Tillinger-Kijácz Dóra pályázata

A türelem Emmával terem.

Rohanok. Megint rohanok, vagy inkább repülök a bölcsőde felé, ahogy minden nap szoktam a munkám után. Hátamon a nehéz táskával, szaporán szedem a lábaimat. A gondolataim már a gyerekeimnél vannak, ahogy napközben is sokszor eszembe jutnak. Alig várom, hogy átöleljem Őket és egy nagyot játszunk még vacsora előtt. A metrón még megírok egy-két munkahelyi e-mailt és válaszolok egy-két magán levélre is, hogy a délután folyamán már ne motoszkáljanak a fejembe. Próbálom magam az út alatt hasznosan elfoglalni. Nem szeretem, ha az idő kárba vész. Nem könnyű azt beosztani. Sokszor elképzeltem már, hogy milyen nagy hasznát venném egy időnyerőnek. Olyannak, amilyen Hermionénak is volt a Harry Potterben. Egy időben lehetne játszani, vasalni, porszívózni, dolgozni és este időben tudnék én is ágyba bújni.

Végre begurul a metró a megállóba. Pont elég volt az idő a levelekre. Leszállok, és mielőtt belépek a kapun, még hív a férjem, hogy ne felejtsük bent a kismotort, mert reggel az is előkerült a kocsi csomagtartójából. Az utolsó métereket már tényleg repülve teszem meg. Gyorsan leteszem a táskám és kikészítem a ruháját a szekrényéből. Kopogok a csoport ajtaján, és amikor benyitok, Emma mosolyogva rohan felém.

– Jó vót a bocsiben! – mondja és gyors ölelkezés és puszi után már szalad is a motorjához. Én még informálódok a napról bővebben és elköszönve gondozó néninktől megyek után. Elkezdődik a délutáni műszak. Az öltözőben Manócskám faltól-falig motorozik, és kérésemre sem áll meg.

– Emmácska gyerek, öltözzünk.

Válaszra sem méltatva motorozik tovább.

–  Kicsi Emma gyere, öltözzünk, vár a Zalán az oviban!

Semmi válasz.

– Emma gyere, kikészítettem a ruhádat, siessünk, kint motorozhatsz.

Megáll, rám néz, de hajlandóságot még most sem látok a szemében.

– Gyere Emma, siessünk, Zazu vár és sírni fog, ha nem sietünk! – fogom könyörgőre, de nem hatom meg. Még mindig ül a motoron, az öltöző legtávolabbi sarkában.

– Emma, öltözhetünk a motoron is, csak gyere ide! – próbálom a lehetőségeket feltárni előtte és ezzel öltözésre bírni.

Talán egy centit előbbre gurul, de nincs válasz. Kezdem magam felhúzni. Szeretnék már az óvodába is odaérni a fiamért.

– Emma, most már kezdek mérges lenni! Ne keljen már megint könyörögnöm! Gyere és öltözzünk!

Ő ül tovább teljes lelki nyugalommal a járgányán. Néz rám, és várja, hogy „hisztimet” befejezzem. Feladom, leülök a padra és várok, várok türelemmel. Végtére is Zazu mindig morog, mert korán megyek érte, most legalább lesz ideje homokozni az udvaron a kis barátaival. Réka meg baletten és érte a férjem megy majd este. Tulajdon képpen egy kicsit ráérünk. Elindul felém, majd leül mellém a padra és határozottan közli velem:

– Ededül!

Majd lassan kezdi levenni a szandálját. Próbálok Neki segíteni, hogy haladjunk, de nem hagyja:

– Anya érsd meg ededül”, mondja és, hogy nyomatékot adjon szavának, eltolja a kezem. Újra várok, várok türelemmel. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy a két és fél éves kislányom egyedül öltözik. És örülök is. Nacit cserél, de hagyja, hogy a farmerba belerázzam. Ez egy szertartás nálunk, Ő közben kacag. Imádom, amikor kacag! A haragomnak lassan nyoma sem marad. Cipő, pulcsi, kabát, sapka. A cipzárral kicsit meggyűlik a baja, ott hagyja, hogy segítsek. Majd felpattan a motorra és elvágtat a folyosón az ajtó fel. Végre indulhatunk! Röpke 25 perc után vele lépek ki a bölcsi ajtaján. Jön a következő rituálé, mely újabb percekbe kerül. Az épület sarkánál cserépből készült bodri kutya fogadja a gyerekeket. Emma leszáll a motorról és leguggolva a kutyus mellé elénekli neki a Bodri kutya figyel csak rám dalocskát. Imádom, ahogy énekli. Még akkor is, amikor a szakadó eső ellenére is nótára fakad.

Miután Bodri megkapja a tanácsokat a nap hátralévő részére, a motor újra lendületbe kerül. Végre kiérünk a kapun kívülre. Pár percre van csak az óvoda. Két lépéssel előtte járok, de a harmadik lépésre feltűnik, hogy nem hallom a motor zaját. Megfordulok. Emma ül mögöttem a motoron és várja, hogy észre vegyem, hogy megállt.

-Anya, erre” mutat a másik irányba. Majd, mikor látja, hogy megfordulok, elindul.

– Nézd de cuki! – mutat egy kutyusra, akit egy néni sétáltat, és már lepattanva a motorról jelzi, hogy most meg fogjuk simogatni. Tudom, hogy újra hosszú perceket töltök várakozva.

– Emma, induljunk tovább Zalánért. – Próbálkozom újra indulásra bírni.

– Jössz motorral? Motorozol, vagy vigyem én? – kérdezem.

A kutyus gazdija látva reménytelen próbálkozásomat, a segítségemre siet.

– Tudod, nekünk is indulnunk kell, mert Szofi már nagyot sétált, elfáradt és éhes.

Emma ezt komolyabb érvnek érzi az indulásra. „Szia kutyus” felkiáltás után felpattan a motorra és indulhatunk. Én megköszönöm a néninek a segítséget, elköszönök és Emma után iramodok. Szerencsére a lendülete nem török meg az óvodáig. Se kutya se cica nem állja utunkat. Már a kerítés sarkától Zalánt keresem a szememmel. Hát persze, hogy a homokban van és elmélyülten játszik a pajtásaival. Nem is veszi észre, hogy megérkeztünk, pedig Emma már a kaputól kiabál Neki. Odamegyek a homokozóhoz és köszönök.

– Szia kisfiam! – semmi reakció.

– Szia Zazukám! – Ő rám néz, majd kelletlenül, lehajtott fejjel odajön.

– Megint korán jöttél Anya.

 

Szerzőről.

Blogger Vendég
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Blogger Vendég

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események