Szégyenérzet nélkül

– Anyuka, a kislánya csak 1 dekát hízott egy hónap alatt.
– Az kizárt, doktornő. Elnézését kérem, 10 dekára gondolt, ugye?
– Nem… A 10 is kevés lenne egy ekkora babának. Fel kell írnom a tápszert.

Amikor kettest kaptam matekból, nagyon szégyelltem magam otthon. Meg akartam felelni, de nem tudtam. Pedig, valahol leghátul az agyamban értettem én a másodfokú egyenletet, de levezetni nem tudtam.
Aztán, szégyelltem magam, amikor vendéglátós koromból egy vendég előtt törtem össze az italát. Lecsúszott a tálcáról. Tudtam, hogy nem ezzel a tálcával kellett volna vinnem, hanem a másikkal, a kör alakúval, mert annak csúszásgátlós volt az alja.

És szégyelltem magam, amikor a doktornő először felírta a tápszert. Szégyelltem magam, mert úgy éreztem, megbuktam. Szégyelltem magam, mert az én gyerekem is tápos lesz, mint a “többi”. De életemben talán akkor szégyelltem magam a legjobban, amikor egyhuzásra meg is itta a tápszert.

Őszintén, szégyenérzet nélkül:

Sírós baba volt. Tényleg, sokszor sírt. Én persze, pöpec (elsőgyerekes) anyuka lévén mindig mellre tettem, hiszen a patikában ajándékba kapott újságban is az igény szerinti szoptatást istenítették. Gyönyörűen hízott az első pár hónapban, a születési súlyához képest “túl sokat” is egyszerre. Én mindenkinek meg akartam felelni, az orvosnak, a védőnőnek, a baráti társaságnak, a zöldséges néninek és a drogériában a pénztárosnak is, hogy “Látod?? Idesüss!!! Melltartóbetétet vettem és anyatejtároló zacskót. Hékás!!! LÁTOD, MILYEN JÓ ANYUKA VAGYOK?”

Mindenkinek meg akartam felelni. Egyetlen embert hagytam ki a sorból.

A saját gyerekemet.

Engem teljesen bedarált a szülés utáni információhullám. Pont passzolt a labilis lelkivilágomhoz. Szép lassan kinyírtam magam. Aztán a lányom 4 hónapos korában hirtelen elkezdett feszengeni szoptatás közben, morgott, tépett, forgolódott, sírt, erőlködött… szenvedett. Sírt és elaludt. Pont annyit tudott kiszívni, amennyivel “túlélt”.

“Anyuka, a kislánya csak 1 dekát hízott egy hónap alatt. ”

Helyettesítő doktornő volt éppen annál a havi súlymérésnél. Én még soha akkora szégyenben nem éreztem magam, mint amikor ezt kimondta. Patakokban folytak a könnyeim, annyira zokogtam. Teljesen elvesztettem az önkontrollt és hangosan magamat szidtam és ostoroztam. Nem sikerült szoptatnom, egyértelműen mutatták a grammok. Most mi lesz? Tápszer? DE HÁT AZ ROSSZ!!! Hogy fogok így leülni a sétáló utcára majd, hogy cumisüveget dugok a gyerekem szájába? Majd mindenki jól le fog szólni, hogy hát de miért nem szopik ez a gyerek??? Anyuka, ejnye…

“Fel kell írnom a tápszert.”

Ez a doktornő egy idős, szemüveges, nagyon érzelmes és közvetlen ember volt. Drasztikusan, egyetlen mondattal helyre tette az agyamat. Közölte, nincs idő kísérletezgetni, hogy több legyen a tej, én kivoltam és a gyerekem is. Itt AZONNALI megoldásra volt szükség.

“Magának egyetlen dolga van, anyuka: etesse meg ezt a kisbabát. Menjen és válasszony egy szép cumisüveget, színeset, hogy jó kedve legyen.”

A puha anyatejtároló zacskót felváltotta a kemény cumisüveg, nagyon idegen volt az érzés. Otthon bekevertem a tápszert és azt hittem, megnyílik alattam a föld: a lányom mindet megitta. Egyhúzásra. De úgy szívta, hogy azt hittem, lenyeli a cumisüveget. Soha, soha ennyire nem szégyelltem magam… hát, valóban éhes volt, valóban azért sírt. Egy nyomoréknak, valamiféle torznak éreztem magam. Az önzőségtől és a megfelelési kényszertől teljesen megvakultam és ez lett a vége.
Nem értettem meg a saját gyerekem fájdalmát.

Szerettem volna elmesélni Nektek ezt a történetet. Ez egy nagyon fájó emlék a mai napig, de már nem furdal a lelkiismeret.
Szerencsére, az üzletekben, gyógyszertárban megtalálható a “B verzió”, amit nem kell szégyellni. Azt kell szégyellni, ha önzőségből nem élünk vele. Mint én. Akarom, hogy okuljatok az én hibámból, a butaságomból, az önimádatomból, de mentségemre legyen ez a kifordított, egy sémára alapuló adatrengeteg, ami lebénította a szívemet (!) is.
Tudom, darázsfészek-téma ez, kérlek, ne bántsatok érte.

Ha egy valakinek is sikerül ezzel segítenem, már megérte lenyomnom a billentyűket.

Szerzőről.

Papné Gál Dóra
Szerzőnek 13 cikke van
Tudj meg többet Papné Gál Dóra

Sziasztok!

Anyaságom említésre méltó pillanait/tapasztalatait/néhány kedves történetét szeretném Veletek megosztani nyíltan és őszintén, a kendőzetlen igazságokkal együtt. Egy-két bejegyzésemet viszont vidám hangnemben írom, hogy a káoszos napok között is legyen egy kis móka és kacagás. Ugyanakkor úgy érzem, komolyan is kell foglalkozni anyai lelkünkkel, hiszen mindannyian egy eddig ismeretlen világba csöppenve idegenként álltunk az újdonsült érzések, félelmek előtt.
30 éves vagyok, két kis szöszi boldog, büszke anyukája.
Nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen szuper közösségnek blogolhatok és remélem, Ti is hasonló érzésekkel olvassátok majd a történeteimet.
Szeretettel,
Dóri

2 hozzászólás

  • Szegedi Zsuzsanna szeptember 28, 2017 12.26 du.

    Hát ez egyáltalán nem volt móka és kacagás. Én annak idején minden szoptatás előtt mérlegre raktam a babát, és utána is és felírtam a szoptatási naplóba, hogy hány gr-ot szopott. A napi mennyiséget összeadtam. Magát a babát is lemértem legalább hetente, bár ha egy hét alatt nem hizik, de a szoptatási napló szerint megvan a megfelelő mennyiség, akkor semmi ok az aggodalomra. De egy hónapig nem nézni semmit, semmilyen kontroll? Ez egyáltalán nem “móka és kacagás” !

    • Papné Gál Dóra szeptember 28, 2017 12.51 du.

      Kedves Zsuzsanna,
      Köszönöm a hozzászólást és a tapasztalatod megosztását. Nagyon jó anyuka lehetsz, ha ilyen körültekintő voltál.
      A móka és kacagást egyértelműen nem erre a cikkemre értettem, hanem néhány másik bejegyzésemre.
      Ez egy elviccelhetetlen téma.

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események