Mi virrasztó Anyák, akik szívvel-lélekkel kelünk éjjel a gyerekhez, pedig már az utolsó utáni tartalékunkat emésztjük fel.
Mi, akik minden este remegő gyomorral fekszünk le, fejünkben a kérdéssel, hogy ma vajon hányszor robog a “zombi járat.”
Mi, akik rezzenéstelen mosollyal tudjuk végighallgatni a másik Anya panaszkodását, hogy Rozi már megint 10-ig aludt reggel, milyen lusta álommanó. És bármennyire is akarjuk, nem küldjük el a búsba, csak titkosan irigyeljük és utáljuk.
Mi, akik minden reggel karikás szemmel főzzük meg a kávé helyett a kutyakaját, és mosunk fogat tusfürdővel.
Mi, akik minden nap erőt veszünk magunkon, és vidáman tologatjuk a játékvonatot úgy, hogy közben lenyeljük az ásítást.
Mi, akik már hatszor átrendeztük a szobát, cseréltünk matracot, bemérettük a lakást, és hívtunk ördögűzőt.
Mi, akik inkább nem megyünk esti programra, mert tudjuk hogy másnap több a járulékos költsége.
Mi, akik éjjel sóvárogva nézzük a füldugóval alvó, nyálcsorgató férjünket. És nem ütjük meg…
Mi, akik bár oda vagyunk a gyerekünkért, szívesen odaadnánk egy éjszakára egy bentlakásos otthonba.
Mi, akiket meg lehetett hülyíteni azzal, hogy a gyerek majd egy éves kora után átalussza az éjszakát.
Mi, akik éjjel csapkodunk, toporzékolunk, és verjük a fejüket a párnába, hogy már megint kelni kell.
Mi, akik ezután a legnagyobb nyugalommal súgjuk a babánknak, hogy – Nyugodj meg Kincsem, semmi baj! (Persze ezt magunknak szánjuk leginkább.)
Mi, akik kínunkban magunk közé vettük a gyereket, mert már nem bírtuk tovább hallgatni az üvöltését.
Mi, akik annyira megszívtuk, hogy ott is felkel.
Mi, akik fénysebességgel vagyunk a kiságy mellett.
Mi, akiknek kék-zöld a testünk, mert annyiszor mentünk neki hajnalban az ajtófélfának.
Mi, akik minden egyes “nyugodalmas jóéjszakát” elköszönés után, hangosan felnevetünk.
Mi, akik hiszünk abban, hogy ez lesz az az este, amikor majd alszik.
Mi, akik nevetve meséljük, hogy nem bánjuk ám a virrasztást, örülünk hogy ennyire ragaszkodnak.
Mi, akik ezzel óriásit kamuzunk.
Mi, akik már reménytelenek vagyunk, fáradtak, és elkeseredettek, mégis imádjuk a gyerekünket.
Mi, virrasztó anyák…
Mi hősök vagyunk!