Tesó lettem

Nagy fába vágom a fejszémet, de már régóta terveztem írni egy ilyen bejegyzést. Megpróbálom életünk egyik legérzékenyebb időszakát Kislányunk szemszögéből szemléltetni.
Én azt az elvet vallom, hogy igenis, vannak olyan élethelyzetek, lélekhelyzetek, napi szösszenetek, amikor előnyünkre válhat, ha beleképzeljük magunkat a gyerekünk helyébe. Milyen lehet olyan magasságból szemlélni a világot, mint ő, milyen lehet az ő kis lelkükkel érezni, a kis agyukkal gondolkodni és milyen érzés lehet neki egy téli, kuckózós pirkadaton a bölcsibe készülődés előtt összebújva lustálkodni a meleg takaró alatt. Erről a reggelről indul a történetem, amikor Kislányom megmondta nekem, hogy baba van a hasamban. Igaz, akkor már 2 napja késett, de fel sem tűnt egészen addig a pillanatig… És a teszt valóban pozitívra sikeredett.
Vajon, milyen érzés lehetett neki várni az ismeretlent, az elképzelhetetlent, felkészülni egy testvér érkezésére…?

“Tudtam, hogy Anyával valami nem stimmel. Illetve, a pocakjában van valami furcsa. Egy hideg, téli reggelen, a kakaó után mondtam neki, hogy baba van a hasában, de csak legyintett és mondta, hogy “na persze”. Pedig igazam volt. Én tudtam!
Azóta Anya mindig valami kistesóról beszél. Állítólag bent van a hasában és kisebb, mint a tenyerem. Én nem egészen értem, hogy mire gondol. Vajon olyan lehet, mint egy falat Dörmi kismackó? Az is kisebb a tenyeremnél és elfér Anya hasában. De azzal nem lehet játszani, a kistesóval meg állítólag, igen, ha megszületik. Anya, mi az a megszületés?

A bölcsiben az udvarra már nem kellett felvenni a meleg overált, hanem az a vékonyabb, virágos kabát is elég volt, abban nem fáztam. A rózsaszín, kötött sapkám sem kellett, hanem elég volt a csíkos, cicás. Végre, újra lehetett motorozni és elolvadt a hó. Anya hasa egyre nagyobb lett, de tényleg, olyan klasszul nézett ki, mintha lenyelt volna egy dinnyét. Tudjátok, azt a nagyot, aminek piros a belseje.
Képzeljétek, tegnap pedig észre vettem, hogy új nadrágot vett magának. Olyat, ami melegíti a derekát és a hasában a Tesót. Nekem nagyon tetszik ez a farmer, majdnem ilyen az enyém is, csak azon nincs derékmelegítő. Inkább Anya betűri a trikómat a nadrág alá és így már nem is fázik a derekam. Meg is mutatta, hogy ez jó nagyra ki tud nyúlni és nem szorítja. Szép, kék színe van. Nehogy megfázzon a Tesó! Vigyázunk rá. Azt szeretném, hogy Léna legyen a neve.

Voltunk Laci bácsinál is (eredeti név módosítva), hogy végre én is láthassam Anya hasában a babát. Egy naaaaagy tévén néztük őt. Anya kérdezte, hogy látom-e, de én semmit nem láttam a képernyőn, csak fekete-szürke valamit. Nem értem, hogy lehet egyszerre a tévében és Anya pocakjában is? Apuci ölében ültem, míg Anya ott feküdt az ágyon. Laci bácsi olyan sűrű valamit nyomott a hasára, pont úgy nézett ki, mint az az izé, amit Apuci a hajára szokott kenni. Azt hiszem, zselének hívják. Laci bácsi ezt szétkente Anya pocakján egy ilyen valamivel. Az pedig a zseblámpámra hasonlított. Nagyon izgultam, de nem láttam a Tesót, pedig azt mondták, látni fogom. Aztán Laci bácsi a tévén átkapcsolt egy másik csatornára és kéééépzeljézek, ott volt az én Kistesóm! És láttam az arcát!!! Jaaaaaj, milyen édes, be volt csukva a szeme. Biztosan aludt! Fényképet is csinált róla a Laci bácsi! Azt szorongattam hazáig. És képzeljétek; Öcsikém lesz!!!

Egyik nap Apuci felhozta a pincéből az én régi babaruháimat és kiválogattuk, mi lesz belőle jó Öcsinek. Segítettem Anyának kivasalni és berakni a szekrénybe. Én egyedül válogattam ki a fehéreket és a színeseket is. Anya már nem ment dolgozni és én sem mentem bölcsibe, mert ovis leszek és nyár van. Jó vele itthon, szoktunk piskótatekercset sütni és mindig főz nekem paradicsomlevest. Nagyon várom már a Tesómat, várom, hogy megszülessen Anya hasából. De az is lehet, hogy Öcsi az alagúton fog kibújni. Én Anya hasán keresztül érkeztem, mert már olyan gyorsan meg akartam születni, hogy nem tudtam kimászni az alagúton, és kopogtam az ajtón, hogy nyissák ki. Ez a kis ajtó most be van zárva, nehogy a Tesóm ki akarjon szökni. Pedig, néha azt hiszem, hogy ki fog bújni, mert amikor Anya fekve horgol, Öcsi rugdalja a fonalat a pocakján. A fonal pedig ide-oda mozog. Horgolt nekem egy rózsaszín sapit nagy virággal, remélem, tetszeni fog Öcsinek.

Apuci összeszerelte az én régi kiságyamat az Öcsinek. Olyan jó helye lesz, szerintem én is vele fogok majd aludni, hogy ki ne essen. Majd én vigyázok rá és nagyon fogom szeretni. Anya azt mondta, engem ugyanúgy fog ezen túl is szeretni, ne aggódjak. Kaptam egy könyvet, amiben van két kicsi tenyérnyom – az egyik az enyém, másik a Tesómé.
Anya elmondta, hogy ha Öcsi kopogni fog a hasán, hogy ki akar szállni, akkor én a Dédiéknél fogok aludni és majd meglátogatjuk őket a kórházban. Viszek majd őszilevet, mert az a kedvence.

Képzeljétek, egyik reggel, amikor felébredtem, itt feküdt mellettem a Dédi, és mondta, hogy a szüleim elmentek Laci bácsihoz a kórházba, mert Öcsi meg akar születni. Összecsaptam a tenyeremet örömömben és nagyon boldog voltam. Dédi is nagyon örült és főzött nekem kakaót. Mire megittam, hazaért Anya és Apuci. Anya fáradtnak tűnt. Mondta, hogy Öcsike nem kopog elég erősen és inkább pihen itthon, hátha estére megszületik. Apuci elvitt engem és a Dédit hozzájuk. Dédipapa sokat mesélt nekem a majomról, ami mindig az utcán szokott sétálni és arról az elefántról, ami esténként bemászik a kertjükbe. Van nekem egy nagy botom is a garázsukban, azzal szoktuk vadászni az óriás cicákat a kukoricásban. Most új tervet kell kitalálnunk, mert eddig eggyel sem találkoztunk. Dédi főzött nekem teát elalvás előtt és holnap Dédipapa hoz nekem reggelire porcukros kakaós csigát.
Reggel Apuci jött és elmesélte, hogy tegnap este megszületett a Kistesóm!!! Nagyon boldog voltam és alig vártam, hogy lássan őt és Anyát is. Apuci be is vitt minket a kórházba. Anya az ablak melletti ágyon feküdt és nagyot sikítottunk mindketten, amikor megláttuk egymást. Futottam felé és az ágynál megtorpantam. Anya kezében ott aludt bebugyolálva Öcsi. Lassan léptem oda hozzá és Anya a kezembe adta őt, Apuci segített megfogni. Hát Ő az én tesóm?
Olyan könnyű volt, mint a játékbabáim és pont úgy aludt, mint a fényképen, amit Laci bácsitól kaptam. Én szóhoz sem jutottam, hirtelen azt sem tudtam, mi történik. Csak nevettem, aztán megöleltem Anyát, de csak óvatosan, nehogy fájjon a hasa.

Öcsitől kaptam ajándékba egy Mása babát, de azt nem értem, hogy most akkor ő is bent volt Anya hasában?
Még pár napig ott aludt Anya a kórházban Öcsivel, hogy Laci bácsi vigyázzon rájuk. Minden nap meglátogattuk őket és Anyával minden nap ittunk kórházi kakaót. Be kellett dobni pénzt egy nagy automatába és az csorgatta bele a műanyag pohárba. Kicsi kanalat is adott hozzá a gép, ezeket összegyűjtöttem. Amikor elköszöntem Anyáéktól, nem sírtam, mert én nagylány vagyok és okos. De nagyon rossz volt, mert hiányzott Anya, hogy elaltasson és összebújjunk. Oviba addig nem mentem, sőt, utána sem, hogy együtt legyünk.

Amikor haza hoztuk őket a kórházból, én vittem azt a kis karton bőröndöt, amit Öcsi kapott ajándékba. Itthon én mutattam meg az összes szobát és mondtam neki, hogy nyugodtan aludjon Anyával, de akkor én is velük fogok. Este Apucival együtt fürdettük a Tesómat és én kapcsoltam be a rugdalózóját. Segítek Anyának, mert neki fáj a hasa. Este a papucsot is én adtam fel a lábára, hogy ne kelljen lehajolnia. Miután Öcsi elaludt, összebújtunk mi is, végre! Szagolgattam Anya karját, olyan finom illata van, nagyon hiányzott már. Mesélt nekem a cukrászdáról, ahol a csokitorta és a fagyi összevesztek, hogy melyiküket szeretik jobban a gyerekek. Én a fagyit, a kaktusz a kedvencem. Dédinél mindig van egy egész zacskóval.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban kezdtem megszeretni a Tesómat. Rajzoltam neki és sokszor mondom, hogy szeretem. De tényleg így is érzem. Amikor alszik, egész közel hajolok hozzá, hogy szagolgassam. Olyan kicsike az orra. Ő legalább hagyja, hogy piszkáljam a fülét, Anya nem szereti. Apucival elmagyarázták nekem, hogy ő most már mindig velünk lesz és nem visszük vissza a kórházba, mert ő a mi kisbabánk és vigyázunk rá. Én fogok rá a legjobban vigyázni, mert én vagyok a naaaaagy tesója. Azért, furcsa, hogy eggyel többen lettünk, meg kell még szoknom. Anya most már nem csak rám figyel és ez rossz. De tudom, hogy Öcsi nagyon kicsi és szüksége van a törődésre. Anya mesélte, hogy ugyanennyit törődött velem is. Én is törődök vele sokat. Megmutattam neki a kedvenc babámat és azt is, hogyan kell fogni a ceruzát. Sőt, énekelek is neki és minden este én mosom meg a talpát.

Öcsi most már nagy, ő a legjobb barátom. Jó, hogy ő van nekem, mert nem vagyok egyedül és sokszor együtt játszunk. Kergetjük egymást a lakásban és minden reggel birkózunk az ágyamban. Sőt, csak engem puszil meg, senki mást. Megtanítottam neki, hogyan kell rugdalni a vizet a fürdőkádban és azt is, hogyan tudja behabozni az arcát. Olyan édes baba, jó, hogy megszületett Anya hasából. Soha nem foglak bántani és mindig vigyázni fogok rád. Szeretlek Kistesóm.”

Nem volt egyszerű összeszoknunk, de mérhetetlenül büszke vagyok a Lányomra, amiért ilyen inteligensen és megértően fogadta és kezelte az új helyzetet. Mindenben a segítségemre volt, egy szavam nem lehetett rá. De őt is megviselte. Egy időben éjjelente újra bepisilt. Láttam, hogy nyomasztja és szégyelli, holott egy percig sem szidtuk le ezért. Sőt, megértve és szeretettel kezeltük a helyzetet. Egyik reggel megkérdeztem tőle, hogy miért pisil be. Azt mondta “azért, mert az Öcsi megszületett”. Azt hittem, lefordulok az ágyról. Az volt az utolsó pisis éjszaka. Sikerült kiadni a kis lelkéből azt, ami nyomta belülről és végtelenül büszke vagyok rá.

Akik ismerik őket, tudják, hogy nagy köztük a szerelem. Amíg a Kislányom oviban van, addig Öcsi egész nap nyafog, nyílvánosan szenved és unatkozik. Az oviban én rendszerint másodikként vagyok üdvözölve, miután félig bemászik a babakocsiba összebújni a Tesójával.
Ha játszanak, betölti a lakást a kacagás, sikítozás, a négykézláb-dübörgés. Jó látni és érezni azt a különleges szeretetet, amit ők egymás felé sugároznak.
A Lányom sokszor megköszöni, hogy Öcsi megszületett. Egyszer azt mondta ” Köszönöm Anya, hogy megszületett a Tesóm. Tudod, most már nem csak téged féltelek és Apucit, hanem őt is. Mert ő a legnagyobb kincsem.”

Szerzőről.

Papné Gál Dóra
Szerzőnek 18 cikke van
Tudj meg többet Papné Gál Dóra

Sziasztok!

Anyaságom említésre méltó pillanait/tapasztalatait/néhány kedves történetét szeretném Veletek megosztani nyíltan és őszintén, a kendőzetlen igazságokkal együtt. Egy-két bejegyzésemet viszont vidám hangnemben írom, hogy a káoszos napok között is legyen egy kis móka és kacagás. Ugyanakkor úgy érzem, komolyan is kell foglalkozni anyai lelkünkkel, hiszen mindannyian egy eddig ismeretlen világba csöppenve idegenként álltunk az újdonsült érzések, félelmek előtt.
30 éves vagyok, két kis szöszi boldog, büszke anyukája.
Nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen szuper közösségnek blogolhatok és remélem, Ti is hasonló érzésekkel olvassátok majd a történeteimet.
Szeretettel,
Dóri

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események