Posts By :

Czire Zsuzsanna

Box edzés otthon, erősítéssel fűszerezve, kezdőknek is

Box edzés otthon, erősítéssel fűszerezve, kezdőknek is 2001 1001 Czire Zsuzsanna

Box edzés otthon, nőknek, egyszerűen Miló Viki vezetésével 😊 Ha szeretnél formába lendülni és egyúttal kipróbálni néhány alapabb box ütést, akkor az alábbi gyakorlatsort Neked találták ki. 😉

FittMami sorozatunk megalkotásához Miló Viki világbajnok ökölvívó és szuper személyi edző segítségét kértük, ugyanis Viki több évtizedes szakmai tapasztalatának köszönhetően egy olyan, több elemből álló gyakorlatsort állított össze, ami gyakorlatonként csak 20 percet vesz igénybe, minden előképzettség és tornaeszköz nélkül, otthon végezhető és minden izomcsoportot átmozgató tornagyakorlatokból áll. Ez a hat gyakorlatsor (bemelegítés és 5 különböző izomcsoportokat megmozgató tornagyakorlat) tökéletes alternatíva a testmozgásra azoknak az elfoglalt lányoknak, mamiknak, akik nem érnek rá (vagy nem szeretnek) edzőterembe járni.

Box edzés otthon, nőknek 🥊

Ne feledd, a sérülések elkerülése érdekében minden edzés előtt alaposan melegíts be (bemelegítő gyakorlatsorunkat itt találod); majd az edzéseket nyújtással zárd. Terhes kismamák és azok a mamik, akik nemrég szültek, mindenképpen kérdezzék meg az orvosuk véleményét mielőtt elkezdenek tornázni, a komplikációk elkerülése érdekében.

Mamik, mozgásra fel!

Ha tetszett és hasznosnak találtad a fenti videót, akkor segíts, hogy Viki szuper edzésterve másokhoz is eljusson és oszd meg az alábbi lehetőséged egyikén! Ha pedig ennél többre vágysz, akkor Viki személyi edzéseket is vállal, elérhetőségét megtalálod a szakértőing között 🥰

Egyszerű DIY ötletek: Egy csomag szeretet ❤️

Egyszerű DIY ötletek: Egy csomag szeretet ❤️ 2560 1280 Czire Zsuzsanna

Az egyszerű DIY ötletek tökéletes időtöltés az esős délutánokra, vagy amikor kifogytatok a program ötletekből a gyerkőccel. Viszont ez a szeretetzsák nemcsak közös időtöltés, hanem egyúttal egy lehetőség egy olyan tárgy készítésére, melyek a későbbiekben segítheti a kislurkót átlendíteni az óvodába, iskolába való beilleszkedésben, az esetleges szeparációs szorongás leküzdésében.

A szakértők szerint nagyban segítheti az elválást (amikor az oviba vagy az iskolába megy a gyerek) ha valami olyan tárgyat visz magával, ami az otthont, a biztonságot, a közöttetek lévő szeretetet jelenti neki. 😊 Egy közösen készített szeretetzsák egy tökéletes eszköz erre, amely szívecskéket, biztató üzenteket, közösen gyűjtött kincseket vagy cukorkákat is tartalmazhat, a kettőtök stílusának megfelelően.

Hozzávalók az egyszerű DIY ötletek megvalósításához:

Az alábbi hozzávalók beszerezhetőek kreatív- és hobbiboltokban, illetve méteráru boltokban:

  • Anyag zsák  (ha úgy jársz mint én, és nem találsz megfelelőt, illetve rengeteg szabadidőd is van, varrhatsz egyet Te is 🤣)
  • Dekor filc, tetszőleges színben
  • Papír, a szeretetteljes üzenetekhez
  • Olló, cérna, varrótű, toll
  • Madzag vagy zsenília drót

Az alapanyagok beszerzése után, ha szükséges, kiszabjuk és megvarrjuk a zsákot, majd elkészítjük a szíveket és az üzeneteket, illetve tetszőlegesen kiegészítjük egyéb “kincsekkel”, közösen gyűjtött kaviccsal, kagylóval, gesztenyével vagy kedvenc cukorkákkal. Végezetül bekötjük a zsák száját egy madzaggal vagy zsenília dróttal és készen is van a szeretetzsák!

Jó mókázást!

 

Ha hasznosnak találtad az ötletet, vagy ismersz valakit, akinek a gyerkőce most kezdi az ovit vagy sulit, és esetleg kicsit nehezen megy az elválás, oszd meg vele is az alábbi elérhetőségek valamelyikén 🥰 Köszönjük szépen!

7 tipp a szeparációs szorongás leküzdéséhez

7 tipp a szeparációs szorongás leküzdéséhez 2127 1409 Czire Zsuzsanna

A szeparációs szorongás a gyermek fejlődésének természetes velejárója, egyfajta félelem- és bizonytalanságérzet, ami akkor jelenik meg, amikor a gyerkőc távol van a szüleitől vagy azoktól a személyektől, akik általában a gondját viselik és akik mellett biztonságban érzi magát. Ennek gyakori megnyilvánulása az, hogy a gyerek sír és nem akar elválni a mamitól; ezzel a viselkedéssel pedig hatalmas bűntudatot tud kelteni az édesanyában.

Gondolom, a számodra is ismerős a fent leírt helyzet, amikor el akarsz menni egy kicsit barátnőzni, vagy esetleg fodrászhoz, edzeni és a kicsi hatalmas könnyben úszó szemekkel, szemrehányóan néz rád, vagy éppen üvölt és nem enged el; nos ennek ki tud ellenállni? De megnyugodhatsz, a szakértők szerint ez a fejlődés velejárója, egyrészt előbb-utóbb kinövi, másrészt pedig szuper technikák vannak a szeparációs szorongás leküzdésére.

Mi a kiváltója a szeparációs szorongásnak?

A szeparációs szorongás a gyerek 8 hónapos kora körül kezd el kialakulni és általában a legintenzívebben a gyermek 14-18 hónapos kora körül manifesztálódik. Ez a szorongás egy teljesen normális reakció, ilyenkor a gyerek túlélési ösztöne “kapcsol” be; ugyanis a túlélés szempontjából nem lett volna nagyon szerencsés, ha a kisgyerekek nem félnének az idegenektől, vagy attól, hogy elvesznek, amint megtanulnak kúszni-mászni vagy járni. 

Másrészt a szeparációs szorongás a biztonságos kötődés egyik jele is egyben, ez azt mutatja, hogy a gyerek feltétel nélkül megbízik benned és biztonságban érzi magát veled, és csak veled. Idővel természetesen kinövi ezt a kisgyerek, ugyanis belátja, hogy anya vagy apa mindig visszajön érte, és nincs rossz helyen hagyva, nem éri hátrány akkor sem, ha nem a szüleivel van. Tulajdonképpen a szeparációs szorongás annak a jele, hogy a gyermek rádöbben arra, hogy mennyire függ az édesanyjától/édesapjától/gondviselőjétől és ahogy egyre inkább megismeri a környező világot, azt egyre inkább egy félelmetes helynek találja. 

Ez az érzés többször is visszatérhet, óvoda- vagy iskolakezdéskor, amikor egy teljesen új vagy ismeretlen helyzethez kell a kicsinek alkalmazkodnia. Még egy felnőtt is ideges és frusztrált lehet egy munkahely váltás vagy költözés során, ezért nem nehéz megérteni a kisgyermeket, akinek egy új személyre kell rábíznia magát, új társakkal kell összebarátkozni és egy teljesen új rendszerbe beilleszkednie. Ezért teljesen érthető és természetes, hogy egy-egy ilyen helyzet megviseli a gyermekeket. 

Ekkor szokott előfordulni, és biztosan ismerős a helyzet, hogy a kisgyerek fej- és hasfájásra, rosszullétre panaszkodik, ezzel jelezve a félelmét vagy a szorongása ebben nyilvánul meg. Ez nemcsak ovi- és iskolakezdéskor, hanem a szülők üzleti útja esetében, esetleg egy ottalvós buli apropóján is előjöhet.

A gyerkőc ki nem mondott félelme ilyenkor gyakran a következő: nehogy valami rossz történjen apával/anyával/gondviselővel az elválás ideje alatt; ezért előfordul, hogy elváláskor ráakaszkodik a szülőre, könyörög vagy éppen hisztizik, csak hogy együtt maradhassanak. Egy kicsit extrémebb esetben egy ilyen ki nem mondott félelmekkel teli helyzet rémálmokkal is járhat, aminek következménye, hogy a gyermek nem akar egyedül aludni és gyakori megerősítésre vágyik, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Mit tehetsz, hogy megkönnyítsd az időszakos elválást? 


Azzal semmiképpen sem teszel jót, ha engedsz a könyörgő és könnyben úszó tekintetnek 😅 Persze tudom, egy ilyen helyzetben azonnal megérkezik a bűntudat és az az érzés, hogy rossz anya vagyok, egész nap elkísér. Ezért nem szabad elfelejtened, hogy a szeparációs szorongás normál körülmények között egy természetes érzés a kisgyerek számára, ugyanis normális reakció részéről, hogy szorong, ha nélküled van; ez csak annak a bizonyítéka, hogy mennyire biztonságosan kötődik hozzád.  

Ahelyett, hogy aggódnál és azon törd a fejed, hogy hogyan hagyhatnád kevesebbet magára a kicsit ehelyett inkább arra fókuszálj, hogy segítsd a gyereket, hogy felismerje és kezelje az érzéseit, aminek eredményeként jobban biztonságban érezheti majd magát. Így a gyerkőc megtanulja, hogy ha pillanatnyilag el is tűnsz a látóteréből, az nem azt jelenti, hogy elhagyod, hanem visszatérsz hozzá és őt is jó és biztonságos helyen hagyod arra az időre.  Másrészt, ha időnként mással marad a kicsi, (vagy éppen oviba/iskolába megy) azzal egyáltalán nem ártasz neki; hanem ezzel önállóságra és függetlenségre neveled

Tippek a szeparációs szorongás leküzdéséhez 

A legjobb módszer arra, hogy legyőzzük a szeparációs szorongást az az, ha támogató a hozzáállásunk, de egyben határozottak is vagyunk. Például, a következőket  mondhatod a kicsinek:

“Tudom, megértem, hogy szorongsz, de oviba/iskolába kell menned. Gyere, beszéljük meg, mi az, ami aggaszt.”

Gyakran kiderül, hogy egy valós probléma a szorongás kiváltó oka. Lehet, hogy cikizik a gyereket, vagy esetleg van egy szigorúbb tanító vagy nevelő a környezetében, aki kiváltja a szorongást vagy a nagyobbak esetében a szorongás kiváltó oka lehet egy felmérés, egy felelés is. Ha van egy konkrét probléma, akkor innen már egyszerűbb a szeparációs szorongást, vagyis a tulajdonképpeni kiváltó okot kezelni, lehet közösen dolgozni a gyermekkel a megoldás irányába. 

A határozottság ebben az esetben azt jelenti, hogy nem engedsz a hisztinek vagy pedig a sírásnak, mert ezzel azt tanítod meg a kicsinek, hogy ezzel eléri, ami akar. Érdemes ilyenkor konzultálnod az óvónénivel/tanítóval, mert a legtöbb pedagógus profin tudja kezelni az ilyen jellegű nehézségeket. Az egyik legfontosabb dolog pedig, amit nem szabad elfelejtened az, hogy dicsérd meg a gyereket, minden egyes alkalommal, amikor oviba/iskolába megy és különösebb problémák nélkül ott marad.

A szeparációs szorongás a leggyakoribb a kisbabáknál, a tipegőknél, de nagyobb gyerekeknél, akár tinikorban is előfordulhat, így nem biztos, hogy jó taktika a kivárásra játszani 🙂 Érdemes megtanulni kezelni ezeket a helyzeteket, és ezzel a csemeték biztonságérzetét is fokozni tudod. Következzen 7 tipp, amelyekkel segítheted a kislurkót legyőzni a szeparációs szorongást és az oviba/iskolába való beszokást:

1. Segítsd elő a gyermek kötődését az új gondviselőjéhez (babysitter, óvónéni, tanítónéni)

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy kötődjenek egy felnőtthöz, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Amikor nincsenek a szüleikkel, valakihez kötődniük kell, valakihez, akire át tudják helyezni mindazt a bizalmat, amit eddig a szüleiknek szavaztak meg, és egyúttal el kell hogy higgyék, hogy ez az illető vigyáz rájuk, amik a szüleiktől távol vannak. Ha nem teremtődik meg ez a kapocs, nincs meg ez a fajta biztonságérzet, akkor a gyerek túl izgatott és ideges lesz ahhoz, hogy valóban figyelni tudjon a közös foglalkozások ideje alatt.

Ha esetleg azt veszed észre, hogy a kicsi ódzkodik az ovitól/sulitól, akkor érdemes mihamarabb beszélni az óvónénivel/tanítónénivel és megemlíteni, hogy a gyerkőc nem érzi jól magát és legyen szíves kicsit külön figyelni rá, segíteni őt. Egy jó pedagógus természetesen megérti ezt és segíteni fog a gyereknek beilleszkedni. Gyakran, ilyen esetben a pedagógus egy különleges szerepet oszt ki a gyerekre, ami segíti őt abban, hogy beilleszkedjen és megtalálja a helyét ebben az új környezetben is. 

2. Segítsd az új közösség gyerekeivel való kapcsolódást

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy legalább egy másik kisgyerekhez közel érezzék magukat, ezért kérdezd meg a óvónénit/tanítónénit, hogy van-e a gyereknek közeli barátja, kivel játszani szokott. Hogy ez a folyamat zökkenőmentesebb legyen, megkérdezheted a kicsit, hogy szeretne-e valakit áthívni játszani. Vagy menjetek el együtt fagyizni egy-két szimpatikus gyerekek anyukájával, esetleg hívjátok át vacsorázni az egész családot. Nem szükséges 7 fogásos vacsorával készülnöd, megteszi egy egyszerű pizzázás is, hidd el, a vacsora végére a gyerekek már a feje tetejére állítják a házat és boldogan szaladgálnak fel alá. És ki tudja, lehet te is új barátokra teszel szert. 😉

3. Alakítsatok ki egy rituálét az elköszönéskor

A legnehezebb pillanat a gyerek számára a tényleges búcsú pillanata, amikor elköszön tőled; ezért jó ötlet lehet kialakítani egy rituálét ezekre a fájdalmas percekre. Lehet ez egy hosszabb ölelés, egy titkos kézfogás, három puszi, amely feltölt szeretettel, esetleg néhány bátorító mondat:

“Nagyon szeretlek, minden a legnagyobb rendben lesz . Legyen gyönyörű szép napod és 4-re itt vagyok érted.”

Elmondhatod neki azt is, hogy tejesen természetes, hogy nehéz elválni attól, akit szeretsz, ezért megérted, hogy ez neki ez fáj és nem tetszik, de erősítsd meg benne annak az érzését is, hogy maximálisan hiszel abban, hogy ő az oviban/iskolában biztonságban van és végeredményben jól fogja magát érezni.

4. Adj egy kis emléket a gyerkőcnek, aminek a segítségével közel érezhet magához egész nap

A kisebb gyerek számára ez lehet a sálad, amely be van fújva a parfümöddel és anya-illatú, vagy valami kis kedvenc plüss, amit előzőleg feltöltöttél a szereteteddel. Szintén jól működhet és megnyugtathatja a gyereket egy kettőtöket, vagy a családot ábrázoló laminált kép, amelyet elővehet, ha hiányzol neki. Nagyobb gyerekeknél jól működhet egy anya-ékszer, vagy bármilyen kedvenc kis apróság, amihez a kislurkó ragaszkodik.

Szintén jó ötlet egy szeretetzsák készítése, melyben szívecskéket, cukorkákat, bátorító üzeneteket tehetsz; és amelyet minden nap egy újabb adag szeretettel töltesz fel. Ezek mind olyan tárgyak, amikhez fordulhat, ami megnyugtatja a gyerkőcöt azokban a pillanatokban, amikor egyedül érzi magát, és segítik növelni a biztonságérzetét ugyanis tudja, hogy anya gondol rá és “ott van vele” napközben is.

5. Segíts neki kifejezni a félelmeit és vezesd rá, hogy ezeket tulajdonképpen képes kezelni

A legtöbb ovival/iskolával kapcsolatos szorongás olyan alaptalan félelmekből is fakadhat, amiket mi felnőttek, nehezen értünk meg, vagy egy legyintéssel elintézünk, ugyanis számunkra nevetségesnek tűnnek. Ennek ellenére a gyerekek számára komoly emocionális problémát okozhat ez, és ő komolyan aggódhat azon, hogy például neked bajod eshet, amíg ő iskolában van, vagy pedig csak egyszerűen eltűnsz, amíg ő nem figyel. 

De természetesen vannak olyan helyzetek, amikor egy valós probléma a szorongás oka, ezért támogasd a gyereked abban, hogy kifejezhesse ezeket az érzelmeket, például:

“Aggódsz, hogy miután a Tomi elköltözött nem lesz kivel ülnöd ebédkor? Együtt érzek veled, valóban kellemetlen érzés lenne, egyedül ülni az asztalnál.”

A félelem abból fakad, hogy nem tudod, hogyan kezeld az adott helyzetet. Ezért ahelyett, hogy nyugtatni próbálnád a pöttömöt, hogy nyugi, minden rendben lesz, inkább fókuszáljatok a megoldásra:

“Hmm, vajon mit tehetnél, hogy ezt a kellemetlen helyzetet elkerüld?”

Hagyd, hogy gondolkodjon ő is a megoldásokon, és természetesen szólj te is közbe és támogasd meg néhány jó ötlettel; például emlékeztesd arra, hogy biztosan minden kisgyerek párt keres majd; és finoman irányíts a megoldás felé. Hagyd, hogy képzelje el, mit tenne abban a számára ijesztő helyzetben, és hagyd, hogy eljátssza gondolatban a lehetséges megoldásokat. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy pozitív érzéssel záruljon, aminek során a gyerkőc azt érezze, hogy a nehéz helyzetet ő is meg tudja oldani.

6. Altasd el a félelmeit

A gyerekek úgy vannak “programozva” (kondicionálva), hogy a szülőktől kapják a megerősítést, hogy egy helyzet veszélyes-e rájuk nézve vagy sem. Ezért nem elég az, hogy átbeszélitek a félelmeit, hanem meg kell egyúttal meg is kell győznöd a gyereket arról, hogy ő biztosa, 100% és tuti, hogy jó helyen és biztonságban van az oviban/iskolában.

Magyarázd el neki, hogy teljesen normális az, ha izgul az új helyzeteben, de biztos lehet abban, hogy az új tanára valóban vigyázni fog rá és mindent megtesz azért, hogy ő biztonságban legyen. Esetleg mesélhetsz a saját iskolás élményeidről, hogy te hogy élted meg az első napot, mennyire izgultál és hogy milyen hamar átlendültél ezen – ezzel előrevetítve azt, hogy valószínűleg ő is hamar otthon fogja érezni magát. Azt is elmondhatod neki, hogy ha bármi baj van, akkor az iskola azonnal szól neked és te máris jössz érte; így ha problémája van, akkor sem kell félnie, mert anya hamarosan érte megy.

7. Fogadd el az érzéseit

Nem mindig kell mindent megoldani; hagyd néha őt szabadon beszélni, panaszkodni. Nem kell feltétlenül és azonnal megjavítani a negatív érzéseket és pozitív érzelmekre cserélni; teljesen normális az is, ha most éppen rossz napja van a gyereknek, vagy éppen fél, esetleg szomorkodik. Hadd tanulja meg, hogy a negatív érzelmek is életünk részét képezik, és azt is, hogy teljesen normális így is érezi.

Nyugtasd meg, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, neked is, és hogy a rossz napja ellenére, vagy azzal együtt is szereted és mellette állsz. Ami még nagyon fontos, hogy kifejezd  az iránta érzett bizalmad, hogy tudod azt, hogy a félelme ellenére is szembenéz az ovival/iskolával és hiszel benne, hogy ezt le tudja győzni. Ez a hozzáállás megerősíti a gyerek önbizalmát, tudni fogja, hogy a negatív érzelmei is elfogadása találnak, és hogy ezzel együtt is bízol benne, így könnyebben fog szembe nézni a nehéz helyzetekkel.

Az instant megoldás, a játék, amely segíti az elválást


A játék neve: “Kérlek, ne hagyj el” 🥰

Ez tulajdonképpen a szerepek felcserélése; játszd el, hogy te nem akarod elengedni és te vagy az, aki nem tud nélküle élni. Játszd el, hogy sírva fakadsz, hogy te ezt igazán nem bírod elviselni, kapaszkodj bele, amint el akar lépni tőled; vagy indulj el, majd fuss vissza hozzá és szorongasd őt jól meg. A komikum kedvéért ne felejts el közben nyafogni, hogy igazán, de igazán nem akarsz tőle elválni.

Ezzel garantáltan kicsalsz belőle néhány kuncogást, kacajt és ennek szerepjátéknak a lényege az, hogy a gyerkőc ne azon rettegjen, mennyire szüksége van rád és vajon mi lesz vele; hanem ezzel a játékkal megkapja azt a pszichológiai fölényt, hogy ő az, aki elhagy téged, esetleg még meg is nyugtat, hogy “Nyugi anya, délután találkozunk!” tehát erőfölényben távozik.

Mi is lehet jobb egy ilyen magabiztosan indított napnál?

Összefoglalás

A szeparációs szorongás kisebb-nagyobb mértékben minden kisgyerek életében jelentkezik, és tulajdonképpen az anyukákat viseli meg eszméletlenül. Mert ugye mindig ott lesz az a furkáló bűntudat, hogy elválok tőle, másra bízom, más dolgom van; vagy pedig beindul a féltés, hogy ha a gyerekem ennyire nem akar tőlem elválni, akkor tuti rossz dolga van a közösségben, és amúgy is, senki sem vigyáz rá olyan jól, mint én. 

Ez természetesen igaz, de nem szabad elfelejtened, hogy a szeparációs szorongás a gyermek fejlődésének egy stádiuma, tehát ezen túl kell lendülni, meg kell tanulni kezelni; arról nem beszélve, hogy ha a kislurkót állandóan magad mellette tartod, akkor megfosztod őt attól az esélytől, hogy elinduljon az önállósodás, a függetlenedés útján.

Remélem hasznosnak találtad a fenti tippeket, amelyek majd a segítségedre lesznek abban, hogy ezt a szorongós időszakot átvészeljétek. Ha úgy érzed, barátnőidnek vagy ismerőseid számára is hasznos lehet ez az információ, kérlek oszd meg a cikket az alábbi elérhetőségek egyikén. ❤️

Kiabálás a gyermeknevelésben és 4 tipp, hogy türelmesebbek legyünk

Kiabálás a gyermeknevelésben és 4 tipp, hogy türelmesebbek legyünk 2265 1324 Czire Zsuzsanna

A gyermeknevelés nem egyszerű, és ezzel egy maminak sem mondtam újat. Egyik sarkalatos és gyakori probléma, ami jellemzően bűntudatot szokott okozni, az a kiabálás, azaz amikor felemeljük a hangunkat a gyerekünkkel.

“Kivel ne fordult volna elő, hogy elszakadt nála a cérna?” – kezdte a beszélgetésünket Gál – Kiss Noémi anya és gyerek coach.– “Természetesen mindig a lehető legrosszabb időpontban. Ahogy a viharfelhők eloszlanak a fejünk felett, megérkezik a bűntudat és a szégyen, amiért elhagyott a józan ítélőképesség. Fontos, hogy tudd: mindenki kiabál. Igen, néha én is. A  türelem azonban egy olyan képesség, amely meglepő módon jól fejleszthető.”

Az anyaság hozott minket össze Noémivel, aki amellett, hogy tanácsadóként, vagyis coach-ként dolgozik, három gyönyörű kislány anyukája is, így nem csak szakértőként, hanem személyesen is érdekelt a témában. Ahogy a gyermeknevelésről beszélgettünk, óhatatlanul is szóba került a kiabálás, ami, bevallom őszintén, velem is előfordul; azaz voltak helyzetek, amikor bizony kiabáltam a gyerekekkel; és az eset után, a menetrendszerűen megérkező bűntudat adta az alapot ehhez a beszélgetéshez. 

Kiabálni a gyermeknevelés során

Az, hogy felemeljük a hangunkat az természetes velejárója egy stresszes helyzetnek, tulajdonképpen egy válaszreakció a fokozottabb érzelmi állapotra, és mint olyan, önmagában nem káros. Viszont az is tény, hogy a gyerekkel való mindennapi kommunikáció nagy részét jobb, ha nem a kiabálás teszi ki.

“Ez persze nem azt jelenti, hogy a kiabálás haszontalan, és rossz dolog lenne, vannak helyzetek, amikor igenis hasznos: például amikor átfut az úttesten a gyerek, akkor tudni kell határozottan jelezni a veszélyt, akár távolról is. A kiabálás időnként tehát életmentő is lehet, azonban a hétköznapi életnek és nevelésnek nem lehet szerves része.” – figyelmeztet Noémi.  Tehát vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen az emeltebb hangnem, és olyan is van, amikor a szülőnél elszakad a cérna; ezzel nem okozunk maradandó károsodást a gyermek pszichéjében, különösen akkor, ha utána ezt a feszült helyzetet meg tudjuk beszélni a gyerekkel.

A kiabálás a kétségbeesés egyik látványos megnyilvánulása, amikor úgy érzed, már csak a hangerőd megemelésével juttathatod érvényre akaratod. Pedig a valóságban pont maga a kiabálás válik válaszfallá a közölt információ, és annak befogadása között. Ha pedig gyerekekről van szó, válaszreakcióként az ő esetükben a legtöbbször a félelemérzet vagy dac kialakulása a jellemző, ahonnan már nagyon nehéz konstruktívan tovább lépni.” – int Noémi, ugyanis ez egy olyan faktor amit érdemes mindig észben tartani, amikor a gyermekünkkel kommunikálunk.

Amikor a kiabálás káros

A kiabálás kifejezetten káros tud lenni a gyermeknevelésben abban az esetben, ha nem csak nem emeltebb hangon szólítjuk, hogy siessen, hanem szidjuk azért lassú, vagy butának hívjuk, ha valamit nem tud megoldani. Ezek azok a valóban káros helyzetek, amik, rosszabb esetben egy életre benne maradnak a gyerek lelkében. 

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyermek korát sem, egy babára vagy totyogóra kiabálni teljesen felesleges, mert nem értik meg mi lehet a gond. Egy ilyen helyzet lerombolja a biztonságérzetüket és félelmet ültet a helyébe, ami a későbbiekben abban is manifesztálódhat, hogy a gyerekek önmagukat rossznak és értéktelennek látják. Káros tud még lenni abban az esetben a kiabálás, ha a gyerekek folyamatosan ezt hallják otthon és ez teszi ki a családon belüli kommunikáció oroszlánrészét. 

Ezek azok az extrém helyzetek, amikor valóban ártani tudunk a kiabálással a gyereknek. Ha időnként elveszítjük a türelmünket és emeltebb hangon kérjük meg a gyereket, mondjuk már tizedjére, hogy ugyan már pakolja el a játékait és fáradjon vacsorázni, az még nem a világ vége. Az anya is ember, a mi érzelmi tartalékaink is végesek, így előfordul, hogy elfogy a türelem. 

De amíg nem csak kiabálva kommunikálunk, hanem törekszünk arra, hogy megértsük a gyereket, ha egy vita után lehiggadunk és megbeszéljük a problémát, vagy adott esetben bocsánatot kérünk, akkor nagy baj nem lehet. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy-egy ilyen helyzet útmutatás a gyereknek is, így tanulja meg, hogy ő is hogyan kezelje az indulatait és így tanulja meg, hogy bocsánatot kérjen, ha hibázott.

A szakértő tanácsai : Hogyan válhatsz türelmesebb szülővé?

“Alapvetően a türelem kérdése az az illető személyiségjegyein múlik. Vannak, akik genetikailag, míg mások tanult viselkedés során válnak türelmetlenné, de az mindig igaz, hogy a türelem gyakorlása több tényezőn és emberen múlik. Még a legelszántabb emberek is elveszíthetik a hidegvérüket néha, ha olyanba akadnak, akik kitartóan feszegetik a határaikat. Ahhoz, hogy te türelmes(ebb) szülővé válhass, részben magadon kell dolgoznod, de valószínűleg gyermeked viselkedését is pozitív irányba kell terelned.” – kezdi Noémi, majd az alábbi 4 iránymutató gondolatot osztja meg velem, amikor megkérdezem, hogyan válhatok türelmesebb szülővé, hogyan tudom elkerülni a kiabálást a gyermeknevelésben:

1. Állíts egyértelmű, betartható szabályokat!

A szabályok egészséges keretet állítanak fel, ha ezek egyértelműek, akkor mindenki ismeri a lehetőségeit és felelősségét. Fontos, hogy olyan szabályokat alkoss, amelyet egyikőtök részéről sem nehéz betartani, a hétköznapokban sem.

2. Legyél következetes!

A következetesség kiszámíthatóságot ad gyermekednek, aki így idővel felhagy a szabályok szigorúságának tesztelésével. Az eredmény egy vidámabb gyermek lesz, elégedett szülőkkel:)

3. Mielőtt kiabálnál, képzeld el magad kívülről!

Tudjuk, hogy ez egy olyan kérés, amit rettentő nehéz az adott feszült pillanatban megfogadni, de annál hasznosabb. Képzeld el a szituációt külső személőként. Ha egy másik szülőt figyelnél éppen, akkor is a kiabálást tartanád a legjobb a megoldásnak? Nem olyan biztos, igaz?

4. Fejezd ki érzéseid!

Ha úgy érzed, nem bírod tovább, azt miért ne fejezhetnéd ki, mi kavarog benned? Ezzel egyidejűleg fejlesztheted gyermeked érzelmi intelligenciáját és empatikus képességeit is. Mondd el neki, hogy ez a vita, vagy konfliktus téged nagyon elszomorít, és szíved szerint kiabálnál, de nem teszed, mert tudod, hogy nem javít a helyzeten. Könnyen lehet, hogy ezután közösen találjátok majd meg a megoldást a problémára.

Összefoglalás

Mamik, végeredményben a kiabálás nem probléma; hanem egy természetes válaszreakció egy feszült helyzetre. Nyilván jobb, ha nyugodtak maradunk és átgondolt válaszreakciókat adunk a felmerülő problémákra, de ez nem mindig lehetséges. Ezért is gyűjtöttem össze ebben a cikkben azokat a helyzeteket, amikor valóban káros a kiabálás. Szerintem tanuljunk meg megbocsátani önmagunknak és legyünk elnézőek a saját hibáinkkal, illetve használjuk Gál-Kiss Noémi szuper tippjeit a konfliktuskezelésre.

Zárszóként álljon itt Noémi inspiráló üzenete, minden maminak:

“Tudom, hogy nagyon nehéz, sőt, lehetetlen minden helyzetben higgadtnak, nyugodtnak maradni. Nem is kell mindig tökéletesnek lenned, de ha a fenti tippek segítségével sikerül csökkenteni a kiabálós helyzeteket, már azzal is nagyot léptél előre!
A türelem rózsát terem, vagy még annál is jobbat: kiegyensúlyozott családi életet és gyermeket. A gyermeknevelés önmagában is egy türelemjáték, ami olykor nagyon jól megy, míg máskor kevésbé. “

Ha hasznosnak találtad a cikkünket, akkor oszd meg a szuper tippeket barátaiddal, ismerőseiddel az alábbi lehetőségek egyikén, hogy a többi maminak is könnyebb legyen megőrizni a türelmét.

Alakformáló otthoni torna Miló Vikivel 🏆

Alakformáló otthoni torna Miló Vikivel 🏆 2001 1001 Czire Zsuzsanna

Az alakformáló otthoni torna gyakorlatsorunk megalkotásához Miló Viki világbajnok ökölvívó és szuper személyi edző segítségét kértük, ugyanis Viki több évtizedes szakmai tapasztalatának köszönhetően pontosan egy olyan, több elemből álló gyakorlatsort állított össze nekünk, ami egyenként 20 perces, minden előképzettség nélkül egyszerűen otthon végezhető és minden izomcsoportot átmozgató tornagyakorlatokból áll. Ez a hat gyakorlatsor (bemelegítés és 5 különböző izomcsoportokat megmozgató tornagyakorlat) tökéletes alternatíva az elfoglalt lányoknak, mamiknak, akik nem érnek rá edzőterembe járni.

Otthoni torna Vikivel 🙂

Ne feledd, a sérülések elkerülése érdekében minden edzés előtt alaposan melegíts be (bemelegítő gyakorlatsorunkat itt találod); majd az edzéseket nyújtással zárd. Terhes kismamák és azok a mamik, akik nemrég szültek, mindenképpen kérdezzék meg az orvosuk véleményét mielőtt elkezdenek tornázni, a komplikációk elkerülése érdekében.

Mamik, mozgásra fel!

Ha tetszett a videó és úgy gondolod, erre a fittségre másnak is szüksége lehet, vagy egyszerűen nem akarod, hogy barátnőid további kifogásokat keressenek, ha mozgásról van szó, akkor kérlek nyomj egy like-ot, vagy oszd meg a tartalmat. 😊

 

Húgyúti fertőzések a gyerekkorban

Húgyúti fertőzések a gyerekkorban 2560 1280 Czire Zsuzsanna

A húgyúti fertőzések a gyerekek körében az egyik leggyakoribb bakteriális fertőzések közé tartoznak, ezért érdemes minél többet megtudni erről a betegségről. Videónkban Dr. Bense Tamás főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos válaszol a húgyúti fertőzéssel kapcsolatos kérdéseinkre.

Eszter: Sziasztok, Mamik. Tudtátok, hogy a húgyúti fertőzések a leggyakoribb bakteriális fertőzések közé tartoznak gyermekek körében? A mai beszélgetésünk során a téma szakértőjével, Dr. Bense Tamás főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvossal fogunk beszélgetni. Szia Tamás, üdv újra itt.

Tamás: Szia.

Miért alakulhat ki a húgyúti fertőzés?

Eszter: A húgyúti fertőzések kialakulásáról mit tudhatunk?

Tamás: A húgyúti fertőzéseknek az a lényege, hogy valamilyen potenciálisan patogén kórokozó elszaporodik a húgyutakban és ott gyulladást okoz. Azért lényeges ezt megemlíteni, mármint hogy gyulladást csinál, mert gyakran találkozunk olyan eredményekkel, olyan leletekkel, hogy valakinek a vizeletéből különböző kórokozókat sikerül kitenyészteni. Ez nem biztos hogy húgyúti fertőzés és egyáltalán nem biztos, hogy kezelendő, főleg ha ehhez nem társulnak tünetek és nem társul gyulladás, azaz gennyes vizelet.

Eszter: Mi alapján csoportosíthatjuk őket?

Tamás: Ha nagyon egyszerűen mondjuk, úgy lehetne felosztani, hogy felső és alsó húgyúti fertőzések; a felső húgyúti fertőzés, amit nevezhetük vesemedence gyulladásnak is, az alsó húgyúti fertőzést pedig hólyaghurutnak. Nyilván az előbbi az egy súlyosabb állapot, általában lázzal járó deréktáji fájdalom, amely elesettséggel társul, míg az alsó húgyúti fertőzéseknél ott nincsen láz, inkább vizelési panaszok vannak, gyakori pisilés, fájdalmas pisilés, esetleg alhasi panaszok.

Milyen gyakran alakulhat ki a húgyúti fertőzés a gyerekeknél?

Eszter: Azt olvastam, hogy a gyereknél a láz hátterében 7-10%-ban állhat húgyúti fertőzés. Milyen egyéb tünetekkel számolhatunk még?

Tamás: Az életkorfüggő. Az kétségtelenül igaz, hogy a húgyúti fertőzések az egyik leggyakoribb bakteriális fertőzések közé tartoznak. Gyerekkorban talán egyedül csak a légúti fertőzések és az ehhez társuló középfülgyulladás az, ami ezt megelőzi.

Azt szoktuk mondani, hogy a vese nem kiabál. Tehát nagyon gyakran, minél kisebb egy gyerek, annál kevésbé vannak más tünetei, vagy nem típusos tünetei vannak. Tehát amíg egy nagyobb gyerek, egy tinédzser már el tudja mondani, hogy lázas vagyok, gyenge vagyok, ráz a hideg, fáj a derekam; addig egy kis csecsemőnél gyakran csak a láz lesz az egyetlen tünet. 

Vagy az is lehet hogy még láz sem lesz, hanem éppen ellenkezőleg, akár egy súlyos fertőzésben alacsony testhőmérséklet, hipotermia alakulhat ki. Hogyha ekkor nem derül ki, hogy húgyúti fertőzése van a babának, akkor azért előbb utóbb jönnek egyéb tünetek is: étvágytalanság, nyűgösség, hányás.

Eszter: Mi az, ami alacsony testhőmérsékletnek számít?

Tamás: Hát mondjuk 36 fok alatti testhő.

Kimutatható-e otthon a húgyúti fertőzés?

Eszter: Létezik olyan tesztcsík, ami kimutatja többek között a genny jelenlétét a vizeletben? Illetve ezek mennyire megbízhatóak?

Tamás: Én nagyon szeretem ezeket, és szoktam is javasolni az édesanyáknak, hogy használják ezeket; viszont az fontos, hogy milyen tesztcsíkokat vásárolnak. Nem konkrét márkára gondolok, hanem, hogy mit tud kimutatni; kell, hogy a szülő tisztában legyen azzal, hogy melyik az az eltérés, ami az ő szempontjából fontos és releváns.

Nagyon sokszor a szülők összekeverik a fehérjét a fehérvérsejtekkel. A fehérje nagyon sok állapotban meg tud jelenni a vizeletben, egy sima banális lázas vírusfertőzésben is. Viszont ha fehérvérsejtek, sok fehérvérsejt azaz genny jelenik meg a vizeletben, az már sokkal inkább jellemző húgyúti fertőzésre. Tehát olyan tesztcsíkot kell venni, ami a fehérvérsejteket, azaz a gennyet mutatja, illetve nitrit-pozitivitást mutat. Ha mind a kettő pozitív, és ehhez tünetek is társulnak, akkor azért nagy valószínűséggel húgyúti fertőzésre van a babának, vagy a gyereknek.

Nyilván ez nem nem egyenértékű egy rendes kis laboros mikroszkópos vizeletvizsgálattal és végképp nem helyettesít egy vizelettenyésztést, de arra, hogy amikor a háromnapos ünnep közepén lesz lázas a baba és szeretném kizárni hogy húgyúti fertőzése van-e; egy első tájékozódásra mindenképpen alkalmas.

Eszter: Tehát akkor ezt egyszerűen patikában megvásároljuk.

Tamás: Így van.

Hogyan kezeljük a húgyúti fertőzést?

Eszter: A húgyúti fertőzéseknek komoly szövődményei is lehetnek, ennek ellenére érdemes otthon kezelni a korai szakaszban, vagy rögtön érdemes orvoshoz fordulni inkább?

Tamás: Általában nem ez szokott a kérdés lenni, hanem hogy kiderül-e, hogy húgyúti fertőzés van az adott panasznak, vagy mondjuk a láznak a hátterében. Ha ez biztosan kiderül, mert megvan a megfelelő panasz és történt egy vizeletvizsgálat ami kóros, akkor azt gondolom hogy nem érdemes otthon, házi praktikákkal kezelni, hanem el kell kezdeni az orvos által javasolt általában antibiotikus kezelést. Ez nem jelent feltétlenül kórházi kezelést sőt az esetek döntő többségében ez otthon kezelhető; de mindenképpen forduljunk orvoshoz.

Eszter: Mik azok a házi praktikák amikről te tudsz? És mondjuk, most azt javasolnám az anyukáknak, hogy ezeket inkább kerüljék.

Tamás: Ha az interneten rákeresünk arra, hogy húgyúti fertőzések kezelése, akkor biztos hogy szembejön mondjuk a tőzegáfonya, mint egy nagyon népszerű téma. És az igazságot megvallva én is van amikor javasoltam már ezt betegeimnek. Döntően nem kezelésre hanem megelőzésre; de nagyon ellentétes cikkeket lehet ezzel kapcsolatban olvasni, hogy mennyire lehet sikeres mondjuk ezzel megelőzni, vagy akár kezelni egy húgyúti fertőzést jelenleg.

Az álláspont az, hogy gyerekek húgyúti fertőzésének kezelésére nincsen bizonyított hatása. Én amikor egyébként különösen szoktam ezt javasolni, az az eset, amikor valakinek nincsen semmilyen fejlődési rendellenessége vagy anatómiai eltérése. A visszatérő húgyúti fertőzések hátterében, például tinédzser lányok visszatérő hólyag útjának megelőzésében lehet esetleg szerepe. Ami még fontos, hogy ilyenkor lehetőleg fogyasszunk bőven folyadékot, mert az is segíti a fertőzésnek a gyógyulását.

Eszter: Urológust vagy gyermekorvost keressünk fel a problémával?

Tamás: Hát attól függ. Első körben gyerekorvoshoz, háziorvoshoz kell fordulni, aki el tudja dönteni azt, hogy az adott fertőzés az otthon kezelhető, vagy kórházi kezelésre van szükség. Megint más a helyzet, hogy ha mondjuk valamilyen betegséget gyanítunk a háttérben; visszatérő fertőzések esetén nefrológushoz kell fordulni.

És a nefrológus el fogja tudni dönteni egy kivizsgálás után, hogy a probléma az inkább belgyógyászati jellegű, és akkor az ő feladata a kezelése a háziorvossal közösen, vagy valamilyen fejlődési rendellenesség, anatómiai probléma áll a háttérben, ebben az esetben urológushoz vagy urológia sebészetben jártas gyerek sebészhez irányítja a páciens.

Hogyan előzhető meg a húgyúti fertőzés?

Eszter: Megelőzés tekintetében mit tehet egy édesanya?

Tamás: Erre nagyon nehéz válaszolni. Általában ez nem ápolási probléma, hogy valakinek húgyúti fertőzése lesz. Azt gondolom, hogy a leglényegesebb, hogy gondoljunk rá. Tehát ha egy babának kisgyereknek láza van és nincs egyértelmű megfogható ok a láz hátterében akkor vizeletvizsgálatot érdemes csinálni. 

Vannak olyan életszakaszok, amikor különösen hajlamosak a gyerekek húgyúti fertőzésre. Ez döntően a kislányokat érinti, hiszen rövidebb a húgycső, közelebb van a végbélnyíláshoz és általában ezeket a fertőzéseket a saját székletükben lakó baktériumok okozzák. Könnyen belátható így, hogy egy pelenkázott csecsemő könnyebben fog húgyúti fertőzést elkapni. És a másik életszakasz, amikor könnyebben jönnek a fertőzések az a tinédzserkor, amikor a lányok nemi életet kezdenek élni.

Van-e összefüggés a húgyúti fertőzés kialakulása és a szobatisztaságra való szoktatás között?

Eszter: A LaMôme fórumon gyakran felmerülő kérdés édesanyák részéről, hogy amikor szobatisztaságra nevelik a gyermekeket, akkor ők hajlamosak visszatartani a székletet és a vizeletet; ez pedig egy hajlamosító tényező lehet. Mit tanácsolnál ezeknek az édesanyáknak?

Tamás: Az biztos, hogy nem jó ha valaki mondjuk fél napig tartogatja a vizeletét, hiszen a pangó vizeletben könnyebben szaporodnak el kórokozók, de azért ez önmagában ritkán okoz húgyúti fertőzést. Ellenben ami talán kevésbé közismert, hogy székrekedés viszont kifejezetten hajlamosít a húgyúti fertőzésre oly módon, hogy ha tele van a kismedence kemény székletrögökkel, az nyomja a hólyagot. A hólyag nem fog tudni rendesen kiürülni, és ebben az esetben gyakrabban várhatóak a húgyúti fertőzések. 

Semmiképpen sem szabad siettetni a pelenkáról való leszoktatást, tehát ez nem egy verseny, azért mert a játszótéren valakinek már 18 hónaposan bilire ül a gyereke. Nem biztos, hogy a mi gyerekünk is érett erre és általában valamikor a 2-3 éves kor között jön el ez az időszak, de van akinél csak 4 évesen, vagy utána. 

Figyelni kell a gyerekeink jelzéseit: eltelik már esetleg több óra úgy, hogy száraz marad a pelenka, jelzi- e a gyerek a székelési vagy vizelési ingerét. HA igen, akkor meg lehet próbálkozni ezzel, de ha a pelenkára való leszoktatáskor székrekedés jelentkezik, akkor érdemes egy pár hónapot halasztani ezt a projektet. 

Ami még nagyon lényeges, hogy sokan próbálkoznak azzal, hogy nem bilire ültetik a kisgyereket, hanem vesznek egy vécé szűkítőt és aztán a vécére, ami tök jó dolog. De ahhoz, hogy például valakinek a hólyagja kiürüljön rendesen, ahhoz fontos hogy ne csak a hólyagja hanem a medencefenék izomzata is jól működjön. Ehhez pedig az kell hogy a lábait kényelmesen le tudja támasztani a kisgyerek; amit nyilván egy felnőtt vécéről nem fog tudni; tehát ilyenkor érdemes egy sámlit rendszeresíteni.

Eszter: Köszönjük szépen a válaszaidat.

Tamás: Nagyon szívesen.

Eszter: Köszönjük, hogy itt voltatok velünk, találkozunk legközelebb.

 

A rendszeres torna meghökkentő előnyei + 20 perc torna gumiszalaggal 🏆

A rendszeres torna meghökkentő előnyei + 20 perc torna gumiszalaggal 🏆 2001 1001 Czire Zsuzsanna

FitMami torna sorozatunk megalkotásához Miló Viki világbajnok ökölvívó és szuper személyi edző segítségét kértük, ugyanis Viki több évtizedes szakmai tapasztalatának köszönhetően pontosan egy olyan, több elemből álló gyakorlatsort állított össze nekünk, ami egyenként 20 perces, minden előképzettség nélkül, egyszerű, otthon végezhető és minden izomcsoportot átmozgató tornagyakorlatokból áll.

Ez a hat gyakorlatsor (bemelegítés és 5 különböző izomcsoportokat megmozgató tornagyakorlat) tökéletes alternatíva az edzőteremre elfoglalt lányoknak, mamiknak; ráadásul változatos, és mindig más és más izomcsoportot céloz az alakformáló mozdulatok során.

Miért fontos a rendszeres torna?

A WHO ajánlása alapján a 18 és 64 év közötti felnőttek heti ajánlott mozgásmennyisége 150 perc, mérsékelt intenzitású gyakorlatok esetében, míg magas intenzitású mozgásforma esetén heti 75 percnyi mozgás ajánlott. És miért fontos a rendszeres testmozgás? Mert a mozgásszegény életmód felelős világszerte a koszorúér betegségek 6%-ért, a kettes típusú cukorbetegség 7%-ért, az emlőtumorok és a vastagbéldaganatok 10%-ért – összességében a mozgásszegény életmód 5,3 millió korai halálozásért felelős.

Az aktív életmódnak és a rendszeres sportolásnak a betegségmegelőzésen túl számos pozitív testi és lelki hatása van, például javítja a szív-keringési rendszerünket, segíti a cukorháztartást, javítja ellenálló képességünket a betegségekkel szemben, illetve mozgás közben elszabadul a jó hangulatért is felelős vegyületek, az endorfin és szerotonin, azaz a boldogságért felelős hormonok termelődése is. 😊

A pozitív hatások “learatásáért” pedig, nincs arra szükség, hogy órákat töltsünk az edzőteremben, vagy maratont fussunk, hiszen már napi 30 perc mozgással (és ne feledjük, hogy a WHO meghatározása szerint fizikai aktivitásnak tekinthető minden olyan testmozgás, mely energiaráfordítást igényel a harántcsíkolt izomzat részéről!!) máris nagyon sokat teszünk mind a lelki, mind a testi egészségünkért. És ha tényleg nagyon, de nagyon elfoglaltak vagyunk, ezt a 30 percet akár fel is oszthatjuk 3×10, 2×15 percre, a hatás ugyanakkora lesz. 😉

Torna gumiszalaggal

Következzen Miló Viki vezetésével elsősorban a láb és a fenék izmait megmozgató, 20 perces gumiszalagos edzés 🙂 Mamik, a bemelegítést ne felejtsétek el!

A rendszeres torna pozitív hatásai

  • Fizikai hatásai

Az egyik legfontosabb hatása a rendszeres testmozgásnak, hogy segít a szellemi frissesség fenntartásában, mivel fizikai aktivitás hatására az érrendszer megdolgoztatásával megnő a test teljes oxigénellátottsága, és ez egyúttal az agy működésére is hatással van. A javuló vérellátottságnak köszönhetően fejlődik a koncentrációképesség és ezzel egyetemben a memória. Bár az életkor előrehaladtával a kognitív képességek hanyatlani kezdenek, viszont az aktív életmóddal és rendszeres tornával a várható hanyatlás sebessége csökkenthető.

  •  Lelki hatásai

A megfelelő intenzitású testmozgás fokozza az endorfintermelést, azaz boldogságérzetet válthat ki; ezért a depressziós betegek kezelésében is gyakran alkalmazzák, terápiaként a közös sportolást, vagy egyéb táncos tevékenységeket. Ez a pozitív hatás megfigyelhető már heti 2-3 alkalommal végzett közepes intenzitású mozgás esetében is.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a tornának, a testmozgásnak komoly hangulatjavító hatása is van, pihentetőbb lesz tőle az alvásunk, valamint segít megbirkóznunk a depresszióval, nyugtalansággal és a mindennapi izgalmakkal.

  • A mozgás és a stressz

Az általános reakciónk stressz esetén az izmok feszültsége, melyek hosszú távon hosszantartó, kínzó hát- és nyakfájáshoz vezethetnek. Emellett előfordul, hogy stressz hatására felszökik a pulzusunk, álmatlanság, gyomorégés, hasfájdalom vagy hasmenés is jelentkezik. A testmozgás hatására egyrészt endorfin szabadul fel az agyban, másrészt a sport segít megszabadulni a feszültségtől és ellazítja az izmokat. Mivel a test és az agy közeli kapcsolatban állnak egymással, ha testünk ellazul, úgy mi is megnyugszunk, megszabadulunk a feszültségtől.

  • Testmozgás és az ADHD 

A rendszeres testmozgás az egyik leghatékonyabb eszköze az ADHD tüneteinek enyhítésére, illetve a koncentráció, a memória, és egyúttal a hangulat javítására is. A megfelelő intenzitású testmozgás azonnal megnöveli az agy dopamin, norepinefrin és szerotonin szintjét, ezek azok a hormonok, amelyek pozitív hatással vannak a koncentráció és figyelemszint növelésére. És végeredményben a sportolás ugyanazt a hatást éri el, mint az ADHD-ra felírt gyógyszerek.

Ha informatívnak találtad a fenti cikket, oszd meg az alábbi lehetőségek egyikén, hogy mások is lássák, mennyit teszel az egészségedért nap mind nap 😉

Hozzátáplálás kisokos: Minden, amiről a mamiknak tudni kell 🍼

Hozzátáplálás kisokos: Minden, amiről a mamiknak tudni kell 🍼 1200 799 Czire Zsuzsanna

A hozzátáplálás minden kisbaba életében az az időszak, amikor a pici az anyatejen vagy a tápszeren kívül már mást is fogyaszthat. Ilyenkor a gyerkőc megismerkedik új élelmiszerekkel, ételekkel, új ízekkel és állagokkal. 

Tévedés ne essék, a hozzátáplálás nem azt jelenti, hogy ettől a pillanattól kezdve a kisbaba nem szopizik többet és már teljesen a felnőttek étrendje szerint étkezik. A hozzátáplálás azt jelenti, hogy az eddig is fogyasztott anyatej vagy tápszer mellett megjelennek a szilárd táplálékok a kisbaba étrendjében. A szoptatás és tápszeres táplálást ezt követően, egészen a kisgyerek másfél-két éves koráig is folytathatjuk, mivel kezdetben a bevezetett szilárd táplálékok messzemenően nem fedezik a baba napi tápanyag szükségletét.

Hozzátáplálás: lehet-e túl korán vagy túl későn kezdeni?

A gyermekorvosok ajánlása szerint az első hat hónapban kizárólagosan az anyatejes vagy a tápszeres etetés ajánlott, majd a hatodik hónap után kell fokozatosan bevezetni a szilárd ételeket; a szoptatást pedig érdemes folytatni a gyerek két éves koráig.

Mivel a gyermekek különböző tempóban fejlődnek, ezért nem szükséges szigorúan ragaszkodni a fentebb említett hat hónapos mérföldkőhöz, hanem ajánlott ezt az időpontot rugalmasan kezelni. Akkor érdemes megkezdeni a hozzátáplálást, amikor úgy látjuk és érezzük, hogy a baba erre készen áll. Viszont nem szabad a kicsi négy hónapos kora előtt próbálkozni, sőt az sem szerencsés, ha a hat hónapos kisbabánál nem kezdjük meg a hozzátáplálást; ugyanis mind a korai, mind pedig a kései hozzátáplálásnak vannak kockázatai és nem kívánt következményei.

A korai hozzátáplálás kockázatai:

  • A baba veséi még nem elég fejlettek ahhoz négy hónaposan, hogy az anyatejen vagy a tápszeren kívül bármilyen más táplálékot feldolgozzanak
  • A kicsi emésztőrendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy szilárd a tápanyagokat megeméssze

Négy hónapos korban a kisgyerek táplálékigényét tökéletesen kielégíti az anyatej vagy a tápszer; más élelmiszerek vagy italok bevezetése befolyásolhatja az anyatej vagy a tápszer megfelelő felszívódását és hasznosulást a kicsi szervezetében. Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha túl korán kezdjük meg a hozzátáplálást, az a későbbiekben elhízáshoz vezethet, illetve megnövelheti az allergia kialakulásának kockázatát.

A megkésett hozzátáplálás nem kívánt következményei:

  • A hat hónapos kisbaba energiaigényét már nem fedezi a az anyatej vagy a tápszer
  • A féléves kisgyereknek a megfelelő fejlődéshez olyan ásványi anyagokra is szüksége van, melyek nem találhatóak meg az anyatejben, mint például a cink és a vas
  • A különböző textúrájú élelmiszerek kóstolása olyan fontos izmokat stimulál a kisgyereknél, melyek a későbbiekben a beszédfejlődésben játszanak fontos szerepet, és nem utolsó sorban, egy olyan fontos készség, mint az önálló evés elsajátítása késedelmet szenved. 

kisbaba ül és várja az ételt

Mik a jelei annak, hogy a kisbaba készen áll a hozzátáplálás megkezdéséhez? 

Amint a kisbaba betölti a négy hónapos kort, lassan a következő jeleket vehetjük rajta észre, és ezek egyúttal azt is jelentik, hogy a babóca kezd készen állni a szilárd ételek bevezetésére. Természetesen az a jobb, ha minél több ismertetőjelet veszünk észre a gyereken, az alábbiak közük:

  • Egyedül tud ülni, tartja a fejét és érdeklődve forgatja
  • Amikor a szülők és a környezete étkezik, kíváncsian figyel
  • A szájába kerülő ételt már nem automatikusan kinyomja a nyelvével, hanem érdeklődően forgatja és próbálja lenyelni
  • A kéz-szem-száj koordináció jelen van, azaz meglátja az ételt, képes azt felvenni és a szájához vinni

A fenti jelzések azok, amelyek azt mutatják, hogy a kisbaba megérett a szilárd táplálék bevezetésére; és az a jó, ha a kicsi több jelet is produkál, különösen akkor, ha fiatalabb, mint hat hónap.

Van azonban néhány olyan viselkedési minta, amelyet tévesen az érettség jeleként szokták értelmezni:

  • Ha a baba rágja az öklét
  • Ha felébred éjszakánként, pedig azelőtt végigaludta az éjjelt
  • Ha megnövekedett az igénye a szoptatásra, azaz többször kér enni

Ez az utóbbi három jelzés a kisbaba természetes viselkedésének része, nem feltétlenül jelzi azt, hogy a gyerek megérett a hozzátáplálás elkezdésére.

A tradicionális és a baba igényeihez igazított (BLW, avagy falatkás hozzátáplálás) hozzátáplálás előnyei és hátrányai

Kétféle hozzátáplálási módszert ismerünk, az egyik a baba igényei szerint, vagy inkább a baba vezetésével történik, míg a másik a tradicionális módszer. Mindkét metódusnak megvannak az előnyei és a hátrányai, ezért érdemes mindkét módszert megismerni és utána dönteni arról, hogy melyiket szeretnénk alkalmazni..

A baba által vezetett (BLW vagy falatkás) hozzátáplálás

A baba által vezetett hozzátáplálás, ahogy azt a neve is elárulja, arról szól, hogy a kisbabát a kezdetektől arra bátorítjuk, hogy önállóan egyen. Az ételt könnyen megfogható, kis darabokban adjuk a csöppségnek, akkorákban, amelyet kényelmesen meg tud fogni és a szájába tenni, és hagyjuk őt a saját tempójában étkezni, felfedezni a különböző ízeket és textúrákat.

Ennek a módszernek az előnyei:

  • A kisbaba hamar önállóvá válik
  • Nem kell külön főzni a kicsire, ugyanis azt, vagy nagyon hasonlót eszik, mint a család többi része
  • Együtt étkezik a család
  • A jövőben jobban meg tudja állapítani, hogy mikor evett eleget és így elkerüli a veszélyét az esetleges elhízásnak

A baba által vezetett hozzátáplálás hátrányai: 

  • Kismértékben megnövekedik  a fulladásveszély, bár, ha az étel megfelelő méretűre van vágva, akkor ez a veszély nem lehet nagyobb, mint a tradicionális etetés során
  • Nehezen mérhető a táplálék mennyisége, amit a gyerek ténylegesen elfogyasztott
  • Ha hagyjuk a picit kibontakozni, sokat kell majd takarítani utána
  • Kissé nehezebb lehet az esetleges ételallergiák kiszűrése, ugyanis többféle étel kerül egyszerre bevezetésre

A tradicionális hozzátáplálás

A tradicionális hozzátáplálásról már mindannyian hallottunk, ez a hagyományos metódus, amikor először a pürékkel kezdünk, majd összetört, később felvágott zöldségekkel, gyümölcsökkel folytatjuk a kisbaba etetését, egyszerre egyféle táplálékot bevezetve. 

Ennek a módszernek az előnyei

  • Pontosan láthatjuk, hogy a babóca mennyit evett
  • Kevésbé koszolós megoldás, ugyanis a felnőtt kontrollálja az étkezést

A tradicionális hozzátáplálás hátrányai

  • Külön kell főzni a babának és általában ő külön is eszik, így elég sok időt elvesz az anyuka napjából
  • Nagyobb az esély arra, hogy túl etessük a kicsit
  • Ha a baba megszokja  kényelmes pürét, lehet nehezebb lesz majd más, keményebb textúrák bevezetése

Nem mondhatjuk, hogy az egyik módszer jobb mint a másik, mindkét hozzátáplálási metódusnak megvannak az előnyei és hátrányai. Úgy ahogy nincs két egyforma kisbaba, úgy nincsen két egyforma család sem, így valószínű, hogy mindenkinél más mód válik be. Ajánlott megismerni a lehetőségeket, mérlegelni és egyéni igények, egyéni megfontolás alapján dönteni, hogy melyiket szeretnénk kipróbálni és alkalmazni.

Az is lehet, hogy lesz olyan anyuka, akinél a két módszer kombinációja válik be; reggel és délben, amikor egyedül van a babóca és a mami, akkor van idő pürézni és este, vagy családi összeülős ebédeknél lehet hagyni kísérletezni és felfedezni a gyereket, hiszen úgyis az, ami az anyáék tányérján van finomabb.

családdal eszik a kisbaba

A hozzátáplálás elkezdése

Miután eldöntöttük, hogy a kisbaba készen áll a szilárd táplálékok bevezetésére és elgondolkodtunk azon is, hogy melyik hozzátáplálási módszert szeretnénk kipróbálni, az igazi kihívás akkor kezdődik csak el. Az interneten található rengeteg információ tengerében könnyű elveszni, nehéz eldönteni, hogy mivel is kezdjünk el kísérletezni, mit tegyünk, ha a  gyerek elutasít, mire figyeljünk, honnan tudhatjuk, ha erre az adott élelmiszerre allergiás a kisbaba, ezért a következőkben a fenti kérdéseket fogjuk érinteni.

A tradicionális hozzátáplálás egyik alapszabálya, hogy egyszerre egyféle élelmiszert vezetünk be és azzal kínáljuk a babócát, a nagykönyv szerint általában 3-5 napig; egyúttal figyeljük, hogy az adott ételre hogyan reagál, ízlik-e és esetleg okoz-e bármiféle problémát. Először olyan egyszerű ételekkel kezdünk, mint az alma, sárgarépa, sütőtök, édesburgonya, aztán ahogy telnek a hónapok, egyre többféle zöldséggel és gyümölccsel is megkínálhatjuk a kicsit. 

A gabonafélék bevezetését a gluténmentes gabonákkal kezdjük, ha lehet, a fehér lisztet tartalmazó ételeket ajánlott inkább a baba 12 hónapos kora után bevezetni. A hetedik hónaptól a sovány húsokkal (csirke, pulyka) is próbálkozhatunk és a nyolcadik vagy kilencedik hónaptól lassan a pasztőrözött tejtermékeket (joghurt, kefír – a tehéntejjel érdemes várni a kicsi egy éves koráig) is megkóstoltathatjuk a gyerkőccel.

A potenciálisan allergén ételek, mint a tej, tojás, halfélék és tengeri herkentyűk, diófélék és mogyoró, fehérliszt bevezetésekor ajánlott fokozottan odafigyelni; egyeseknek, mint pl. A mogyoró bevezetését jobb nem késleltetni, sőt, a mogyoró esetében az a legjobb, ha az anyatejen keresztül találkozik vele először a kisbaba. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mogyoró kései bevezetése növeli az allergia kialakulásának kockázatát. 

Más allergének esetében fontos arra odafigyelni, hogy a családban van-e valakinek allergiája, ha igen, akkor az adott élelmiszer bevezetése előtt szükséges a gyerekorvossal vagy allergológussal konzultálni. A tehéntejet és a fehér lisztet tartalmazó élelmiszereket ajánlott a baba egy éves kora után bevezetni, ugyanez a szabály vonatkozik a mézre is, ugyanis a gyerek egy éves korára fejlettebb lesz az emésztőrendszere, így könnyebben megbirkózik ezekkel az élelmiszerekkel. 

Babaételek, készítsük vagy vásároljuk?

A bolti bébiételek mellett, a gyermekorvosok is kifejezetten ajánlják a mamiknak, hogy nyugodtan készítsenek otthon ételt a kisbabáknak. Nyilván ez kissé macerásabb, mint a vásárolt bébiételek, amelyek ráadásul azzal is csábítanak, hogy kiegyensúlyozott összetevőket, megfelelő mennyiségben és ráadásul bio alapanyagokból tartalmaznak, de az otthon készített bébiételeknek is megvannak az előnyei.

Sok esetben a mamik elbizonytalanodnak, hogy valóban jól csinálják, vajon megkap mindent a kisbaba, amire szüksége van – de nem kell aggódni 🙂 Az otthon készített bébiétel költséghatékonyabb, és ami szintén fontos, hogy a picur az család többi részéhez hasonló ételt ehet, és kiskorától az otthoni ízvilágot, az anyuka egyedi főztjét ismerheti meg.

A receptek egyszerűek, általában megfőzzük a hozzávalókat, azokat pürésítjük, esetleg tápszerrel vagy anyatejjel keverjük és azzal kínáljuk a kicsit. A későbbiekben, amikor már önállóan eszik a baba, akkor oda kell figyelni arra, hogy változatosan és többféle élelmiszerrel kínáljuk a kicsit, így fedezve a a napi tápanyag bevitelt (természetesen miután bevezettük a különálló összetevőket és ezek nem okoznak problémát) 

Ugyanúgy, mint a felnőtteknél a kisbabák esetében is oda kell figyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a baba ételének is elegendő mennyiségű és változatos zöldséget és gyümölcsöt kell tartalmaznia, illetve megfelelő mennyiségű sovány fehérjét és gabonaféléket. 

babaétel készítése

5 tipp, hogy élvezetesebbé tegyük a baba számára az étkezést

Mint minden új dolgot, a hozzátáplálást is meg kell szokni. Lehet, hogy az első pár alkalom rosszul alakul, lehet a kicsi elutasítja az ételt, vagy nem mutat elég érdeklődést az egész történés iránt. Az alábbi tippek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az étkezés egy kellemes és stresszmentes esemény legyen mint a baba, mint pedig a mami számára.

  1. Hagyjunk elég időt az étkezésre
    A kezdetekben, amíg a babóca hozzászokik az új napirendi ponthoz, biztosan hosszabb időre lesz szükségetek egy-egy etetésnél. Siettetni vagy erőltetni az etetést nem érdemes, mert ez a későbbiekben evés problémák kialakulásához is vezethet.
    Az étkezések időpontját időzítsük okosan, egy olyan időpontot válasszunk, amikor még nem túl éhes vagy nem túl fáradt a gyerek.
  2. Ajánlott többféle étellel is megkínálni a kicsit
    Különösen, ha elsőre valamit elutasítana, azt érdemes pár nappal később újra meg újra felkínálni neki. A zöldségek bevezetéséhez egy tuti tipp: ne az édes zöldségekkel kezdjünk, mint a édesburgonya vagy répa, hanem próbálkozzunk brokkolival, spenóttal és hasonló, nem édes, párolt zöldségekkel.
  3. Legyünk türelemmel Lesz olyan élelmiszer, amivel akár tízszer is meg kell majd kínáli a gyereket, mielőtt hajlandó lesz azt megenni; és sajnos a válogatósság a korral is egyre növekszik. A babócák nagyon vicces arcokat tudnak vágni a kóstolgatások és kísérletezgetések során, ezek a kifejezések nem feltétlenül a tetszés vagy nemtetszés jelei, hanem azt mutatják, hogy a picik szokják az új ízeket, ismerkednek az új textúrákkal.
  4. Készüljünk fel lelkileg, ez egy maszatolós mulatság
    Még akkor is, ha a mami eteti a babát, hát még akkor, hogy ha hagyjuk őt is kibontakozni 🙂 Viszont a baba mozgásfejlődésének és a kéz-szem-száj koordinációs fejlődésének fontos lépcsőfoka ez, amikor önállóan eszik.
    Ne felejtsük el, mutassuk meg a babának, hogyan kell enni, bár ezt általában a közös étkezések során profin ellesik.
  5. Figyeljük a baba jelzéseit, ne erőltessük az evést
    A kislurkó általában jelzi, amikor már tele van a pocakja és nem szeretne többet enni. És egyúttal nem kell aggódjunk; teljesen természetesek azok a napok, amikor picur kevesebbet eszik, vagy éppen mindent visszautasít.
    Arra is figyeljünk oda, hogy az evés ideje alatt figyelemelterelő eszközök, mint a TV vagy tablet lehetőleg ne legyen bekapcsolva.

Milyen változásokra számíthatunk a szilárd táplálék bevezetése után?

A legnagyobb változás a hozzátáplálás megkezdése után a pelenka tartalmának átalakulása lesz. Változatos új színeket és textúrákat fogunk látni és a széklet szaga is megváltozik, különösen éles lesz a váltás, ha előtte anyatejes volt a baba.

Először is a széklet színe barnára változik és az állaga is sűrűbb lesz; egyúttal gyakran visszaköszön benne a babóca által elfogyasztott gyümölcs- és zöldségdarabok. 

A nem éppen felhasználóbarát pelenkatartalom ellenére érdemes a kisbaba székletét továbbra is figyelemmel kísérni, ugyanis a végtermék ugyanúgy fontos információkat hordoz a kislurkó egészségi állapotáról, így például arról is, hogy az éppen bevezetett új étellel hogyan barátkozik meg a gyerkőc szervezete.

Egyes élelmiszerek, mint az alma, a banán vagy a különféle zabpelyhek szorulást okozhatnak. Ha úgy látjuk, hogy a kisbaba kínlódik a székletürítéskor, akkor egyszerűen le kell csökkenteni a fenti ételek mennyiségét és növelni a magas rosttartalmú élelmiszerek, mint a teljes kiőrlésű termékek, a zöldségek közül a borsó, a kelbimbó, a spenót és a brokkoli, míg a gyümölcsök közül a szilva, körte és barack mennyiségét. A megnövelt folyadékbevitel is enyhítheti ezt a helyzetet.

Figyelmeztető jel lehet a hasmenés, ami lehet egy bakteriális fertőzés vagy valamilyen ételallergia jele is. Az gyakran előfordul, hogy a kicsinek híg a széklete, aggódni akkor kell, ha gyakran kakil és azt nagy erővel teszi, mondhatni szinte “kirobban” belőle a folyadék. Hasmenés esetén mindig érdemes orvossal konzultálni és odafigyelni a megfelelő folyadékpótlásra.

Egy másik ijesztő tünet lehet a véres széklet, ami több mindent is jelenthet: az egyik az, amikor a kisbabának szorulása van, akkor előfordulhat, hogy kakiláskor megerőlteti magát és ettől kissé véres lesz a széklete. Ha a székletének az állaga normális, viszont véres, akkor az laktóz intoleranciát is jelezhet, míg a híg és esetleg véres széklet jellemzően bakteriális fertőzést takar. 

Természetesen a fenti tünetek bármelyikének észlelésekor forduljunk gyerekorvoshoz, ő az, aki pontosan meg tudja állapítani mi a baja a kisbabának és ő az, aki előírja majd a megfelelő kezelést is.

baba pelenka csere

Melyek azok az élelmiszerek, amikkel vigyázni kell?

A pasztőrözetlen élelmiszerekkel vigyázni kell, mivel a kisbaba fejletlen emésztőrendszere még nem tud védekezni az esetleges baktériumok ellen. A pasztőrözetlen tejtermékek, konzervekkel vigyázni kell, ezeket nem szabad a kisbabának adni.

A tehéntej bevezetése sem javasolt a pici egy éves kora előtt, mivel az sok proteint és ásványi anyagot tartalmaz, ezek feldolgozása és hasznosítása még sok lehet a kisbaba fejletlen emésztőrendszerének és veséinek; ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a tehéntej potenciálisan allergén, így az esetében a laktózintolerancia veszélye is fennállhat.

A méz a másik olyan tápanyag, amit nem ajánlott a kislurkó egy éves kora előtt adni, mivel a mézben megjelenhet a Clostridium botulinum nevű baktérium, pontosabban a baktérium által termelt toxin, amely ételmérgezést okozhat. A botulotoxin amúgy könnyen, hőkezeléssel eltávolítható az ételből, és az egy évesnél idősebb babákra és a felnőttekre már nem is jelent veszélyt. A kisbabák értetlen bélflórájuk miatt különösen érzékenyek a különböző fertőzésekre; az immunrendszer érése miatt a szakemberek csak egy éves kor után javasolják a méz bevezetését a gyermek étrendjébe.

Nem javasolt a baba egy éves kora előtt olyan élelmiszerekkel kínálni, amelyek hozzáadott sót tartalmaznak, mint a különböző feldolgozott hústermékek (párizsi, sonkák, virsli). Úgyszintén kerülendők azok az élelmiszerek, amelyek hozzáadott cukrokat tartalmaznak, minta  gyümölcslevek, édességek, stb.

A gyümölcslevek fogyasztása szükségtelen, a gyerek egy éves kora előtt hátráltathatja az anyatej vagy a tápszer felszívódását. Egy éves kor után lehet 100%-kos gyümölcsleveket adni a babának, de el hanyagolható, mert az egész gyümölcs vagy zöldség fogyasztása sokkal egészségesebb választás, már csak a benne található rostok miatt is.

Egyes tengeri halfélék, mint a makréla, és bizonyos tonhal fajok fogyasztása sem ajánlott nagy mennyiségben, mert ezeknek a halaknak a húsának magas a higanytartalma, ami káros lehet a baba agyi és az idegrendszeri fejlődésére. Gondosan ki kell válogatni azokat a halfajtákat, amelyeknek nem magas a higanytartalmuk, ugyanis a halfélék elengedhetetlen tápanyagokat és zsírsavakat tartalmaznak, amelyek fontos részei a kiegyensúlyozott táplálkozásnak.

Összefoglalás

A hozzátáplálás kezdetben ijesztőnek tűnhet, különösen a szerteágazó és egymásnak hellyel-közzel ellentmondó információk tengerében, és az is egyértelmű, hogy minden mami a legjobbat akarja adni a babájának. De véleményem szerint nem kell ezt túlaggódni, elég ha betartjuk az alapvető szabályokat, odafigyelünk a csöppség jelzéseire és bízunk az ösztönünkben.  

Mielőtt belevágunk a hozzátáplálásba, érdemes kikérni a gyermekorvos és a védőnő véleményét, tanácsait, illetve a saját anyukánk vagy megbízható barátnőnk véleményét, így rengeteg praktikus tudnivalóval gazdagodunk és elkerülhetjük az esetlegesen felesleges vásárlásokat is. Ha a hozzátáplálás során bármilyen szokatlan dologra leszünk figyelmesek, azonnal keressük fel a védőnőt vagy a gyermekorvost.

Ha érdekesnek és hasznosnak találtad a cikket, egy megosztással hozzájárulhatsz ahhoz, hogy mami ismerőseid is hozzájussanak minden praktikus információhoz a hozzátáplálással kapcsolatban. 👍🥰

 

Kamasz gondok: Utál a gyerekem?

Kamasz gondok: Utál a gyerekem? 1200 600 Czire Zsuzsanna

A kamasz gyerek sokszor meggondolatlan, és akár olyan bántó mondatok is kiszaladhatnak a száján, mint az utállak, Anya! Ez azt jelenti, hogy szülőként mindent elrontottunk? Vagy ez csak egy impulzív felkiáltás a gyerek részéről, amit nem feltétlenül kell komolyan venni? Erre a kérdésre keressük a választ alábbi videónkban, Porkoláb-Minarik Annamari, klinikai szakpszichológus segítségével.

A videó hanganyagának átirata:

Eszter: Sziasztok, Mamik. Szinte minden anyukát elér az az időszak, amikor a gyermeke visszajelzései vagy viselkedése alapján negatív kritikát kap. Utál a gyerekem – ez a mai témánk, a vendégem pedig Porkoláb-Minarik Annamária, klinikai szakpszichológus. Szia Annamari. 

Annamari: Sziasztok.

Nézeteltérés a kamasz gyerekkel

Eszter: Egy édesanya mit tehet ebben az egyébként érzelmileg igencsak felfokozott helyzetben?

Annamari: Első körben azt, hogy megpróbálja megőrizni a nyugalmát. Mert amikor a gyerek egy ilyet mond nekünk, vagy valahogy úgy viselkedik, hogy mondjuk, ezt fejezi ki, akkor ő egy érzelmileg felfokozott állapotban van és ha mi is egy ilyennel reagálunk, akkor az tovább fogja fokozni ezt az állapotot. Tehát az első és a legfontosabb az, hogy megpróbáljuk valahogy a nyugalmunkat visszaszerezni, tehát hogy ne impulzusból reagáljunk a gyerekre.

Eszter: Mi állhat egy ilyen helyzet hátterében?

Annamari: Hát több dolog is állhat a hátterében. Szerintem az első és legfontosabb kérdés az az, hogy feltegyük a miért szócskát magunknak, tehát hogy megnézzük, hogy vajon a gyerekem miért viselkedett így. Kiről szólt ez a történet; őróla szólt, vagy énrólam szólt a történet; és a második része sokkal nehezebb, hogy felvállaljak olyan dolgokat, ami esetleg bennem volt és lehet, hogy igazságtalan voltam a gyerekkel és azért kaptam ezt a reakciót, vagy lássam meg azt, hogy valamit a gyerek csinált olyat, amit esetleg én helytelenítettem vagy egészségesnek vélt korlátokat állítottam fel neki és arra kapom ezt a reakciót – nagyon nem mindegy, hogy melyik melyik helyzet van.

Eszter: Mikor szól ez a gyerekről?

Annamari: A gyerekről általában akkor szól… ugye a gyerek frusztrációt él át egy ilyen helyzetben és azt dobja ránk, egy ilyen düh vagy harag formájában. Akkor szól általában a gyerekről, amikor olyan kereteket vagy korlátokat állítunk neki, ami neki nem tetszik és akkor ezt megpróbálja valahogy kifejezni. Ilyenkor azért elgondolkodhatunk azon, hogy azok a keretek, vagy azok a korlátok, amit felállítottunk azok mennyire felelnek meg az ő életkori sajátosságainak vagy mennyire felel meg az ő elvárásainak. Tudunk-e esetleg azon változtatni, el tudjuk-e neki magyarázni, hogy miért állítottuk fel ezeket a korlátokat. Legtöbbször ilyesmi áll ennek a hátterében.

Kötelezettségek és jogok a szülő-gyermek kapcsolatban

Eszter: Én azt vettem észre mostanában, hogy a gyerekek egészen kicsi kortól gyakorlatilag partnerként vannak kezelve, ami szerintem tud egyébként káros is lenni. Te mit gondolsz erről?

Annamari: Én azt gondolom erről, hogy régebben 20-30 évvel ezelőtt általában azt követték a szülők, hogy a gyereknek kötelezettségei vannak a szülőknek meg jogai. Aztán utána ez valahogy megfordult oda, hogy a gyereknek jogai vannak a szülőnek meg kötelezettségei. Szerintem te valami ilyesmiről beszélsz, hogy mindent átadnánk a gyereknek, és akkor ez egy kicsit olyan köntösbe van csomagolva, hogy partneri viszonyban vagyunk. Hát nem vagyunk partneri viszonyban a gyerekünkkel, hiszen mi felelünk érte. Tehát mi azért egy szülő-gyerek viszonyban kell hogy legyünk a gyerekkel. Én azt gondolom hogy az a helyes út, hogy mind a kettőnknek vannak jogai és mind a kettőnek vannak kötelezettségei is. De felnőtt érettként nekünk kell jobban látni azt, hogy mikor engedhetünk ezekből a kötelezettségekből és mikor nem engedhetünk be. Ha a gyerek testi épségéről van szó bármilyen formában abból nem engedhetünk. De bizony van amikor igenis engednünk kell, még akkor is ha nekünk nem tetszik, hogy a gyerek se sérüljön, az ő igazságérzete se sérüljön.

A túlzott szigor

Eszter: Ennek az ellenkezője, a túlzott szigor, szerinted mikortól kezdődik?

Annamari: Hát vannak ezek a nagyon merev elvárások is a gyerekek felé. Általában akkor beszélünk pszichológiai értelemben túlzott szigortól, amikor nem az életkornak megfelelő elvárásokat támasztunk a gyerekek felé vagy túl merevek a szabályok; nincs benne semmiféle rugalmasság és hát ennek azért elég látható jelei szoktak lenni a gyerekeknél. Ilyenkor azért a frusztráció sokkal erősebb, sokkal hangosabb, szorongani kezdenek a gyerekek; nagyon sokszor ez megmutatkozik alvásproblémákban, szomatizálnak, ami azt jelenti, hogy elkezd fájni a hasuk vagy a fejük, és ha nincs mögötte orvosi ok, akkor általában szorongásra gondolunk, vagy hirtelen romlik az iskolai teljesítmény -az is egy jelzése lehet ennek.

Eszter: Szerintem nehéz ezen a mezsgyén szülőként egyensúlyozni, egyébként főleg azért mert mondjuk bekerül a gyerek iskolába, akkor ott nyilván már a környezete nagy hatással van rá. Mit lehet akkor tenni, ha mondjuk teljesen más mintát lát, mint amit otthon?

 Annamari: Hát nagy valószínűséggel teljesen más mintát fog látni a kortársai között; minden család egy picit más, tehát onnan hoz azért sok mindent a gyerek. De azért a jó hír az, hogy ha az első három-négy évben azért jól letettük az alapokat, akkor azért általában saját mintái lesznek a kiindulópontok. És lehet, hogy mondjuk van egy korszak, a serdülőkor, amikor az jobban felhangosodik, de lehet hogy néha-néha behoz egy új mintázatot. De hogy beszélgessünk vele erről, hozzuk föl ezeket a témákat; ne akkor, amikor mi akarjuk, ez nagyon fontos, erről beszélni, hanem amikor a gyerek nyílik, amikor a gyerek akar beszélni. És akkor akkor ott leszünk szülőként, hogy elmagyarázzuk, hogy ez szerintünk miért nem így van vagy miért nem így helyes. Vagy akár néha bevállalhatunk olyan dolgokat is, amit máshonnan hoz nekünk és megtetszik; tehát egyfajta ilyen rugalmas alakítás, adaptálódás mindig nagyon fontos és vegyük figyelembe az ő igényeit is, és legyünk ott érett szülőként, aki elmagyarázza neki ha valami nem jó, vagy valami jó.

A kamasz igazságérzete

Eszter: Visszakanyarodva a nehezebb részhez, hogy néz ki az amikor ez rólunk szól és nem a gyerekről?

Annamari: Hát biztos, hogy minden anyuka megéli azt, amikor mondjuk ő nagyon fáradt, vagy neki lennének valamilyen szükségletei és mondjuk a gyerek, vagy a történések miatt és ezt háttérbe kell szorítania, vagy egyszerűen nőnek és olyan napja volt hogy nagyon-nagyon frusztráltnak érzi magát, túl sok volt minden. És akkor jön a gyerek valami kérdéssel vagy valami valami kis határszegéssel és akkor sokkal intenzívebb reakciót adunk rá. És kvázi viszonylag hamar rájövünk, hogy ha úgy látta hogy azért túlkaptuk jó eséllyel rájövünk hamar, de a gyerek is azért elég egyértelműen szokta ezt jelezni, mert a gyerekeknek nagyon erős és nagyon fejlett az igazságérzete.

És amikor igazságtalanság történik velük, azt azért tényleg nagyon intenzíven tudják jelezni, és ebből azért úgy el lehet kezdeni gondolkodni, hogy vajon én hogy voltam ebben a helyzetben. Nagyon-nagyon fontos az, hogy át tudjam helyezni a nézőpontomat a gyerek nézőpontjába, tehát ne csak a sajátomat lássam. Ezt érett felnőttként azért jó ha meg tudjuk tenni, hogy az ő nézőpontját is vegyük figyelembe és ilyenkor sokszor azért felvállalhatjuk azt, bár néha nehéz bevallani, hogy hát itt lehet hogy én voltam az, aki egy kicsit túl túllőtt a célon. Lehet, hogy ha a gyerek szempontját néztem volna, akkor neki igaza volt ebben a helyzetben, de én valamiért a sajátommal tudtam reagálni és akkor ezen el lehet kezdeni gondolkodni. És itt már van jóvátételi lehetőségünk a gyereknél.

Kérjünk bocsánatot?

Eszter: Ilyen például, vagy legalábbis az első lépése lehet az, hogy ha bocsánatot kérünk egy gyerektől. Ennek mi a jelentősége már mondjuk egészen kicsi kortól?

Annamari: Hát én nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy bocsánatot tudjunk kérni a gyerekektől; én magam is nagyon sokszor bocsánatot kérek a saját kisfiamtól. Mert hogy pontosan az, amit mondtam az előbb, hogy a gyerekek tényleg valahogy nagyon fejletten érzik az igazságot. Tehát hogy ők még tényleg ilyen nagyon érzelmileg vannak jelen a helyzetekben és pontosan érzik hogy itt valami oké vagy nem oké. És ha igazságtalanok vagyunk velük, akkor ezt ők valahogy meg fogják magyarázni maguknak. És aztán nagyon sokszor saját maguk ellen viszik azt a magyarázatot, és ezzel hosszú távon nagyon nagy károkat tudunk okozni.

Viszont ha én szülőként képes vagyok arra, hogy belássam azt hogy én voltam itt most a hibás és odamegyek a gyerekemhez és megadom neki, hogy igazad volt kisfiam, te jogosan érzed azt, hogy ez itt nem volt a helyén – rendbe is tettem az egészet és gyakorlatilag az egész életét egy picit más irányba fogom elfordítani, mintha benne hagyom abba hogy velem most igazságtalanok voltak, és ő akkor azt fogja gondolni hogy ő ezt érdemli. Tehát ez egy nagyon nagyon fontos dolog, hogy tudjuk bevállalni, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, hogy nekünk is lehet hibázni és hogy ilyen van az életben. Ezzel modellt is nyújtunk a gyereknek egyébként.

Kamaszkori változások

Eszter: Leggyakrabban szerintem akkor találkozhatunk ezzel a jelenséggel, hogy a gyereket nagyon távol érezzük magunktól, amikor tinédzser lesz. Ilyenkor mi zajlik bennünk?

Annamari:Hát igen ez a serdülőkor. Ez egy ilyen nagy levegővétel, mind az anyukának, mind a gyerekeknek, meg az apukáknak is. Nagyon sok minden zajlik ilyenkor a gyerekekben, az egész életük ilyen változás hangsúlyú. És hát ugye evolúciósan a változásra úgy vagyunk programozva, hogy a stresszel teli nekünk. Tehát ezzel azt is elárulom, hogy nagyon stresszes a serdülőkor a gyereknek magának, és nem csak a szülőnek, oda vetül ki a stressz a szülőre, tulajdonképpen.

De hogy zajlik bennük egy biológiai változás, érik az agy, új agyterületek fejlődnek vagy jobban fejlődnek. Hormonális változások indulnak el ami ami egy csomó új helyzetet teremt az életünkben, aminek vannak szociális vetületei is meg, viselkedéses vetületei is például. Csak gondoljunk bele, ha majd mondjuk megjelennek a másodlagos nemi jellegek, hirtelen megnőnek férfiasodnak vagy nőiesebbnek, és hát ezzel valamit kezdeni kell. A környezet hirtelen elkezdi őket kicsit tán felnőttként kezelni, de igazából még nincsen rá útjuk meg szerepük, hogy ezt kell csinálni ők még belül egy picit gyerekek. Ugyanakkor pszichológiailag is nagyon sok mindenen mennek keresztül, mert ez az identitáskeresésnek is az időszaka, ami azt jelenti hogy mindenféle szerepekben ki kell hogy próbálják magukat.

És hát ugye velejárója az is, hogy le kell válni valahogy a szülőkről hiszen csak akkor tudok önálló felnőtt lenni, ha sikeresen leváltam a szüleimről ezért azért általában picit máshogy kell csinálnom a dolgokat, mint ahogy a szüleim tennék, és ezt most finoman jeleztem, mert ugye az szokott lenni a serdülőkori lázadás, hogy nagyon másképp akarom csinálni, nagyon látványosan másképpen. És mindez úgy, hogy ezek a változások zajlanak bennem, szóval azért ez nehéz.

És általában ilyenkor a szülők vetítő vásznakká válnak, a gyerek érzései rájuk fognak valamilyen módon csapódni és gyakran negatív irányba csapódnak rájuk. Én ilyenkor két dolgot szoktam mondani a kétségbeesett szülőknek: Az egyik az hogy a serdülőkort ki kell bírni. Tehát hogy ez erről szól, hogy itt nekem teherbírónak kell lenni és ki kell bírni. A másik meg az, hogy azért abba is gondoljunk bele, hogy ott merjük megengedni magunknak hogy hangosak vagyunk, veszekszünk, haragosak vagyunk, ahol bízunk abban hogy hogy azért a szeretet ott fog maradni.

Tehát ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy bármilyen csúnya dolgokat mond nekem olyankor a gyerekem meg bármilyen viharos is, ez a kapcsolat pont azért viharos, mert velem megteheti, mert bízik abban, hogy nem fogja elveszíteni a szeretetemet. És szerintem ha ebbe bele tudunk kapaszkodni, akkor sokat tud segíteni abban hogy kibírjuk ezt az időszakot.

Leválás a szülőkről

Eszter: Ez a természetes leválás, ez nagyon sok ponton hasonlít szerintem egy gyászfolyamatra, egy gyászfeldolgozásra, amikor el kell hogy engedjük a gyerekünket. Szerinted mit tehet ilyenkor egy anyuka, hogy ezt minél jobban tudja kezelni?

Annamari: Hát én annyiban hasonlítanám, hogy ugye veszteségélménnyel jár ez is, hiszen valamit valamit elveszítünk; elveszítünk egy csomó szülői szerepet és hát ez bizony tud nehéz lenni. De hogy itt azért nagyon fontos az, hogy hogy önvizsgálatot tartsunk, hogy mennyire nehéz ez, mennyire tudjuk leválasztani a gyereket. Egyébként ezt már egyszer megtehettük korábban, akkor amikor a gyerekek elkezdtek járni és egy kicsit már így távolodni tőlünk. Tehát azért ez nem egy ilyen nagyon új szerep és én azt szoktam mindig javasolni, hogy ahogy a gyerekek elkezdik az óvodát, meg az iskolát azért mindig egy picit távolabb kerülnek tőlünk és úgy kerülünk mi vissza a saját gyermek előtti életünkbe.

Tehát hogy valahogy ez azért elő van készítve ez a terep; fontos, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat újra, hogy ne csak az anyai vagy az apai szerep legyen az a szerepkör amiben mondjuk a munkán kívül mi teljesnek érezzük magunkat, hanem hogy legyenek egyéb szerepköreink is az életben, ami rólunk szól vagy hobbikról szól vagy bármi másról, hogy ne legyen annyira drasztikus ez a váltás. Azért jó eséllyel, mire a gyerek eljut a serdülőkorig már nagyon sok szülő itt tart, hogy van saját élete, hiszen egyre nagyobb szabadságot tud adni a gyereknek; egyúttal azzal ő is egyre nagyobb szabadságot kap a saját életébe.

Úgyhogy én mindig azt javaslom, hogy magunkkal is foglalkozzunk. Tehát ne az legyen a fő szempontunk, hogy a gyerekünk szülei vagyunk. Az az ott az elején persze nagyon fontos és ez tényleg egy főszerep, de aztán egyre egyre inkább vissza lehet térhet a saját életünk is. És ha ebben ügyesek vagyunk akkor egészen jól el tudjuk engedni a gyerekeinket. Ha pedig jó munkát végeztünk itt a szülőség kapcsán, akkor a gyerekeink azért olykor-olykor vissza fognak járni hozzánk.

Eszter: Nagyon izgalmas volt ebben a témában egy kicsit jobban elmélyülni, úgyhogy köszönjük szépen neked, Annamari, hogy itt voltál.

Annamari: Én is köszönöm szépen.

Eszter: Nektek is köszönjük, hogy itt voltatok velünk. Hamarosan találkozunk.

Ha tetszett a videónk, kérlek oszd meg, az alábbi lehetőségek egyikén, hátha más szülőnek is segíthetsz vele. 🙂

Bevezető box edzés otthon, 2 vizes palackkal 🥊

Bevezető box edzés otthon, 2 vizes palackkal 🥊 2001 1001 Czire Zsuzsanna

Miló Viki világbajnok ökölvívó és személyi edző vezetésével következik FittMami sorozatunk box edzés otthon, vizes palackkal videója. 😊

FittMami tartalmaink változatos és otthon is egyszerűen elvégezhető gyakorlatokból áll, és ezekhez a gyakorlatokhoz semmilyen extra eszközre nem lesz szükséged. Ráadásul a gyakorlatok megtervezésénél Viki figyelembe vette azt is, hogy egy maminak általában véve kevés a szabadideje, ezért gyakorlatsoraink maximum 20 percesek. A gyakorlatok fő célja a core izmok erősítése, egy kis erőnlét javítás és persze, a zsír égetése 😁

Box edzés otthon, előképzettség nélkül

Az alábbi videó egy egyszerű, boxos elemeken alapuló gyakorlatsort tartalmaz, amihez csak két súlyzóra vagy pedig két fél literes vizespalackra lesz szükséged. 😉Ne feledd, a sérülések elkerülése érdekében minden edzés előtt alaposan melegíts be; majd az edzéseket nyújtással zárd. Terhes kismamák és azok a mamik, akik nemrég szülték, mindenképpen kérdezzék meg az orvosuk véleményét mielőtt elkezdenek tornázni, a komplikációk elkerülése érdekében.

Mamik, mozgásra fel!

Ha tetszett a videó és úgy gondolod, erre a fittségre másnak is szüksége lehet; vagy egyszerűen nem akarod, hogy barátnőid további kifogásokat keressenek, ha mozgásról van szó, akkor kérlek nyomj egy like-ot, vagy oszd meg a tartalmat. 😊

Send this to a friend