Hol volt hol nem volt volt egyszer egy történet.
Valahogy így szokták kezdeni a meséket…
A La Mome története is valahogy így indulna, annyi változással, hogy a mi mesénk nagyon hamar ezer és ezer felé ágazna, hisz annyi minden történt velünk az elmúlt másfél évben.
Ez a bejegyzés több okból született. Elsőként szeretnék köszönetet mondani Nektek, hogy itt vagytok velünk. Rengeteg levelet kapok tőletek, amiben leírjátok mennyire jó a La Mome mamifórum, mennyi segítséget kaptok ott, és köszönitek, hogy részesei lehettek.
Na most! Tisztázzunk valamit!
Ez a fórum miattatok ilyen, tőletek működik, és értetek van. Én csak létrehoztam. De tényleg! Két kattintás volt az egész.
Viccet félretéve, igazából én vagyok hálás nektek, tulajdonképpen ezer dolog miatt.
Tőletek tudom milyen a háromnapos láz kiütése, van ötletem arra, mit főzzek, ha kb. két alapanyag van otthon, és tudom mikor van leárazás a Gap gyerekrészlegén. Túlzás nélkül a mindennapjaim része lett ez a kis csapat, és előbb fordulok hozzátok, mint bármelyik szakértőhöz.
Nem lehetek elég hálás Nektek, és a csoporton belül is pár embernek. Horner Erikának például, aki admintársamként rászánja a napjait, és kordinálja a történéseket, óriási súlyt levéve ezzel a vállamról. A MomCsinak, ( Heninek, Cseninek, Juditnak, Virágoknak, Patríciának, Erikának ), akik, mint a sas figyelnek és jeleznek, ha történés van. Hihetetlenek vagytok!
És nem lehetek elég hálás Wolf Esztinek, a blog másik alapítójának, akivel együtt kezdtünk neki ennek a szuper kalandnak. Ott volt a kezdeti lépéseknél, az ötleteknél és a megvalósításnál is. Az élet azonban új és új lehetőséget hoz, ami más távlatokat nyit meg az ember előtt. Ilyen lehetőségeket vétek kihagyni, Eszti pedig teljes mértékben megtalálta magát a divat területén, ami egyrészt nagyon jól áll neki, másrészt pedig borzasztó időigényes. Így közös megegyezéssel úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk, békében szeretetben.
Éppen ezért, és ehhez kapcsolódva, egy másik bejelentéssel is tartozom.
Sokat agyaltam, osztottam szoroztam, és úgy döntöttem, ha nem akarok lassan a sok munka miatt elvált asszony lenni, segítség kell.
A segítség pedig két lábon érkezett, egy kivételes ember személyében.
Ismerjétek meg Bodnár Vivient, aki szintén “elvakult” fórum tag, La Mome rajongó, két gyermekes anya robot, aki teljes erőbedobással lett a csapat tagja. Lelkesedése, racionális gondolkodása, és lényeglátása párját ritkítja. Tökéletesen kiegészíti majd az én hiányosságaimat. Szuper ember, higgyétek el nekem, igazi La Mome anyuka. Vivihez is nyugodtan forduljatok mostantól bizalommal, bármiben szívesen segít nektek.
A La Mome-ot második gyerekemként szeretem, ( vagyis harmadik, mert néha a férjemet sorolom a kettes számúnak ), és tényleg szívem – lelkem, nappalom, és éjszakáim vannak benne.
És még mennyi lesz…
Húú, ha tudnátok… Mert nagy terveink vannak! Több írónk is lesz, új rovatokkal bővülünk, és megpróbálunk még izgalmasabb tartalmakkal szórakoztatni titeket, a reggeli kávé mellé. ( Amit szigorúan csendben, nyugodt körülmények között tud mindenki elfogyasztani. Na persze. De bízunk benne, hogy legalább az este végére sikerül befejezni a reggeli olvasmányt, vagy legalább elfogyasztani a kávét. Már az is fél siker lenne. )
Számos program, esemény, és szolgáltatás van készülőben, amiről hamarosan Ti is értesülni fogtok. Nem fogtok unatkozni az egyszer biztos… Na nem mintha, most annyira ráérne bárki…
Izgatottan várjuk a közös munkát, a találkákat veletek, bár sokan már személyesen is ismertek minket, találkoztunk egy egy adás-vétel során, esetleg összefutottunk a Mamitalálkozón. De vagytok olyanok is, akikkel csak virtuális keretek között tartjuk a kapcsolatot, de szinte olyan, mintha már ezer éve barátok lennénk… Hihetetlen ereje van ennek a közösségnek…
Mert ilyen a La Mome.
Mindegy hogy szoptatsz vagy sem, fővárosi vagy vidéki vagy, kék vagy zöld a hajad, itt anyabarátokra lelsz! Tartsatok velünk a jövőben is, mert tudjátok, “Együtt könnyebb”!
La Mome csapat
Vivi&Vivi