Elzavar(r)ta

A reggeli kávéhoz épp kivenném a tejet a hűtőből, de hirtelen sokkot kaptam a nyitott hűtőszekrénynél. Az alsó polcon egy nagy zacskóba csomagolt szörnyeteg feküdt. Apuci éjjel valószínű sikeresen horgászott és kifogta ezt az óriási cápát. Szemeim majd kiesnek a döbbenettől és a tejesdobozt megragadva be is csapom a hűtőajtót, nehogy nekem rángatózzon ez a méretes dög.

Szóval miután félrekanalaztam a tápszer felét is és nem a cumisüvegbe mertem, hanem az mellé, hozom a porszívót összeszippantani ezt az istenverte, aprószemű szart, hogy ne érezzem magam úgy, mint aki a homokos strandon lépked papucs nélkül. Az utamat megszakítja Öcsibogyó sikító sírása. Épp legjobb barátjával cimbizett, a mosógéppel. Imádja, ahogy meghipnotizálja és elvarázsolja őt a vizes ruhák körbe-körbe menő világa. Most viszont a csúnya mosógép MEGÉGETTE Öcsi tenyerét. Így jár az, aki a 60 fokos mosást a VIP szektorból akarja nézni. Legközelebb ne tápászkodj fel az üvegbe kapaszkodva, Kisfiam! Reménykedtem, hogy elesettségében hozzám bújik és szerelmesen befúrja az arcát a nyakamba, hogy ő milyen szegény és sebesült – na hát nem így lett, nem bújt hozzám. Lőttek a romantikának.

“Anyaaaaaaaa, kérek szépen kakaót” – mondja Kislányom és éreztem, hogy megáll a hátam mögött. Majd azzal a lendülettel rámparancsol, hog “nenézzide”. Jó, nem nézek.
“Most már nézhetsz!” Megfordulásom után látom ám, hogy a szája vastagon LILA!
– Mit kentél a szádra???
– Hát rúzst.
– De milyen rúzst.
– Hát rúzs rúzst.
– Na ne hülyéskedj, mi van a szádon??? – kérdeztem türelmetlenül, miközben Öcsi könnyes szemmel pöffeszkedett a kezemben.
– Festék. Látod??
És a vízfestékre mutat. Az nagyon jó, mert lemosni kész művészet. Nem is sikerült, de kit érdekel, ilyenen már nem akadunk fent. Közben kitalálja, hogy neki FÜLBELÓ kell, mert az unokatestvérének és a Barbie babájának van és ő is szeretne. Hát persze, persze. Meg is magyarázza, hogy a FÜLBELÓ milyen jól ILLIKSZIK a szoknyához, mert az olyan elzás… Illik+illeszkedik=illikszik (passzol)

Közben megérkezett Apuci a vadiúj kaputelefonnal és hosszas szerelés után SEM sikerül beüzemelni. Kaputelefon vissza a boltba. Aztán az egyik szomszédunkat áteszi a penész hozzánk, kíváncsiskodik, mert tudja, hogy épp felújítunk és az új tapétánkban gyönyörködik. Meg is jegyzi, az összkép pont úgy néz ki, mint egy ROMOS DESZKAHÁZ. Meg a nagy lókukacot, azt. Nahúzzinnen.

Az ebédhez közeledve Hercegnőnk már az éhhalál közeli állapotot súrolja és a tűzhely előtt toporog. Mondtam neki, hogy “megvárod, míg elkészül, ha tetszik, ha nem”. Meg is magyarázza egy egyszerű vállvonással, hogy ” persze, hogy megvárom, mi mást tudok csinálni”. Végülis igaza van. “És utána kaphatok fagyit?”

Ebéd után Apánk előveszi a hűtőből a viziszörnyet, hogy feldolgozza.
– Ez kígyó? – kérdezi Kislányunk.
– Nem, krokodil. – mondta Apuci.
– Te drágám, miért szemetes zacskóba kellett becsomagolnod??? – kérdezem
– Mert hajnalban nem találtam mást.
Hát jó, te tudod… én csak kuncogtam magamban. Olyan nagy volt a harcsa, hogy elfoglalta az egész konyhapultot. És olyan büdös, hogy órák múlva is halszagot éreztem mindenféle tisztítószer ellenére. Öcsi addig profin szétszórta a vasalt ruhákat.

A házunk előtt a vízparton már az összes horgászt ismerjük, mert minden nap megyünk kacsákat etetni. Elsétálunk a pékségbe is üdítőért. Kislányom szája persze még mindig olyan lila, mintha össze-vissza pofoztuk volna. Öcsi is kap egy kiflit, hogy azzal szotyizzon, amíg mi felhízlaljuk a kacsákat. Van egy gazember hattyú, amelyik a belvárostól egészen hazáig szokott követni minket a Dunán. Ő ilyen ideiglenes háziállat, ilyen úgysincs senkinek. Rendszerint az összes kacsa messziről elkerüli ezt a dögöt és lehetetlen lerázni.
– Látod Kicsim, ez a hattyú már megint ELZAVARTA a kacsákat.
– Anya, miiiiiiit??? – kérdezte Kislányom csillogó szemmel
– Hát a kacsákat.
– Az ELZA VARRTA a kacsákat??

Húha…

VAN BAJ.

Ennél már nincs feljebb.

Itt megálltam a babakocsival, mintha szögesdrótba lépnék. Elza már nem csak havat tud varázsolni, hanem kacsákat is varrni.
Legyen hó, legyen hó… tralala…

Vacsi előtt Apuci gondol egyet és mondja, hogy levisz egy kis harcsafilét a sarki boltba a boltos csajnak, mert jóban vagyunk és szoktunk kapni tőle ingyen csokit meg üdítőt :D.
Biztos örülni fog, mert imádja a halat.
– Drágám, majd azért mondd már meg neki, hogy azért a CITROMMAL illatosított szemetes zsacskóban tároltad, mert nem találtál mást.
😀 😀 😀

Szerzőről.

Papné Gál Dóra
Szerzőnek 13 cikke van
Tudj meg többet Papné Gál Dóra

Sziasztok!

Anyaságom említésre méltó pillanait/tapasztalatait/néhány kedves történetét szeretném Veletek megosztani nyíltan és őszintén, a kendőzetlen igazságokkal együtt. Egy-két bejegyzésemet viszont vidám hangnemben írom, hogy a káoszos napok között is legyen egy kis móka és kacagás. Ugyanakkor úgy érzem, komolyan is kell foglalkozni anyai lelkünkkel, hiszen mindannyian egy eddig ismeretlen világba csöppenve idegenként álltunk az újdonsült érzések, félelmek előtt.
30 éves vagyok, két kis szöszi boldog, büszke anyukája.
Nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen szuper közösségnek blogolhatok és remélem, Ti is hasonló érzésekkel olvassátok majd a történeteimet.
Szeretettel,
Dóri

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események