Kogon Zsófi pályázata

Ment minden, mint a karikacsapás. Gyereket akartunk, össze is jött, pikk-pakk. Nem mintha fel lettünk volna készülve rá. Negyven négyezetméteren éltünk, imádtuk, gondoltuk, majd lesz valahogy. Az első perctől kezdve ugráltam örömömben. Minden reggel úgy keltem fel: azta de jó, anya vagyok. Aztán a 12 heti ultrahang vizsgálaton közölte az orvos, hogy a gyerek biztos beteg, holnap jöhetünk abortuszra. Konkrétan emlékszem, hogy megállt az idő. Ott feküdtem ragacsos hassal, egy sötét szobába, az orvos meg azt magyarázta, hogy a tarkóredő vastagsága 8 mm, ő ugyan már látott 6 mm-es gyereket megszületni, de a 8, na, az biztos, hogy gáz. (Ezek az ő szavai nem az enyémek). Nyilván nem fogadtuk el, hogy igaza van. Azt mondták, 1:14-hez az esélye, hogy egészséges. Az pedig nagyon durva szám, a legtöbb embernek 1:10 000-hez. Persze mi megpróbáltuk a 7% felöl közelíteni, ami pedig egy kisebbnek tekinthető valószínűség. De ez részletkérdés, a lényeg, hogy nem statisztikai valószínűségre akartuk bízni az első gyermekünk sorsát. Azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy jó kezekbe kerültünk. Igaz, háromszor szúrták át összesen a hasam, de megszülethetett egészségesen a nagyfiam, aki azóta 3 éves, utána pedig minden komplikáció nélkül világra jött a kisebbik fiam is.

Lehet, hogy e miatt, de azóta is beleragadtam a jelenbe. Ez az, aki vagyok, nem aki lehetnék, vagy lenni szeretnék. Nem vagyok jó vagy elég jó anya. Kalandor vagyok. Ki kell próbálni a dolgokat, meg kell tapasztalni. Aztán pedig meglátjuk, legközelebb hogyan csináljuk. Azt endegem meg magamnak, amit a gyerekeknek is. Hibázhatok, hibázhatnak. Ebből tanulunk, kudarcainkból megyünk előre. Számomra értelmezhetetlen kérdés az, hogy hogyan élem meg az anyaságot. Az anyaság integrált része személyiségemnek, leválaszthatatlan része életemnek. Ennek megfelelően vannak könnyű és nehéz pillanatai. Van, mikor kudarcot vallok, és van, amikor sikereket érek el. Nem egy fejezete az életemnek, amit jól akarok csinálni. Nem gondolkodok azon, hogyan lehetnék jobb szülő, hogyan lehetnék jobb anya.

Együtt élek a családommal, hatunk egymásra, én is hatok a gyerekekre és ők is hatnak rám. Felszabadítják a múlt szellemeit, szembesítenek minden rosszal, ami bennem van, amit eddig megéltem. Azt utálom a legjobban, mikor kiderül, hogy pont úgy viselkedem, ahogy nem is akartam. Nincs mese, hozott készletből dolgozunk. Alapszinten azt tudjuk adni, amit magunkkal hoztunk családból, iskolából, innen-onnan. Azonban, azt szeretem a legjobban, mikor ezen felül kerekedek, és egy következő szituációt sikerül másképp kezelni. Jobban, határozottabban. Ilyenkor büszke vagyok a gyerekeimre, hogy ezt kihozták belőlem. A fiaim mesterek és tanítványok egyben. Nem elégednek meg azzal, amit magamtól tudok, megkövetelik a folyamatos fejlődést. Az anyaságnak ez a legjobb hozadéka számomra. A folyamatos fejlődés és dinamika, ami uralja az életünket. A folyamatosan jelenlévő káosz, majd rendezettség váltogatja egymást. Nem csak a konyha asztalon vagy a szoba padlóján, hanem az életünkben is. Úgy törekszünk az állandóságra, hogy mindig változunk. A kisgyermekek képességeiben eleinte gyakoriak a változások, fejlődési periódusok. Ilyenkor „borul bárpult, asztal, szék”, átrendeződik a terep és ezt imádom.

Állítólag az ellentétek vonzzák egymást. Szerintem meg az ellentétek nem zárják ki egymást. A legjobb pillanat, mikor reggelente 4-en ébredezünk, együtt vagyunk, beszélgetünk, és a legjobb pillanat mikor végre csend van a lakásban és egyedül lehetek, mozoghatok, dolgozhatok. Ez megfér az életünkben egymás mellett, nem versenyez, azért a címért, hogy mi a legjobb dolog a világon. Mivel két gyerekem van, amúgy se lehet megválaszolni ezt többé.

Régen mi anyák voltunk a tűz őrei, hogy mindig meleg legyen az otthonokba. Most úgy látom, én vagyok a nyitott ajtó őre. Figyelek arra, hogy keressük a megoldásokat, jó helyzeteket, akár hogyan is érkeznek. Őrzöm a nyitott ajtót, hogy ne csak legyintsek a gyerekek új ötleteire, hanem legalább próbáljam elképzelni, megfontolni. Figyelek arra, hogy legyen lehetőségünk a gyerekekkel együtt száguldani a technikai fejlődés és információ áramlás mentén. Figyelek a gyerekekre, mit mondanak, mit szeretnének. Még akkor is, ha azt mondják, hülye vagy! Márpedig mondják, így lettek nevelve. Azonban sértődés helyett jól esik, hogy őszinték velem, és megfontolom, adott esetben igazuk volt-e. Ősanya modell 2.0, 2017-ben, hát én ilyen vagyok.

Szerzőről.

Blogger Vendég
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Blogger Vendég

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események