Anyu, hogyan került a tesóm a hasadba?

A gyerekkel sokszor kell beszélgetni. Ha kérdez, válaszolni. Akkor is, ha a szex a téma. És akkor is, ha ez kényelmetlen. A jó hír az, hogy ez is tanulható!

A gyereknevelés része az egészséges szexualitásra nevelés, nem lehet, nem is kell, és nem is szabad különválasztani a kettőt egymástól. Az lenne az ideális, ha az a minta, amit a gyerek az első pillanattól kezdve láthat maga körül, abban segíti, hogy természetesnek tekintse a saját testét, elfogadja, és szeresse azt. Hogy megtanulhassa, hogy a teste magának és másoknak is örömet szerezhet, de tudja azt is, hogy a testéről csak ő maga dönthet, és felelős azért, amit a saját és mások testével tesz. Persze a szülők és a családok általában a gyerekek születése előtt keveset tudnak még a gyereknevelésről, többnyire menet közben derül ki, hogy mi működik, mi nem, és hogy még mire kell vagy kellett volna gondolni. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek is különbözőek, és a legjobban megtervezett nevelés mellett is előfordulhat, hogy ugyanarra a nevelési módszerre családon belül is másképp reagálnak. Vagyis a szexuális nevelésre ugyanaz érvényes, mint a nevelésre általában: alkalmazkodni kell hol a gyerek igényei, a család hagyományai, hol a külvilág elvárásai vagy egyéb, előre nem látható események szerint, esetenként változtatva is az eredeti elképzeléseken.

A szülők is hoznak magukkal valamilyen mintát, ezeket vagy követik, ha megfelelőnek tartják, vagy átértékelik, és inkább kialakítják a saját magukét. A nevelés eredményessége során az egyik legfontosabb, hogy a szülő hiteles maradjon: a környezet elvárásainak éppúgy meg tudjon felelni, mint a saját magáénak. A gyerekek ugyanis érzik, ha a szülő „belső” mintája, vagyis a ténylegesen ható példa és az, amit a gyereknek próbál mutatni vagy mondani, különbözik. Ez általában is és a szexuális nevelésre is érvényes. Ezért fontos a szülőknek tisztázniuk a saját szexualitásukhoz való viszonyukat, eldönteniük, hogy a magukkal hozott példákat követendőnek tartják-e, netán másféle példával járnának elő a születendő gyerekük előtt. Ahhoz, hogy a szülők magától értetődően tudjanak beszélgetni a szexről, a testről, akár a gyerekükkel is (persze mindig csak annyit, amennyit a gyerek kérdez), a következőket érdemes átgondolni:

– Létrejött már vagy kialakítható olyan légkör a családban, ahol a bizalom lehetővé teszi, hogy se a szülő ne érezze magát kínosan, se a gyerek ne féljen kérdezni? Bizalom és szexuális nevelés.

– Hajlandók-e a szülők időt és energiát fektetni abba, hogy felkészüljenek a gyerek kérdéseire? Nem szégyen felnőttkorban új ismereteket szerezni. Mi van, ha olyat kérdez a gyerek, amire nem tudom a választ?

– Hogyan illeszthető be a szexuális nevelés az általános nevelési elvek közé? Milyen nevelési elvek segítik az egészséges szexualitásra nevelést?

– Hogyan illeszthető a szülők hitébe, vallásába a gyerek egészséges szexuális nevelése?

– Mit tegyen a szülő, ha olyasmit lát vagy tapasztal a gyerek, ami nem neki való? Mit láthat a gyerek?

– Hogyan lehet pontosan adagolni a szexualitásra vonatkozó ismereteket? Hogyan érik el a szülők, hogy csak annyit mondjanak a gyereknek, amennyit kérdez, és ne terheljék olyan ismeretekkel, amelyekre még nem áll készen? Mikor mit mondjon a szülő a szexualitásról?

– Mit tegyen a szülő, ha a gyerek nem kérdez? Hogyan adhat át fontos ismereteket? Mi van, ha nem kérdez a gyerek?

– Mit a helyzet akkor, ha a szülőnek sem természetes beszélni a szexualitásról? Mit csináljon a szülő, ha nehéz a szexualitásról beszélnie, de fontosnak gondolja?

A fenti kérdéseknek az átgondolásához és a szülők által kiválasztott célok eléréséhez segítséget nyújthatnak a megjelölt linkek és az alábbi források. Csak úgy maradhat hiteles a szülő, ha soha nem fogad el kész, azonnal bevethető nevelési módszerként semmit. Sokkal célravezetőbb, ha minden megszerzett ismeretet átgondol: egyet tud-e vele érteni, el tudja-e fogadni, bele tudja-e illeszteni a saját nevelési módszerei közé, végül is jót fog-e tenni vele a gyerekének? Itt is használható az az alapelv, hogy mindig minden helyzetben használja a józan eszét, hiszen a nyitottság, érdeklődés, kíváncsiság az új nevelési módszerek iránt önmagában nem biztos, hogy elég. A saját családját, a gyerekét a szülő ismeri a legjobban, minden szülőnek bízni kell abban, hogy jól látja a gyerekét. De ha mégsem, kérdezzen tőle. Adjon alkalmat a gyereknek, hogy maga mondhassa el, amit meg tud fogalmazni. Ezért is fontos, hogy olyan bizalmas légkör alakuljon ki a családban, amelyben a gyerek szabadon elmondhatja a véleményét, megfogalmazhatja a kérdéseit, a kívánságait.

A Yelon.hu cikke

Ha többet szeretnél erről olvasni, ezeket könyveket ajánljuk neked:

  • Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő (Gondolat, 1994)
  • Po Bronson és Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről (Kulcslyuk, 2014)
  • Thomas Gordon: PET, A szülői eredményesség tanulása (Gondolat, 1991)
  • Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül (Holnap, 1999) Előadásként is: Kamaszkor körül 1‒6.
  • Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek… (Park, 1999)
    Fotó forrása

Szerzőről.

A szülőség tanulható! Yelon
Szerzőnek 3 cikke van
Tudj meg többet A szülőség tanulható! Yelon

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események