Ami eleinte az alvóka, az később a telefon…

A kisgyerek a plüsshöz, a nagyobb a telefonjához ragaszkodik. Ugyanazt a kapaszkodót nyújtják?

A kisgyerekek nagy része választ magának egy tárgyat – textilpelenkát, plüssállatot, rongyit –, amelyhez ragaszkodik, amely a legkülönfélébb helyzetekben helyettesíti a gondoskodó szülőt. Vigyázni kell rá, ki sem szabad mosni, és ha elszakad, akkor sem varrhatjuk meg; pont úgy jó, ahogy van. Így is teljesíti a feladatát: vigaszt nyújt, segít az elalvásnál, társ lehet olyan krízishelyzetekben, mint pl. az utazás vagy az orvos, beszélgetni lehet vele akkor is, ha más nem ér rá.

A nagyobb gyerekek éppúgy ragaszkodnak a telefonjukhoz, mint a kisebbek a plüsshöz: számukra a digitális világban az okostelefon nyújt kapaszkodót. Egy 2015-ös nagy-britanniai felmérés szerint a 15 évesek naponta átlag 420-szor használják a telefonjukat. Ebből a kutatásból is az derül ki, hogy a sokszor a telefonjuk miatt nem érzik magukat magányosnak vagy szomorúnak. Ha valaki ránéz egy telefonjába mélyedő gyerekre, azt gondolhatja róla, hogy biztos van társasága, hiszen mi mást csinálna, minthogy a barátaival beszélget. És bár lehet, hogy az iskolában egyedül van, de a telefonon keresztül mégiscsak kommunikál – legalábbis virtuálisan.

Egy másik kutatásból az vált nyilvánvalóvá, hogy a gyerekek szívesebben fogadják maguk közé azt a társukat, akinek gyakran jelez a telefonjuk, hogy üzenetet kaptak. Hiszen ha van kinek írni, ha van, akitől SMS-t kap, az azt is jelentheti, hogy az illető népszerű, esetleg érdekes, talán titkai is vannak. Mindezt felismerve egy ír gyerek lelkisegély-szolgálat már a 2000-es évek első éveiben elindította SMS-szolgáltatását.

Napjainkra ez a folyamat tovább erősödött: a gyerekeknek ahhoz, hogy ne maradjanak ki a számukra fontos dolgokból, hogy felfigyeljenek, és egyáltalán, hogy figyeljenek rájuk,  jelen kell lenniük a virtuális térben. A virtuális világ szabályai szerint pedig csak akkor léteznek a kortársak előtt, ha lájkolnak, megosztanak, kommentelnek.

A digitális világ átformálta a valódi társas kapcsolatokat is. Vannak felnőttek, akik számára szokatlan, hogy a virtuális térben is kialakulhatnak ismeretségek, hogy a neten is köthetők tartalmas barátságok. Azok a szülők, akik az emberi kapcsolataikat csak a való világban tudják elképzelni, értetlenül állnak az előtt a jelenség előtt, hogy a gyerekük nem biztos, hogy egyszerűen odamegy valakihez beszélgetni, akivel egy iskolába vagy akár egy osztályba jár. Miért nem az ismerőse, ha iskolába menet minden nap ugyanarra a buszra szállnak fel, ha ugyanabban az uszodában van a délutáni edzésük?

A digitális korban nem könnyű szülőnek lenni: egyrészt a legtöbben azt szeretnék a neveléssel elérni, hogy önállóvá, magabiztossá váljon a gyerekük, aki a kortársaival jó kapcsolatokat tud kialakítani, akit szeretnek és elfogadnak. Másrészt az is érthető, ha a szülők a virtuális helyett a valódi kapcsolatok felé terelnék a gyereküket.

De ahhoz, hogy ebben segíthessenek, hogy sikerüljön elérni a gyerek életében valamiféle egészséges egyensúlyt az online és a való világ között, hogy támogassák a gyereket abban, hogy a közösségének elfogadott tagja lehessen, miközben az interneten keresztül online kapcsolatokra is szert tehet, a felnőtteknek kell megismernie a mai gyerekek világát, és megérteni azon belül is azt, hogy mit jelentenek az online kapcsolatok a gyerekek életében.

Sok gyerek már 3-4 éves kora körül kap valamilyen mobileszközt a születésnapjára vagy karácsonyra. A szülők büszkék rá, hogy lám, ügyesebben használja, mint a felnőttek. Ráadásul mire felocsúdnának, már rá is szoktathatják, ha a szülővel való meseolvasás helyett odaültetik a tablet elé mesét nézni, ha hagyják, hogy egyedül fedezze fel az online világot ahelyett, hogy közösen sétálnának egyet – és közben talán fel sem tűnik, hogy magára maradt, hogy közben olyan alapvető emberi reakciókat nem tanul meg felismerni, amelyek nélkül  lehetetlen valódi, élő kapcsolatokat kialakítani és fenntartani.

A kisgyerekek a családban, a testvérekkel, a szülőkkel való együttélés során, a különböző konfliktusokon, emberi helyzeteken keresztül tanulnak meg vitatkozni, kezelni az indulataikat, az érzelmeiket. De ha egy gyerek a valóságos kapcsolatok helyett csak virtuálisan érintkezik a többiekkel, nem fogja felismerni azokat a jeleket – mimikát, gesztusokat, hangszínt, hangerőt –, amelyek mind a személyes, emberi viszonyok értelmezéséhez szükségesek.

Ha kicsiként is egy mobileszköz jelenti a szórakozást, a kapcsolattartást a világgal, nagyobb gyerekként is könnyebbnek fogja találni a virtuális kapcsolatok fenntartását, mert nem ismeri fel, és nem is tudja értelmezni az emberek jelzéseit. Azt tanulja csak meg, hogy ha vitába keveredik valakivel, elég csak kinyomni a telefont, és már vége is van.

A szülők közül sokan attól tartanak, hogy mivel túl fontos szerephez jutnak a gyerekek életében a virtuális kapcsolatok, ezért lehetőségük sincs elsajátítani azokat a viselkedésformákat, amelyek elengedhetetlenek az emberek közötti kommunikációhoz. Az aggodalom akár indokolt is lehet, hiszen a virtuális világ másként működik, mint a valóságos. De ebben is segíthetjük a gyerekeket: nyilvánvaló, hogy a nyaralás alatt fényképezünk, de nem azért megyünk nyaralni, hogy az ott készült fotókat feltöltsük a közösségi oldalunkra. Az egész családot nem csak azért hívjuk össze, hogy mások kifejezhessék a tetszésüket a családi eseményről készült képeket nézegetve.

Ha egy gyerek kicsi korától azt szokja meg, hogy a valódi életét nem helyettesítheti a virtuális, az online térben való jelenlét nem az élet célja, még ha együtt is jár vele, akkor nagyobb eséllyel sikerül felnőttként is megtalálnia az egyensúlyt.

Ha a család úgy működik, hogy a családtagok számára fontos, hogy igazi közösségként éljenek, együtt döntsenek lényeges dolgokban, a felnőttek vitáiba a gyerekek is beleszólhassanak, akkor a gyerekeknek is könnyebb a társaikkal szót érteni, nem fognak a való élet elől a virtuális, online szerzett barátságokba menekülni. Persze digitális eszközökön keresztül is szert lehet tenni tartalmas barátságokra, de az a gyerek, akinek a családjában az élő, személyes emberi kapcsolatok fontosabbak, nem biztos, hogy megelégszik virtuális kapcsolatokkal,  az online térben való – sokszor leegyszerűsített – kommunikációval.

Manapság a digitális eszközökön való kommunikáció annyira elfogadottá és általánossá vált, hogy az sem meglepő, hogy akár annak küldjünk üzenetet, akivel fizikai közelségben vagyunk: a gyerekek körében különösen gyakori, hogy úgy is megosztanak egymással képeket, híreket a mobilon keresztül, hogy közben egy asztalnál ülnek. Persze az lenne az ideális, ha a telefonjukon keresztül nemcsak a virtuális életüket élhetnék, hanem a valóságosat is; a neten szerzett ismerősök mellett valóságos barátaik is lennének, akikkel – akár online is – megoszthatják az élményeiket, képeket küldhetnek a társaiknak, vagy híreket cserélhetnek egymás között.

Az okostelefon, a tablet, a különféle digitális eszközök nem egyebek, mint olyan tárgyak, amiket okosan, a megfelelő módon és időben használva sokféle előnyhöz juthat az ember.

De egyik sem működtethető anyahelyettesítő bébiszitterként, nem jó, ha a közös játék helyetti unaloműző, ha az esti meseolvasást pótolja.

Fontos, hogy a szülő is csak eszközként tekintsen rá, ő se próbálja az élete hiányosságait, hiányait kiváltani vele – ha sikerül ezt a mintát átadni, máris sokat tett azért, hogy ne váljon mobilfüggővé a gyereke.

A kisgyerek előbb-utóbb elengedi a plüssállatot, leteszi a rongyit, így vagy úgy, de megtanul nélkülük is boldogulni. Ha viszont a gyerek az első telefonját, tabletjét nem azért kapja, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát, ha nem a kapcsolatai támogatása a cél, ha nem segítjük, hogy megismerhesse a való világot, éppolyan bizonytalan marad a telefonjával együtt, mintha elvettük volna tőle az alvókáját.

A Yelon.hu cikke

Kép forrása

Szerzőről.

A szülőség tanulható! Yelon
Szerzőnek 8 cikke van
Tudj meg többet A szülőség tanulható! Yelon

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események