Életet adunk

Nem lehet felkészülni a szülésre. Sem a gyereknevelésre. A könyvesboltok polcain egymás mellett sorakoznak és versenyeznek a jobbnál jobb szülésfelkészítő, gyereknevelő könyvek. A bőség zavarában azt sem tudjuk, melyikre hagyatkozzunk első gyermekes szülőként, hiszen mindannyian a legjobbat akarjuk – elsősorban – a gyermekünknek. Eljárunk szülésfelkészítő-tanfolyamra, tanulmányozzuk a babakelengyét és legfőképpen próbáljuk elképzelni ŐT és az életet vele. Milyen lesz AZután? Milyen lesz a szeme, az arca, kire fog hasonlítani, kinek a tulajdonságait viszi tovább belőlünk. Megtanuljuk a vajúdás alatt alkalmazandó légzésgyakorlatot is, hogy tényleg ne érjen meglepetés. Ám van, hogy a “NAGY” pillanat előtt a természet közbeszól és ez a mágikus érzés némelyikünknél elmarad. Ez NEM fejben dől el. A természettel egyetlen földi erő és elme sem képes harcba szállni. És igen, a szülés és születés az életünk és női létünk egyik (ha nem) a legmeghatározóbb élménye, eseménye. Minden érzés, illat, fájdalom, sóhaj beleég a szívünkbe, a lelkünkbe, a tesünkbe, egészen az idők végezetéig. Kétszer, soha ugyanúgy meg nem ismétlődő dolgot viszünk véghez; életet adunk. Ez a világegyetem legnagyobb felelősséggel bíró kifejezése. Megbújik mögötte a várakozás, fájdalom, szenvedés, könny és mosoly. A gyereketek, akit ti alkottatok, a születése pillanatában véghez viszi élete egyik legnagyobb küldetését; édesanyává és édesapává tesz titeket. Nincs olyan irodalom, tanács, bölcsesség, ami felkészít arra az érzelemcunamira, ami ezt a semmihez sem hasonlítható eseményt követi. Megküzdeni az új helyzettel, hogy már nem csak nő és férfi vagytok, hanem anya és apa. Család. És Te, most elsősorban ANYA. Tőled függ ez az új kis élet, hogy tápláld, gondozd, Te vagy érte felelős. Mélyvízbe kerülsz, irdatlan mély vízbe, és meg kell tanulnod úszni.
Teljesen aláveted magad a babádnak és ugyanilyen mértékkel háttérbe is szorítod magad. Pedig, a szülésélményt (főleg, ha nem a tervezettek szerint alakul) fel kell dolgozni. Annyira összpontosítasz a kicsidre, hogy szép lassan kinullázod magad fizikailag és mentálisan is. Bombasztikus hormonhullám ez, emellett egyetlen nő sem tud/képes szótlanul elmenni. Beszélni, beszélni, sírni, ha kell, beszélni, sírni, feldolgozni. MUSZÁJ!! (Én az első szülésemet 2 évig képtelen voltam, csak sok sírás után)
A kezdeti rózsaszín felhőt aztán felváltja a színtiszta valóság, a nyers kisbabás-lét, amin vagy így, vagy úgy, minden első gyerekes (több gyerekes?) anya keresztül megy. Nem írnak egy könyvben sem arról, hogy egy idő után képtelen vagy örömmel és mosollyal felkelni tizedszerre a babához az éjszaka közepén. A nem alvás feszültséget szül és türelmetlenségbe torkollik. Türelmetlen vagy a gyerekeddel, a férjeddel, a barátokkal és magaddal. Aki ezeket nem éli át, az hazudik. Arról sem írnak, hogy néha sírásig hatoló vágyat érzel egy 10 perces forró fürdő/arcpakolás, vagy egy szimpla hajmosás után. Egy-két néhai napi rutin luxussá válik. (szemöldökszedés, hajszárítás…) Az egész nap a kisbaba etetéséből, gondozásából áll, az órát csak hírből ismerjük, lehányva, tegnapi hajgumival, izzadtan és büdösen, mosatlan foggal, hetekig vérző alsótájjal egyikünk sem érzi magát vonzó nőnek. Pedig, ebben a világban meg kellene maradnod egyszerre újdonsült anyukának, háziasszonynak, nőnek és feleségnek. És akkor viseld gondját a férjednek is, aki nézze el neked, hogy nincs kedved, erőd, energiád éjjel még összebújni. Nehéz, nagyon-nagyon nehéz az eleje (is). Végtelen mentális fáradtság uralja az egész lényedet. Igazán embert-, és kapcsolatot próbára tevő időszak ez, hosszas türelemjáték.
Sok inger ér minket a különböző közösségi oldalakon, fórumokon, brossúrákból, magazinokból, amik az elferdített, egészségtelen valóságot ábrázolják. Legyél cérnavékony szülés után! Úristen, de dagadt vagy! Innen kapjuk azt a megfelelési kényszert, ami ránk helyez egy felesleges plusz nyomást. Egyetlen anyukás szakirodalom sem RÓLAD és a TE gyerekedről szól. Ha nem 20dkg-ot hízik a babád, hanem csak 14-et, már lemaradott, fejletlen, valamit nem jól csinálsz és bepánikolsz.
Belecsöppenve ebbe az idegen ismeretlenbe egymásra hagyatkozunk, akaratlanul is hasonlítgatjuk a gyerekeinket egymáshoz. Sőt, sokan versenyeznek is egymással, még ha nem is vallják be. Aggodalommal tölt el, hogy az ő gyereke már mászik, a tied még nem. Miért? Mit csinálsz rosszul? Látod a boldog képeiket az Instán, mindig alszik a gyerek, eljárnak étterembe, szerelmesek apával egymásba, mindig mosolyognak, anyuka frizuja pöpec, stb… EL-NE-HIDD!! Senki nem rak fel magáról olyan képet, hogy a kajamaradéktól hemzsegő konyhában, karikás-kisírt szemekkel, üvöltő gyerekkel a karján szelfizik tejfoltos, átázott trikóban. Pedig EZ a valóság! Ahogy telnek a hetek, hónapok, egyre inkább kialakul kisbabánkkal a társas magány. Ő a legtündéribb a világon, imádjuk a kis lényét, öröm minden mosolya. De amikor huzamosabb ideig, órák óta és napjában többször vígasztalhatatlanul sír, mászik utánad, nem teheted le a kezedből, hogy ne nyafogjon… akkor inkább ebédet rendelsz, nincs idő letörölni a konyhapultra kiburított kávét, ami már rászáradt a padlóra is, estig áll a felmosó vödör az előszobában, a mosatlan a mosogatóban és a beágyazás csak távoli emlékeidben létezik. Kifutnál a világból. Elég!! Kiabálsz, üvöltesz, sírsz mérgedben és szomorúságodban. Haragszol magadra, őrá, a tehetetlenségre, de leginkább a szituációra. Kéred vissza a régi életed, hogy csak egy kicsit lehessél kötelezettségek és korlátok nélkül. Hogy hadd menj el a haverokkal inni egy koktélt este 11-kor. És pontosan addig, míg ezek a gondolatok átcikáznak a fejeden, addig tart a kiborulás, aztán jön a lelkiismeretfurdalás. Ez egy természetes reakció. Mindegyikünk átmegy ezen. Képtelenség mindig 100%-osan helyt állni, mert ebbe a görcsös akarásba és megfelelési kényszerbe bele lehet fáradni, szép lassan bedarál majd és befásulsz. Igenis, türelmetlenek és csalódottak vagyunk, ha kudarcot vallunk. Folyton megkérdőjelezzük önmagunkat. Az ösztöneink helyett kényelmesebb hívni a Google-t.
Jó lenne valakivel beszélgetni a káoszban, felhívni a régi barátnőket, hogy ne csak a szaros pelenka legyen a téma. De ők gyermektelenek, és különben is, dolgoznak, nem zavarjuk őket, meg hát nem is értik, miről zagyválunk. Így képesek vagyunk magunkban őrlődni, pedig jó lenne, ha világgá ordíthatnánk, hogy basszus, szabadítsatok már ki egy fél órára, felnőtt társaságot akarok! Kiabál a lelked, a szád pedig nem nyílik hozzá. Ez a néma sikoly. A régi munkatársak egy idő után már nem is keresnek. Lassan úgy érzed, egyedül maradsz. Anyuka-ismerőseid ugyan vannak, akikkel mindig ugyanaz a téma; hány ml-t evett a baba, nehezen kakil, dackorszak, kezelhetetlen, bölcsi, oltások, stb… hiszen ez tölti ki a mindennapjainkat. Marad a mindig kiutat jelentő egyetlen, stabil kapcsolatod a külvilággal: az internet. De hova tűnsz TE?? A lelked, az igényed?

Az anyaság egy élethosszig tartó alázat, gondoskodás, féltés, önismereti lecke, türelemjáték, végtelen és mindent elsöprő szerelem. Csak mi tudjuk és ismerjük ezt a földöntúli, gigantikus titkot. Hogy milyen érzés a világ legszívbemarkolóbb szeretetét adni annak a kis embernek, akit megalkottunk. Minden mozdulata, kacaja, érintése és sírása kincs és örülni kell neki – mert van, akinek ez sosem adatik meg.

Szeretettel.

(Eddigi életem legőszintébb írása)

Szerzőről.

Papné Gál Dóra
Szerzőnek 13 cikke van
Tudj meg többet Papné Gál Dóra

Sziasztok!

Anyaságom említésre méltó pillanait/tapasztalatait/néhány kedves történetét szeretném Veletek megosztani nyíltan és őszintén, a kendőzetlen igazságokkal együtt. Egy-két bejegyzésemet viszont vidám hangnemben írom, hogy a káoszos napok között is legyen egy kis móka és kacagás. Ugyanakkor úgy érzem, komolyan is kell foglalkozni anyai lelkünkkel, hiszen mindannyian egy eddig ismeretlen világba csöppenve idegenként álltunk az újdonsült érzések, félelmek előtt.
30 éves vagyok, két kis szöszi boldog, büszke anyukája.
Nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen szuper közösségnek blogolhatok és remélem, Ti is hasonló érzésekkel olvassátok majd a történeteimet.
Szeretettel,
Dóri

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események