Takáts Lilla pályázata

Anyaság – a legszebb tudathasadás, ami egy nővel megtörténhet

Az első szülésem előtt nem féltem. Arra gondoltam, hogy ez olyan nagy dolog, hogy erre úgysem tudok felkészülni.

A másodiknál már úgy féltem tőle, mint a tűztől. Amellett, hogy vártam minden szépségét, már ismertem a fájdalmát, és őszintén szólva egyáltalán nem volt kedvem újabb húsz órát eltölteni a szülőszobán, hol a férjem ujjait tördelve, hol a bordásfal bordáit szorongatva, miközben azt sziszegem, hogy mégis csak össze kellett volna zárni jó szorosan a lábaimat ott a Balaton partján.

Végül húsz perc alatt megvolt a második kör, de az azt megelőző kettősség azóta az életem része, hogy édesanya lettem.

Ráadásul a foci mellett ez az a szakma, amihez mindenki ért, a legjobban az, akinek nincs gyereke.

Még mindig szoptatod? Elkényezteted. Tápszeres? Beteges lesz.

Még mindig otthon vagy vele? Miből éltek?

Visszamentél dolgozni? És mi lesz a kötődő neveléssel?

És ezek csak az első 2-3 év külső és belső dilemmái.

Onnantól kezdve, hogy megjelent a két csík a teszten, az én agyam folyamatosan jár.

Szedjek terhesvitamint? Nagy lesz a gyerek. De ha nem szedek akkor meg vitaminhiányos lesz.

Csináltassak genetikai szűréseket vérből, magzatvízből, madárbélből, cigánykártyából? Mi lesz, ha megsérül közben a baba?

Programozott császár? Milyen anya vagy te? (Mi közöd hozzá?)

Szülés utáni depresszió? Azért mert van időd ilyen úri huncutságokra!

Milyen gyerekülést vegyek? Van hozzáadott cukor a bébiételben? Vagy főzzek én? De mi van, ha nem eszi meg vagy nitrit mérgezést kap a céklától, amit a piacon vettem?

Miért sír? Magamra kössem? Nem bírja a derekam!

Most akkor mikortól csillapítunk lázat? 38,5 fölött? Én azt nem várom meg!

Van hely a bölcsiben? Mi lesz, ha sérül a lelke, a kapcsolatunk ha én visszamegyek dolgozni? Kell neki a társaság? De hát utánam sír.

Melyik óvodát válasszuk, ahol kedves óvónénik vannak meg óriási kert klassz játékokkal, vagy azt, ahol van torna, angol, íjászat, jóga, feng shui meg programozás délutánonként?

A tied még bepisil? Az enyém már régen nem. (Csak éjszaka, akkor meg sötét van és nem látja senki, főleg a többi anyuka a játszótéren.)

Hisztizni szokott? Dehogy! Némán lefekszik és az öklével veri a padlót a plázában. Aztán amikor már mindkettőnknek lilul a feje, ráfújok, és akkor előadja a véleményét. De nem, nem hisztizik.

Nem passzolod le, hogy egy kicsit shoppingolhassunk? Dehogynem! Máris hiányzik…

Öt éves? Az nem lehet! De bizony! Úgy káromkodik az innen-onnan (na jó, tőlem is) összeszedett kultúrkifejezésekkel, hogy legszívesebben elásnám önmagam az óvoda udvarán. Mert persze hol máshol?

Csokit? Szó sem lehet róla, a cukor öl, butít, nyomorba dönt. Na jó, egy kockát. Akkor eszem én is, végülis igazad van, ennyi jár, kemény az élet az oviban.

Ne haragudj, hogy eltűntem négy napra, ez a gombóc itt a tesód. Most miért sírsz? Tök jó lesz ahogy… itt fog ő is sírni, elveszi a játékaidat, megosztja a figyelmünket… szóval… megígérem egyszer majd tényleg jó lesz.

Szivem, lehet, hogy elég lett volna egy gyerek. Hiszen te is itt vagy… valahol a sor végén. Gyere, bújjunk össze… Most meg melyik sír? Megyek, megnézem.

Ez én vagyok a tükörben? Ez az én fenekem, az én combjaim? Ezek az én melleim, és ez a ráncos, csíkos valami az én hasam? Hol van már a tánctól, a rendszeres sporttól és a fiatalságtól feszes test? Tudom, kaptam helyette két csodát. Szaranya vagyok amiért sajnálom az alakom?

Ki kell venni a manduláját? A kicsinek is? De hát még csak három éves!

Vajon kerülhetnének egy csoportba az oviban? Egyáltalán jó lenne?

Hiperaktív? Az én gyerekem? Biztos nem! Csak különleges! Hová vigyem? Hová ne?

Hogyan tovább? Waldorf? Montessori? Tanulócsoport?

Tejfehérjeérzékeny… Rendben, megoldjuk.

Mit csináljak ha még nem szobatiszta? Ragasszam rá a bilire leukoplaszttal? (Nem is rossz ötlet.)

Elég!

Elég volt a kérdésekből…

Gyertek, hozzátok azokat a kavicsokat, hozom a festéket. Nem baj, ha kiborult a víz, nem baj, hogy kék lett a damasztabrosz. Gyertek ide, hadd szívjam be a puha hajatok illatát. Nem érdekel az óvoda, a tejfehérje, a többi anya, a bepisilés… Most csak az érdekel, hogy átölelhetlek titeket!

Hogy ti adtok értelmet a mindennapoknak, az életnek. A ti pici kezeitek simogatása a legfinomabb a világon, a ti szátokból a legédesebb hallani: szeretlek!

Mindennél jobban szeretlek titeket, és azt az őskáoszt is ami azóta uralja a napjainkat, amióta ti megérkeztetek!

 

Szerzőről.

Blogger Vendég
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Blogger Vendég

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események