Apa szemmel

Kezdeném az elején, ha tudnám, hogy hol van… Így ha kicsit úgy érzitek, hogy csapongok a történetben, azért elnézést kérek, bár ez is hozzá tartozik ahhoz az érzelmi állapothoz, amit apaként átél az ember…

Na szóval, megismerkedtem a csodálatos feleségemmel (ezt a sztorit most nem írom le, mert lehet, hogy nem egy gyerekes blogra való, de hátha lesz egy rendezői változat később, talán majd ott…:)). Éreztük már az elején, hogy jók leszünk együtt, úgyhogy nem is húztam sokáig a dolgot, relatív hamar megkértem a kezét. Elég konkrét elképzeléseim vannak (voltak) az életem alakításával kapcsolatban és mindent igyekeztem úgy összehozni, ahogy elterveztem. A vállalkozásaink felfelé ívelő pályát mutattak, elkezdtünk építkezni, be is költöztünk egy szép új házba. Nagyon sokat dolgoztunk, legtöbbször éjszakába nyúlóan. Fáradtak voltunk sokszor, de pihentünk, amikor akartunk. Láttam magam előtt a nem oly távoli jövőt: még nagyobb ház és végre az álmom, amit semmiért nem adnék fel, autó b*zi létemre egy két személyes Ferrari 458 Italia.

Egyik este iszogattam a legjobb barátommal és szóba került a gyerek téma. Mondta nekem, hogy ő bizony nem várna a helyemben egy percet sem (utólag belegondolva ezt hívják szó szerint úgy, hogy a más „f@szával verni a csalánt”) Mondjuk így „meggyőzött”.

Hazaértem, elmondtam Virágnak a monológot és kezdhetjük 1.2.3!

Mivel eddig sosem volt éles lövészet, senki nem gondolhatta, hogy a fegyver sörétes… ikrek lettek… Innentől a story nyilván kicsit más, mint egy egy gyerekes apukának, bár nem biztos, nem tudom, mert egy gyerekem nem volt sosem.

Sok férfi számára mást jelent az apaság úgy, hogy még nem tapasztalta meg és mást fog jelenteni akkor, amikor benne van. Mindenki elképzeli, hogy milyen lesz, aztán rájön, hogy köszönő viszonyban sincs a valósággal. A barátaim kérdezik tőlem hogy milyen? Mi változott meg az életemben? Az eddigi életem nem változott meg… az ott, akkor kérem befejeződött. Új életem lett. Ezek a dolgok biztos benne vannak valahol az apró betűs részben, de valószínű olyan kicsik a betűk, hogy senki nem látja.

Nem tudod, hogy hol vannak a határaid, amíg át nem léped őket… néhányszor… 😀

Mondjak példát?

  • Pl mikor olyan papucsot hordasz, aminek 2 cm-es pereme van és a gyerek úgy telibehány tápszerrel büfizés helyett, hogy a tápszer 2 cm vastagon áll a papucsban (a lábam is a papucsban van) és az összes szőröd összeragad 12 mp után… Ezt megint csak kevesen tudják „átélni leírás alapján”.
  • Vagy pl. mindig hallottam, hogy az anyukák mondják hogy a gyerek tarkóig összef*sta magát. Ez nem legenda. Tényleg van ilyen! Sőt olyan is van, hogy ezt egyszerre két gyerek produkálja szimultán
  • A fosós-hányós vírusok is megérdemelnek minimum egy bekezdést. Ott kezdődik, hogy mindegy ki hozza haza. Nem tudod, minek örülsz jobban – nem mintha választhatnál – ha egyszerre küldi a két gyerek (itt azt sem tudjuk mihez kapjunk), vagy ha egymás után (akkor meg sokáig tart). Hogy mi elkapjuk-e, tisztítókúrának felfogod és kész… mások ezért fizetni szoktak.
  • Sosem aludtak velünk a gyerekek. Mégis volt kb. fél év, amíg arra keltem jó pár éjszaka, hogy a feleségem riadtan csapkodja az oldalamat és rángat, hogy le ne essek az ágyról…(nem estem volna le)
  • Sokszor hazajövök úgy, hogy még muszáj egy darab e-mailt elküldenem, de ez az esetek 99 %-ban meghiúsul, mert a megszólítás így néz ki: „Tisztelt sadlfwaekfbwlf”! Jó, ezt majd, ha lefeküdtek.
  • Evés: így tudnám elképzelni azt is, ha Velociraptorokat etetnék. De ha már vége a Jurassic park jelenetnek gondolnád, hogy végre te is eszel két falatot nyugodtan, de mikor a szádhoz emeled a kaját, jön távolból a hang, amit ritkán szeretsz evés közben hallani: „KAKILNÍÍÍ” és te bosszankodás helyett inkább örülsz hogy időben szólt, hiszen nem mindig volt ez így…

Én annyiban kaptam a haladó verziót, hogy a 2 gyerek miatt nem tudsz nem részt venni a történetben, még ha nem is tudod mindig épp melyik rendezvényen vagy. A sok történés után belegondolva örülök, hogy a fejőgépet legalább nem kellett használnom!

Utólag ezeken jókat szoktunk röhögni, de a mondatban az utólag szón van a hangsúly.

Most azt nem értjük, hogy gyerekek előtt mi a jó istent csináltunk egész nap, amiben estére elfáradtunk??? Akinek nincs gyereke, fogalma sincs arról, mit jelent valójában a fáradtság szó.

De a legsúlyosabb lecke, amiről senkinek fogalma sincs, az az, hogy innentől kezdve nem csinálhatsz azt, amit kedved tartja, akkor, amikor akarod. Ja, és lassan leesik, hogy egy gyerek nem átmeneti időszak, vagyis az, csak az átmenet kb. 20 év… 20! Úgy, hogy még 30 sem voltam, amikor megszülettek. Tehát még egyszer annyi idő, mint amióta kb. tudatomnál vagyok. Mi vaaan???

Nem tagadom, én nem az elején kaptam sokkot. Főleg, mert 3 hétig bent voltak a korházban, naponta egyszer tudtunk bemenni, megetettük őket és jöttünk haza. Gondoltam, ááá nem is olyan gáz ez a gyereknevelés! De egyszer csak szóltak, hogy haza lehet őket vinni, viszont gondozót nem adtak melléjük…

Semmihez nem lehet az érzést hasonlítani, nem is fogom! A nehézségeket sem. És én nagyon hálás vagyok azért, hogy két ilyen gyönyörű, okos gyerekünk van.

De ha újra megkérdeznének, hogy kellene-e nekem gyerek vagy inkább a Ferrari… nos a válaszom egyértelmű: a Ferrari… csak a GTC 4 Lusso ez ugyanis 4 személyes… 😉

 

Szerzőről.

Szilágyi Ádám
Szerzőnek 2 cikke van
Tudj meg többet Szilágyi Ádám

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Legfrissebb bejegyzések

Közelgő események