Találkozunk jövőre! Már nagyon várlak, kedves nyári szünet!

Amikor június 15-én véget ért az óvoda és fejest ugrottunk a 2,5 hónapos nyári szünetbe, bevallom kétségbe estem. Rengeteg projektem futott és féltettem magamat, a munkát, az én időmet. Nem tudtam, hogy fogok mindenhol helytállni és hogyan menedzselem le az összes munkámat a gyerekek mellett úgy, hogy mindenhol minden igény ki legyen elégítve. Az enyém is… Az első napokban azt gondoltam, hogy ezt nem tudom majd épp ésszel végigcsinálni és megőrülök szeptemberig. Lehet, hogy gáz, de tisztán emlékszem, hogy ott, akkor kilátástalannak tűnt a helyzet. De nem volt más választásom, felvettem a kesztyűt és szembenéztem a nyári szünettel.

Már csak 2 hét van belőle hátra és megint összeszorul a szívem. Az anyai szívem, ami minden szeptember közeledtével kicsit megszakad. A nyár eleji súrlódások után ugyanis újra kialakult a mi kis triumvirátusunk. Újra szimbiózisban éltük napjainkat mi hárman, egy édes egységet alkotva. Nem rohanva, egymásra odafigyelve éltük meg a nyári szünet minden egyes napját.

Reggelente meleg kakaóval és reggeli mesével indítottuk a napunkat. Ugyanis az esti mese mellé – bevallom, néha helyette- bevezettük a reggeli mesét. Este ugyanis mindig későn kerültek a fiúk az ágyba, utána pedig még mindig dolgoztunk egy kicsit apával, így nem igazán tudtuk megoldani a meghitt esti meséket. Reggelente azonban minden más volt.  A reggel a mienk. Nem hajt senki, nem fáradt senki, nem hisztis senki.

kv

Rendszerint résnyire felhúztam a redőnyt, hogy a reggeli napsugarak pislákoló fénye ne bántsa a szemüket, ám kellemes meleg csiklandozásukkal emlékeztessék őket arra, hogy elindul egy újabb csodás nap, amit együtt tölthetünk. Az ágyuk végéből felemeltem a mesekönyvet, amit előző este gondosan kiválasztottak és halkan elkezdtem nekik felolvasni. A második-harmadik mondatra már hatalmas mosollyal az arcukon odakuckóztak mellém és összebújva hallgatták végig a mese tanulságát. Nincs is meghittebb, csodásabb dolog annál, mikor a pihe-puha párnák közt két cukiság ölelésével indul minden reggel. A napom kedvenc részévé vált, ezért előre félek a csúfos szeptembertől. Amikor újraindul a mókuskerék, amikor 6-kor csörög az óra, amikor már ébredés után 1 perccel rohanni kell, amikor még csak 20 perce indult a nap, de már most nincs idő semmire.

Hálás vagyok neked nyári szünet, hogy megmutattad újra mi az élet értelme. Hálás vagyok, hogy nem hagytad, hogy felőröljön az unalmas állandóság. Hálás vagyok, hogy megoldottad, hogy újra egymásra hangolódjunk a gyerekekkel, hogy újra értsem minden apró rezdülésüket.

Hálás vagyok, hogy újra lehettem kicsit gyerek, sarazhattam a pocsolyában, ugrálhattam a medencében, rohanhattam a réten, építhettem homokvárat, betemethettem apát iszappal, élvezhettem a délutáni alvásokat, reggelizhettem fagyit, megnézhettem elejétől a végéig egy Disney mesét, ugróiskolázhattam az aszfalton és közben igazi kisbarátokra leletem.

strand

Újra 4 éves voltam, megértettem mindent, ami egy 4 éves fejében van. Volt időm sasokat bámulni a reggeli séta közben megpihenve egy kis sziklán, közben megbeszélve az élet dolgait. Volt időm válaszolni minden olyan fontos kérdésre, ami egy – illetve kettő – 4 évest foglalkoztat, például, hogy a zsiráfnak miért hosszú a nyaka vagy, hogy miért a Bugatti veyron a leggyorsabb autó a világon. Megértettem mindent, őket, a kis világukat és közben igazi társukká váltam.

bamb

Már csak két hét van hátra a nyári szünetből és újra összeszorul a szívem, gombóc van a torkomban, mert bezárul ez a csodás világ és nekem újra felnőtté kell válnom…

Szerzőről.

Szilágyi Virág
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Szilágyi Virág

Szilágyi Virág vagyok, 28 éves, 20 hónapos ikrek Zalán és Milán anyukája.
Babázás előtt tanácsadóként, trénerként dolgoztam, valamint 5 éve vezetem rendezvényszervező cégemet.
Mint ahogy a La Mome-nál mindenki más életét, így az enyémet is megváltoztatta ez a két gyönyörűség, akik bearanyozzák a napjaimat. Olyannyira, hogy a várandósságom, és a fiúk születésének körülményeit a Lifenetwork csatornán futó Jön a Baba című sorozatban ország-világ elé
tártam; nyíltan beszéltem az érzéseimről, a nehézségekről és a sikerekről is.
A mai anyukáknak szükségük van arra, hogy lássák: nincsenek egyedül, hogy tudják: mások is hasonló problémákkal küzdenek.
Éppen ezért, a jövőbeni ikres anyukák segítése céljából nemsokára megjelenik első könyvem sIKERes praktikák címmel, amely kifejezetten az ikres életről, az ikrek ellátásának gyakorlati tanácsairól szól. Ennek tükrében már biztos kitaláltátok, hogy a La Mome-on futó rovatom témája
sem lesz más: az ikres anyaság mindennapjait fogom nektek bemutatni. Kalandozzatok velem!

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események