hazai felmérés alapján a lakosság jelentős hányada nem fogyasztja el az ajánlott mennyiség 70%-át sem. A várandósság ideje alatt jelentősen fokozódik a kismama vitamin- és ásványianyag-szükséglete. A várandósság előtti és alatti vitamin kezelés nem vonatkoztatható el a terhességi anyagcsere egészétől, a terhesség idején fogyasztott táplálékok, táplálkozás összességétől. Minden készítmény, így a vitaminok javallata során is ismernünk kell a várandós étkezési szokásait. Figyelembe kell venni, hogy a szükséges mennyiségű vitaminokat, ásványi elemeket nem csak a tablettákkal visszük be, hanem túlnyomórészt a jól megválasztott, kiegyensúlyozott táplálkozással.

Iránymutatásként kijelenthető, hogy a terhesség alatti kalcium szükséglet 1200 mg/nap (ez megfelelő mennyiségű tej és tejtermék, szójabab stb. fogyasztása mellett biztosítható), ugyanakkor a szervezet magnézium igénye is fokozódik. Hazánk lakosságának 80%-a bizonyítottan jódhiányos, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a napi jódszükséglet biztosítására (pajzsmirigy betegek esetén kivétel).

Pajzsmirigybetegség esetén jódmentes terhesvitamin szedése javasolt. A kismama vas- és a folsav szükségletet is célszerű pótlással biztosítani. Napi 30-60 mg elemi vas, napi 0,5-0,8 mg folsav fedezi a várandós nő szükségleteit. A magzati vasraktárak a várandósság utolsó 10 hetében telnek meg, ezért különösen ebben az időben érdemes a várandós vasbevitelére figyelmet fordítani. Hazai felmérés alapján a tiamin-, a riboflavin-, a piridoxin-, a niacin-, és cinkfelvétel a kívánatosnál kisebb mértékű, így ezek pótlása is vitaminok szedésével történik.

Szintén fontos megemlíteni, hogy „gyógyszerként”, vitaminok formájában csak a különbözetet, azaz az egészséges táplálkozás mellett megmaradt vitamin hiányt, célszerű a szervezetbe juttatni. Ennek függvényében elkerülhetők a vitamin túladagolás veszélyei (A-vitamin, D-vitamin, E-vitamin, jódbevitel). A vitamin- és ásványianyag-pótlás kellő körültekintést és megfelelő ellenőrzést igényel. Ezért mindig felhívjuk a figyelmet arra, hogy várandós nő önkéntesen, orvosi tanács nélkül ne szedjen vitamin- vagy ásványianyag-készítményt. 

Vegetáriánus nők étrendjében ügyelni kell a fehérje-, vas-, és a kalcium bevitelre. A vegetáriánus kismamák között gyakori a B12-vitamin-hiányos állapot és bizonyos anaemia gyakrabban fordul elő, ezért is rendkívül fontos a fokozott odafigyelés, a megfelelő D-vitamin, illetve fehérjepótlás.

A kismamák táplálkozásának megtervezésekor a folyadékfogyasztás korlátozása nem indokolt. Javasolt előtérbe helyezni a tej, illetve a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag gyümölcs és zöldséglevek fogyasztását. A kinintartalmú üdítők méhkontrakciókat okozó hatásuk miatt kerülendők. Kicsit ellentmondásos téma, de a legújabb kutatások szerint 1-2 adag feketekávé még biztonságosan elfogyasztható, de ennél nagyobb mennyiségben kerülendő, mert a magzatban nemkívánatos mellékhatást fejthet ki a koffein.

6. Terhesség során tilos vagy csak óvatosan érdemes fogyasztani:

  • Zsíros, fűszeres, csípős ételek
  • Félig, vagy teljesen nyers hús
  • Pasztörizálatlan tej
  • Pasztörizálatlan sajtok
  • Pasztörizálatlan gyümölcslevek
  • Mosatlan zöldség, gyümölcs
  • Túlzott koffeinfogyasztás (napi 1 kávé megengedett, de kerülni kell azokat az üdítőket, melyek koffeint tartalmaznak)
  • Bizonyos gyógyteák
  • Konzerves ételek
  • Nyers tojás
  • Száraz, hüvelyesekből készült ételek (puffadás)
  • Magas higanytartalmú tenger gyümölcsei és halak
  • Csírák
  • Állati belsőségek (méreganyagok)
  • Pasztörizálatlan méz (listeriosis)
  • Fahéj (esetekként vérzést okozhat)
  • Mogyoró, eper, lencse (kiválthatja a magzat allergiáját)

7. Az élvezeti szerek és miért érdemes inkább kerülni őket

A várandós nő figyelmét fel kell hívni a dohányzás magzati károsító hatására. A nikotin érösszehúzó hatása miatt rontja a lepényi keringést. Dohányzó nők cigaretta fogyasztásával arányos a magzati sorvadás előfordulása és súlyossága. 

A jelen álláspont szerint a koffeinfogyasztás kismértékben megengedett (népszerű italok koffeintartalmát itt találod), de ezt a szintet nem ajánlott átlépni, mert a túlzott koffein fogyasztás befolyásolhatja a magzat szívfrekvenciáját, ezen kívül összefüggésbe hozták az alacsonyabb születési súllyal.

A terhesség alatti jelentős alkoholfogyasztás nagy valószínűséggel magzati rendellenességet (embryo- et fetopathia alcoholica) okozhat, épp ezért terhesség alatt abstinentia javasolt. Napi 20-80 g-nál több alkohol fogyasztása nagy valószínűséggel magzati teratogén (fejlődési rendellenesség) ártalomhoz vezet. 

Kábítószert szedő várandós nő megfelelő szakintézetbe irányítandó, ahol a drog fokozatos elhagyása mellett mind az anya, mind a magzat szigorú monitorozása javasolt.

Összegzés

A várandósság ideje alatt egy kismama természetes igénye mindent -és mindenből a legjobbat- megadni a babájának. Szülész-nőgyógyászként feladatom, hogy tájékoztassam a várandósokat az egészséges táplálkozás előnyeiről, a kevésbé egészséges táplálkozás esetén terhesség alatt várható anyai és magzati veszélyekről. Emellett kollégáimmal mindent megteszünk azért, hogy a kismamát és a babát biztonságban tudjuk, szükség esetén dietetikussal együttműködve segítünk a testsúlykontroll program, életforma megtervezésében, ezért is a testsúly ellenőrzése minden várandós gondozási vizit része kell legyen.

A hivatalos várandós gondozáson túl, szeretném a rendelkezésemre álló további, a kismamák számára is hasznos, információt megosztani, hogy a várandósság kilenc gyönyörű hónapja, amennyire lehetséges, nyugalomban és kényelemben teljen 🙂

Ha hasznosnak találtad a cikkem, vagy eszedbe jutott egy barátnőd, akinek a fenti információkra szüksége lehet, megköszönöm, ha egy megosztással segíted a munkámat.

 

Felébredni máshol

Felébredni máshol 1440 600 Mádai Vivien
Rengetegszer szóba került már a téma, de valahogy az ember olyan nehezen nyitja meg a szívét, ha erről van szó. A szülés utáni depresszióról. Van, akit csak hullámokban ér el, de akad olyan is, akit mindent elsöprő pusztító zuhatagként sodor magával. Én is a rabja lettem…

Egyrészt iszonyatosan rossz emlék, másrészt pedig egy nagyon kényes téma… Harmadrészt pedig nem tudom mit fogtok rólam gondolni, így félve ütök le minden egyes betűt. De meg kell tennem! Nem csak magam miatt, hanem miattatok is, akik most úgy érzitek, vége az életeteknek!

Itt fekszel mellettem

Halkan szuszogsz, csend van, és Te olyan közel vagy hozzám, hogy szinte érzem az álmod. Nézlek és csodállak. Hihetetlen mennyire szeretlek. Soha, soha el nem múló érzés…

Két éve lassan, de talán most jött el annak az ideje, hogy tényleg velősen tudjak mesélni arról az időszakról, amit akkor nem boncoltam fel, nem veséztem ki, és nem tártam fel a barátaim és a nyilvánosság előtt. Sosem tagadtam. De csak nagyon távolról karcolgattam a felszínt, ha szóba került.

10 óra körül járt. Elhagytuk a kórházat, magunk mögött tudva az előző napok küzdelmeit, és beléptünk a lakásba, ahol azt hittük elkezdődik veled életünk legszebb időszaka. Sosem felejtem el, egy szürke plüss mackófüles pulcsiban tartottalak a karomban, és bár majdnem 30 fok volt, elnézted nekem, hogy kezdőként azt sem tudtam, mibe öltöztesselek. Te nem sírtál, egy percet sem.

Letettelek az ágyra, néztelek jobbról, néztelek balról, és neked szegeztem a kérdést.
– Na most mi lesz?
Nem jött válasz. Ott voltunk a gyönyörű lakásban, az otthonunkban, de még sosem éreztem magam ennyire elveszettnek, mint akkor. A szemedbe néztem és egyszerűen nem éreztem semmit.

Te egyre csak nőttél, napról napra kinyílt neked a világ, de valahogy nem tudtunk megbarátkozni.

Nem jöttünk ki jól. Nem tudtam, hogy érjek hozzád, mit mondjak neked, hogy tegyek veled jót. Te ezt érezted rajtam. Csak sírtál és sírtál, én pedig sírtam és sírtam. Miattad, de leginkább magam miatt. Kegyetlen ugye?

Okoltam, mindent és mindenkit, de leginkább téged.

Minek vagy itt? Minek kellett ez nekünk? Ki vagy Te? Mit akarsz tőlem? Nem vagyok erre felkészülve! Nem fog menni! Nem akarom, hogy itt legyél! Teher vagy, és kolonc! Egy betolakodó, aki tönkretette az életemet! Nem szerettelek!

A nagyi meglátta, hogy baj van. Tudta, hogy nem lesz ez így jó. És jött. Jönnie kellett.

Szerda délután a kanapén ültünk. Megetetett, pelenkázott, és elaltatott. Én képtelen voltam. Kijött a szobádból, és azt mondtam neki, potyogó könnyek között.

– Nekem ez a gyerek nem kell! A tiéd lehet, neveld fel te!

Komolyan gondoltam

Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a rám szakadt felelősséggel, és azzal a mérhetetlen szégyennel, amit a gondolataim miatt éreztem. Sosem tudtalak volna bántani, de biztos voltam abban, hogy Neked nem én vagyok a megfelelő személy. Nekem pedig nem Te.

Sosem féltem még senkitől ennyire, mint tőled. Nem tudtam enni, nem tudtam aludni, mert állandóan görcsben volt a gyomrom, és gombóc a torkomban. Minden reggel azt kívántam, bárcsak máshol ébrednék fel. És gyűlöltem, amivé váltam, és gyűlöltem élni is. Megszűnt a motiváció, a világ, megszűntem érezni és létezni.
Meg akartam halni.

Életet adtam a világ legtökéletesebb emberének, én pedig bármikor eldobtam volna az enyémet. Könyörögtem, és imádkoztam minden este, hogy csak ezt éljem túl, és legyen erőm, és kitartásom. Nem hozzád, magamhoz!

Te nem tehettél semmiről!

Jöttél, ártatlanul, mit sem sejtve, hogy ilyen anyát kapsz majd. Egy gyönyörű kisfiú, aki semmi mást nem akart, csak hogy szeressék…

Egy zokogó roncs voltam, aki teljesen kifordult magából. Az a nő nem én voltam, az én testem volt, de egy idegen torz lélek költözött bele. Fel kellett ismernem. Beteg vagyok. Segítség kellett. Nem csak szaksegítség, de súlyos önvizsgálat is. Nem értettem, hogy én, aki a világ egyik legpozitívabb embere voltam, hogy kerültem ilyen mélyre.

És időre intettem magam. Teltek a napok, hullottak a falevelek, és szépen lassan összeismerkedtünk. Hosszú út volt, de te újra és újra esélyt adtál nekem, és hittél bennem, hogy neked én leszek a legjobb! Sosem lehetek elég hálás neked. Felnőttem a feladathoz, és az Édesanyád lettem.

Igazi, teljes értékű Anyuka.

Ráeszméltem, hogy nem félek már tőled, nem rettegek, hogy elrontalak, és az életem részévé lettél. És akkor elöntött a szeretet. Nem számoltam vele, csak úgy hirtelen a semmiből rám zúdult, én pedig ontottam tovább feléd. Nem volt több kérdés, nem volt több könnycsepp. Csak egy nagy néma sóhaj, amivel magunk mögött hagytuk az egészet. Onnantól kezdve már csak Te voltál és én.

Most itt fekszel mellettem. Halkan szuszogsz, csend van, és Te olyan közel vagy hozzám, hogy szinte érzem az álmod. Nézlek és csodállak. Hihetetlen mennyire szeretlek, hihetetlen, hogy ez valaha másként volt…

Kedves Anyukatársam! Te, aki most úgy érzed vége az életednek.

Hidd el nekem a legmélyebbről jöttem vissza, de visszajöttem! Ez az átmeneti állapot nem tart örökké! Tudom, hogy fáj a lelked, a tested, és úgy érzed te vagy a világ legrosszabb édesanyja, de hidd el nem tehetsz róla! Bármennyire is kilátástalannak látod a helyzeted, nem fog örökké tartani! Ebben a csatában csak Te nyerhetsz, mert az Édesanyák győzelemre születtek!

Légy erős, kérj segítséget, és ne okold magad! Minden rendben lesz!

Az én rózsám

Az én rózsám 1440 600 Mádai Vivien

Én persze gratuláltam, de azért az ötödik ilyen monológ után már kezdtem egyre inkább rosszul érezni magam, hogy a hiba biztosan az “én készülékemben” van. Hogy lehet, hogy mindenki jól érzi magát és csak engem gyötör az, hogy nincs időm fogat mosni, úszik a lakás, és a férjemmel is alig beszélek, mert vagy ő alszik el, vagy én.

Zénó egy csoda.

Ezt szögezzük le. Imádjuk, szeretjük, mégis életem legnagyobb kihívása, hogy jó anyukája legyek. Egyik nap, amikor már nagyjából a fáradságom legmélyebb pontján voltam, eltört a mécses. Hulla voltam. Egy újabb pocakfájós sírógörcs közepette, a pohár is kiesett a kezemből, és már tényleg egy hajszál választott el attól, hogy azt mondjam. Kész! Én feladom!

Persze azonnal észhez tértem, hordozókendőbe tettem és elindultunk sétálni, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Zénó sírva, én pedig a könnyeimet törölgetve baktattunk utcáról utcára. Az egyik kapuhoz érve egy bácsi egyszer csak rám mosolygott, és átnyújtott egy szál rózsát. Hüppögve köszöntem meg, de akkor még nem sejtettem, hogy ez a szál virág lényegében megváltoztatja az egész anyasághoz való hozzáállásomat.

Hazaérve, amikor jobban szemügyre vettem az új szerzeményt, láttam, hogy oldalt egy pici bimbó kezd életre kelni. Milyen kis torz virág, gondoltam magamban. Le kellene vágni és csak utána vízbe tenni. Aztán ahogy egyre jobban vizslattam, úgy döntöttem nem bántom, inkább megvárom mi lesz a bimbóból. Vázába tettem és türelmesen figyeltem.

Ahogy teltek a napok, a virág fejlődni kezdett. Hétfőről keddre. Keddről szerdára, egyre csak nődögélt. Egyik nap aztán csak azt vettem észre,  hogy gyönyörűen kivirágzott. Csak néztem, és egyszer csak leesett a tantusz. Türelem. Ez a kulcsa mindennek. Mert az új dolgokat csak alázattal, és kellő elfogadással lehet megélni. Ekkor értettem meg, hogy micsoda párhuzam van az anyaság és a rózsám között. Elfogadni, hogy bár a régi életünk is szép volt, most valami még jobb és még izgalmasabb következik.

Mint a rózsám, ami napról napra fejlődött és szépült. Én is így vagyok az anyává válással. Mert én egyszer s mindenkorra felelős lettem azért, akit megszelídítettem. Most, hogy olvasom ezeket a sorokat, nem tudnék mást elképzelni ide, mint a Kisherceg gondolatait.

És nem csak a rózsa miatt…

Már tudom, hogy mindenkinek nehéz, még ha nem is mondják ki. És nem kell szégyenkezni, ha néha sírunk vagy eszünkbe jut, hogy milyen jó is volt, amikor csak úgy elugrottunk moziba. Ez különbözteti meg az embereket a robotoktól. Hogy vannak érzéseink. Néha fáj mindenünk, néha a hátunk közepére sem kívánjuk az éjjeli etetést, de ettől nem vagyunk sem kevesebbek, sem rosszabb anyák.

Mióta így érzek, azóta képzeljétek Zénó kevesebbet sír. És abban is hiszek, hogy a Jó Isten nem véletlenül mutatott utat nekünk azon a délután. Mert akkor és ott valami végérvényesen megváltozott.

Felelős ember, szülő, de leginkább felnőtt lettem.

Tápszeres a gyerekem, ide lőjetek!

Tápszeres a gyerekem, ide lőjetek! 1440 600 Mádai Vivien

Az egyik, hogy én biztos természetesen úton szülök, a másik pedig, hogy ha törik, ha szakad az én gyerekem nem kap tápszert. Na, ebből a kettőből tippeljetek hány teljesült…

Amikor Zénó megszületett, pár órával később már oda is hozták, mondván tessék anyuka, itt a kisfia, lehet szoptatni. Én persze totál kimerült állapotomban azt sem tudtam, mit is kell igazán csinálni, hiába volt a segítségemre szinte mindenki. De hát, ha szoptatni kell, szoptatok, gondoltam én. Nem aggódtam, volt is előtejem, és olvastam is valahol, hogy a kisbabák raktároznak maguknak kellő tápanyagot a kinti első napokra. Így haza is indultunk a kórházi horror után, és vártam a csodát, amit kismama körökben csak úgy hívnak tejbelövellés. Persze ekkor már sebes cicikkel, hisz Zénónak nem mondhattam, hogy – Bocsi kisfiam, anyukád császáros volt, kell még pár nap, mielőtt tálalom a vacsit.

Na, ha valaki látott már sebes mellett, ne adj Isten érezte is milyen úgy a létezés, annak nem kell részleteznem azt a fajta fájdalmat. Akinek pedig még nem volt ehhez szerencséje az most nézzen az égre és sürgősen mondjon el egy hálaadó imát.

Mi így indultunk neki az egész szoptatás procedúrának.

Közben a férjem rekesz szám hordta haza az alkoholmentes sört, és a homeopátiás bogyókat is úgy kapkodtam be, mint a cukrot.  De megérte. A várva várt csoda megérkezett 10 ml friss ropogós anyatej formájában. Heuréka! Gondoltam. Most már sínen vagyunk, a kisfiam nem fog éhen halni. Az örömöm azonban hamar tova szállt, ugyanis kedden jöttünk haza a kórházból, de péntekre olyan rosszul lettem, hogy indulhattam is vissza, mert elájultam. Toporogva álltunk éjjel az épület halljában, karunkon egy öt napos gyerekkel és fogalmunk nem volt, most mi lesz. Félre ne értsétek nem panaszkodásból osztom meg ezt veletek, hiszen tudjátok, hogy egyszer már leírtam a szülésem mizériáját, de a történet végkimeneteléhez nem elhanyagolható információ.

Röviden a lényeg. Újabb műtét, újabb 4 napos kórházi kezelés, megspékelve jókora antibiotikum adaggal. Zénó persze végig velem, abban a kis üveg kocsiban, amiben a születésénél is heverészett. A többi újszülötthöz képest ő már nagyfiúnak számított, így ritkaság számban ment, de mégsem vihette haza férjem, hiszen mint tudott volna kezdeni vele. Szegénykém emlékszem, annyira kétségbe volt esve, hogy ott marad egy öt napos picivel, hogy teljesen lesápadt, amikor a karjába adták.

Egy szó, mint száz, antibiotikum kezelés, egyenlő zéró szoptatás. De mit kapjon a gyerek enni? Tápszert? Na, azt aztán nem… Megmondtam! Az én kisbabám nem eszik tápszert. Tiltakoztam és forrongtam a dühtől, hogy egy komplett újszülött osztályt el tudtam volna látni annyi tejem volt, és a kisfiamat mégsem etethettem meg.

Maradt a B verzió.

Zénó persze imádta, és nem csak azért mert a cumisüvegből csak úgy dőlt a lé, de az íze is látszólag sokkal édesebb és finomabb volt. Nem voltam a toppon egészségileg, így már nem volt kedvem vitázni senkivel, aki azt mondta ne aggódjak ez csak pár nap, ettől még ugyanúgy megy majd minden, mint az elején. Hát nem úgy ment.

Hazaérkezésünk után, amikor már nagyjából jobban voltam, neki is láttam a ” minden úgy lesz, mint az elején” tézis felállításának. Én akartam, Zénó kevésbé. Konkrétan akkorát sikított, amikor mellre tettük, mint egy kislány, akinek tépik a haját. Na így ment ezt napokig! Cici. Ordítás. Zénó éhes. Akkor kapjon tápszert. Anya sír. Zénó boldog.

Nem baj, én aztán nem adom fel. Az kizárt. De mi a baj? Mit csinálok rosszul? Megfelelő ételeket eszem, a legjobb szoptatási tanácsadóktól kértem segítséget, türelmes vagyok, iszom a sört. Mégis anya helyett, egy nyamvadt szilikon cumi lett a nyerő, benne a pótolhatatlan elixírrel. Bevallom nektek, ekkor már utáltam szoptatni. Állandó procedúra, eszik, nem eszik. Sír nem sír. Legyen, tápszer ne legyen tápszer. Elegem volt…

Egy utolsó kísérletbe azért még belefogtam, lesz, ami lesz alapon. Cumisüvegbe raktam anyatejet, és biztosítéknak bekevertem egy üveg tápszert is. E két fegyverrel indultam neki a Nagy Tesztnek, aminek az eredménye elkeserítő volt. Az anyatejnél masszív ordítás, a tápszernél édesded cumizás. Na, azt hiszem, valahol ezen a ponton adtam fel végleg… A gyereknek ennie kell, és ha nincs más egyen tápszert. Szépen lassan elkezdtem magam szoktatni a gondolathoz, hogy Zénó bizony a tápos babák sorát erősíti, de nincs ezzel semmi baj!

Tudom, hogy most sokan azt gondoljátok, az anyatej létfontosságú és milyen anya az ilyen. De esküszöm, hogy minden létező dolgot próbáltam. Már nem akarok és nincs is erőm találgatni, hogy mit csináltam rosszul. Nekem fájt a legjobban, hogy bár minden adott, mégsem “kellek” a gyereknek. Lehet az én hibám, biztos a negatív energiám hatott az egészre, hogy a végén már tényleg nyűg volt minden.

Most már persze visszasírom, hisz éjjel „csoda elixírt” keverni félálomban, nem a legjobb dolog. És azzal is tisztában vagyok, hogy a tápszer nem pótolja azt, ami az anyatejben van. De elfogadtam, hogy ez a helyzet. Nem a testemből táplálom ez tény, de ettől még ugyanúgy szeretem, ugyanúgy kötődöm hozzá, és bár rabja a cumisüvegnek, azért neki is mindig Anya marad az első.

Nekem pedig Ő.

Send this to a friend