Mennyit bír el egy anyai szív…

 

„Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak

nagy bánata van… most minden ANYUKÁNAK”

Június 18. volt idén az utolsó nap az óvodában. Fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni velük 2,5 hónapon keresztül. Most mégis itt búslakodom. Valami véget ért…

Bár az én gyerekeim már 2,5 éves koruktól ovisok voltak, mivel nem volt kötelező, nem is volt ilyen súlya a szívemben. Bármikor dönthettem úgy, hogy ma itthon maradnak. De ez már a múlté. Nincs többé kisbabám. Egy korszak lezárult. Vége van a nyárnak, holnap szeptember 1, és elindulnak az úton. Nincs már spontán program hétköznap, nincs lustálkodás reggelente, nincs mesemaraton pizsamában délig. Nem látom őket napközben, nem tudom megvigasztalni, ha elesnek, megdicsérni, ha ügyesen csúsznak le a csúszdán. Elindul a mókuskerék. Kénytelen leszek visszatalálni én is az előző életemhez és mással kitölteni a napjaimat.

Nézem, ahogy itt szuszognak ebéd után, és arra gondolok, mennyi olyan történés lesz még, amikor ennyire kifacsarják a szívemet. Az anyai szívemet.

Az első ilyen szívbemarkoló érzés a születésük után volt, amikor is annyira picik voltak, hogy mellettem nem voltak biztonságban. Fényes lámpák, fehér köpenyes doktor nénik, szonda, lélegeztető gép és inkubátor vigyázott rájuk. Én pedig pár emelettel lejjebb vártam és csak vártam. Egy örökkévalóságnak tűnt az az egy hét. Itt szerezte első sebét anyai szívem.

A második sebet az aggodalom ejtette. Az első kétségbeesett sírásnál szereztem a sérülést, amire nem használ a Bepanten… egyre csak mélyül és mélyül a heg, talán sosem gyógyul be igazán.

A harmadik alkalom 6 héttel a szülés után jött el, amikor fél napra másra kellett hagynom őket. Épp hogy hazahozhattam a kisbabáimat a kórházból, és máris el kellett válnunk. Végre megszoktuk egymást, kialakult a napi rutin és engem várt az orvosom a 6 hetes kontrollra. Nyomtam a gázpedált, szeltem az utakat, hogy minél hamarabb velük lehessek.

A negyedik sebet az első külön töltött éjszaka okozta. Elhagytam egy darabot a szívemből.

Az ötödik szívfacsarás az első 39 fokos láznál, hányós-hasmenéses vírusnál kopogtatott, amikoris megszakadt a szívem, hogy nem vehetem át én ezt a terhet, néznem kell a szenvedésüket.

A hatodik sebet a gyerekorvos ejtette szívemen, amikor beadta az oltást az én kis drágáimnak. Sosem felejtem el az a tekintetet: „Anya én bíztam benned, és önszántadból idehoztál?!”

A hetedik sérülésemet egy másik kisgyerek okozta, aki a játszótéren ellökte a fiamat. Eddig nem találkozott rosszindulattal, kárörvendéssel, verekedéssel. Nem értették mi történik itt és miért csinálja ezt más kisgyerek.

A nyolcadik sebemet akkor szerezte a szívem, amikor elvesztettük a kedvenc plüssüket, és semmivel sem tudtam megvigasztalni őket.

A kilencedik szívbemarkoló érzésem akkor volt, amikor először maradtak ott az óvodában, és egyedül hagytam el az épületet. Mintha kitépték volna a szívemet a helyéről.

Most megint ugyanezt érzem, és még hányszor fogom? Hány darabot lehet kitépni egy anya szívéből? Hányszor lehet ugyanazt a szívet kifacsarni? Hány sebet bír el az anyai szív?

A tizedik sebet akkor szerzem majd, amikor valaki kicsúfolja őket.

A tizenegyediket, amikor iskolába mennek, és már felelősek lesznek valamiért.

A tizenkettediket, amikor először szállnak fel a buszra egyedül.

A tizenharmadikat az első ottalvós tábornál.

A tizennegyedik darabot a szívemből akkor tépik ki, amikor az első szerelmi csalódás éri őket.

A tizenötödik eset akkor lesz, amikor kiközösítik őket valahonnan.

A tizenhatodik sérülést majd egy tanár, vagy edző okozza, aki degradálja őket.

A tizenhetedikre akkor kerül sor, amikor bulizni indulnak az éjszakába.

A tizennyolcadik, amikor kitalálják, hogy kollégisták lesznek, vagy beköltöznek a főiskola alatt a városba egy haverjukhoz.

A tizenkilencedik, amikor beleszeretnek úgy igazán valakibe és egy másik nő lesz nekik már a világon a legfontosabb. Hű de nem lennék majd a menyem helyében!

A huszadik, amikor az oltárhoz kísérem és végleg átadom őt szíve választottjának.

Valószínűleg lesz ebből a húszból ötven, sőt száz is. Száz. Száz darabot kitépnek a szívünkből, ami még mindig ugyanolyan erősen dobog. Értük dobog. 100 darab hiányzik és még sincs semmi olyan hatalmas, erős és csodálatos, mint az anyai szív.

Szerzőről.

Szilágyi Virág
Szerzőnek 10 cikke van
Tudj meg többet Szilágyi Virág

Szilágyi Virág vagyok, 28 éves, 20 hónapos ikrek Zalán és Milán anyukája.
Babázás előtt tanácsadóként, trénerként dolgoztam, valamint 5 éve vezetem rendezvényszervező cégemet.
Mint ahogy a La Mome-nál mindenki más életét, így az enyémet is megváltoztatta ez a két gyönyörűség, akik bearanyozzák a napjaimat. Olyannyira, hogy a várandósságom, és a fiúk születésének körülményeit a Lifenetwork csatornán futó Jön a Baba című sorozatban ország-világ elé
tártam; nyíltan beszéltem az érzéseimről, a nehézségekről és a sikerekről is.
A mai anyukáknak szükségük van arra, hogy lássák: nincsenek egyedül, hogy tudják: mások is hasonló problémákkal küzdenek.
Éppen ezért, a jövőbeni ikres anyukák segítése céljából nemsokára megjelenik első könyvem sIKERes praktikák címmel, amely kifejezetten az ikres életről, az ikrek ellátásának gyakorlati tanácsairól szól. Ennek tükrében már biztos kitaláltátok, hogy a La Mome-on futó rovatom témája
sem lesz más: az ikres anyaság mindennapjait fogom nektek bemutatni. Kalandozzatok velem!

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események