Kapornay Renáta Lia pályázata

’Köszönöm Istenem! Végre ennek a napnak is vége!’
Meleg víz mossa arcomat a tus alatt. Csak élvezem az üres gondolatok halmazát! Élvezem a zubogó víz hangját! Szinte fáj a fülemnek a csönd. Szinte álmodom.
’Valóság ez? Létezik ez a percnyi csönd? Talán baj van? ’
Elhessegetem a gondolatot! Egy pillanatra csak! Ó,csak egy pillanat is elég lenne!  Ki kéne kapcsolnom végre azt a fránya ’ anya-radart’, ami azt hivatott figyelni, hogy minden rezdülését figyeljem Bencének!

Eltelt fél év! Fergeteges fél év. Ha én ezt valakinek elmesélném, mennyi érzelem kavargott bennem… nem csak fél év – hanem a hónapok alatt az a sok pirinyó pár másodpercek alatt… – halvány mosoly húzódik az ajkamon.  ’Ez valóban velem történt meg? Vajon hányan vagyunk még anyák, akik ugyanígy élik meg a pillanatokat?’

Belenézve a tükörbe egy teljesen más nő köszön vissza, mint bő egy éve! Nem ismerek magamra, pedig ugyanazt a nőt látom! Sírva nevetek az egészen.
Voltam nő, majd pajkos szerető… Szertőből boldog feleség, s feleségből megtört anya. Sokszor kudarcot valló anya, aki úgy érezte, minden kicsúszott a kezeiből.
Szárnya vesztettnek éreztem magam!

A hasamra teszem a kezem és megsimítom a vágásom, ami a császár után harci díszként mosolyog vissza rám! Mikor tudatosul igazán, hogy ANYÁVÁ váltunk?

Bevallom, sokszor nem éreztem a helyem az anyák világában. Persze, ez a gondolat egy –egy nehéz nap után most is rám nehezedik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz.

Amikor várondós voltam – sokan, mint minden elsőgyerekes kismama- úgy véltem, a gyereknevelés egy édes kis babázgatás egy non-stop örökmozgó oldalán, ami majd fáradalmasan –de egy jól bekötött koffein infúzióval kiküszöbölhető lesz majd! Maximum kicsit habókosan fogok közlekedni a nappalok közt…

Jó tanárhoz mérten treníroztam drága férjemet,amit ő mosolyogva hallgatott!  Készítettem nap, mint nap, mintha a világhírnevet jelentő olimpiára készülnénk. Külön versenyszámunk volt a kórházi bevonulásra.

Lista a bőröndökről, melyik mit tartalmaz. Melyik a babáé, melyik az enyém?! Orvosok telefonszáma, szabadság előre lebeszélve a főnökével! Sőt, jó feleséghez mérten megkíméltem az itthon zord magányától és hazaküldtem kórházi bent létem alatt az édesanyja féltő és ölelő karjaiba – mondván ott majd biztonságban átvészeli azt a bizonyos drámai 3 napot!

Minden tündérmese így kezdődik! Egy jó chek listával, ami majd mint a jó kis Steven Speilberg filmekben megjön a szaftos fordulat egy kis magyar valósággal karöltve.

A magam könnyed természetével sétáltam be a szülőszobára, már-már én nyugtattam és borogattam a férjem fejét: „Nyugalom, lélegezz mélyeket, minden rendben lesz.”

Vicces, ugyanezeket a szavakat ismételgettem magamnak az első nagy ’krízis napon’, amikor beköszöntött a hasfájós korszak. Azt hiszem, életem során még nem éltem meg akkora lelki hanyatlást és tehetetlenséget! Összezárva egy síró babával. Farkasszemet nézve a krokodilkönnyekkel és az idegekkel játszó bájosnak csöppet sem mondható sírással! Sírás reggel, sírás délben, sírás este. Úgy éreztem beleőrülök!

’Nem, nekem ez nem megy tovább! Kérlek, segíts! Én ezt nem akarom…!

Ott éreztem először, hogy legszívesebben elszöknék egy sötét helyre és sírnék. És sírtam is. Csak épp babával a karomban, várva a férjemet, mikor jön már haza a munkából!

Ahogy a dal is mondja: „(…)Megszoktam, csak egy percig lehetek gyenge nő, tudom, én már eleget szárnyaltam(…)”

Az anyaság alapjaiban változtatja meg a belsőnk lényegét. Nem csupán azért, mert immáron felelősséggel tarozunk egy ártatlan élőlény iránt. Sokkal több az anyaság. Sokkal lényegibb és dermesztőbb.

Először mindent az izgalom vesz át! Adrenalin uralja a testünket, hogy a lehető legjobban teljesítsünk, majd az idő múltával egyre inkább ólomlábon járnak a napok. Nincs ugyanolyan egyforma nap, nincs még egy ugyanolyan reggel. Az egykori életünk már a feledésbe merült és egy teljesen új-  mindent elsöprő feladattal kell megbirkóznunk, miközben az egykori életünkben is helyt kell(ene) állnunk! A társadalom nem áll ki értünk, a férjünk várja a baba előtti vadmacskát, a tisztaságot, a megszokott közeget! És mi minduntalan megakarunk felelni! El akarjuk hitetni Önmagunkkal, hogy mindent kézben tudunk tartani! Minden menni fog, akárcsak régen, de dicső tettek helyett csak a szívünk roskadozik a béklyóink alatt!

Miért ilyen bonyolult?

Valahogy az az idill, amit a filmekben sugároznak, hamar elillan. Elkeseredve állunk kócos fürtökkel , lebüfizett pólóban egy síró gyermek oldalán, miközben a mosogatóban várat építve várnak a mosatlan edények, a pulton főzésre váró zöldségek és húsok. Este pedig férjünk szerető ölelése, aminek jobb híján be kell érni az édes álmokkal.

A megtervezett jövőképünk a semmivé foszlik. A felépített életünk új fogalomtárat kap. A személyiségünk pedig szuper erővel lesz felvértezve. Megszűnünk egyszerű hétköznapi emberekké lenni. Két lábon járó Non-stop áruházzá válunk, akik minden igénynek szeretnének megfelelni, csak az Önmagunk érdekeit felejtjük el!

Megtanulunk egy kézzel zsonglőrködni, kócosan és lebüfizzve is kívánatosakká válni, s az egykoron wellness hétvégét kicserélni egy 5 perces’ all in one’ fürdésre. De ami a legfontosabb: egyben tartani a családot, mert ez egy kapcsolatot próbáló falat!

 

De én elengedem ezt! El akarom engedni! Ér ennyit? A kisfiamnak tényleg erre van szüksége? Egy büszke, erős, perfekcionista anyára? NEM! Egy boldog anyára van szüksége! Én boldog akarok lenni!

S amint elengedem mindezt a sok felnőtt hóbortot és újra felfedezem magamban a gyermeket és megtanulok a gyermekemmel együtt nevetni, csodálkozni és várat építeni, így válik minden kicsivel könnyebbé. Legalábbis számomra. A férjem még mindig várja az egykori életünket, én pedig próbálok egy új – és csodálatosabb világot a szeme elé tárni!

Elkezdem újra élni az életet, sokkal nyitottabb elmével! Felfedezni mindazt a parányi szépséget, amire a gyermekem tanít! Nem csak mi adunk a gyermekeinknek, hanem ők is ugyanúgy tanítanak minket, ahogy mi tesszük velük!

Legyen bármennyire is nehéz egy nap, soha ne feledjük! Csodálatos dolgokat viszünk végbe, nap mint nap! Ne felejtsük el szeretni, megbecsülni magunkat! Ne higgyünk a becsmérlő szavaknak, gondolatoknak! Csak mosolyogjunk kócosan és babaillatos pólóval a tükörbe és legyünk büszkék magunkra és a gyermekünkre, férjünkre! Szeressünk azt a csodálatos nőt, ANYÁT, akivé váltunk!

Szerzőről.

Blogger Vendég
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Blogger Vendég

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Legfrissebb bejegyzések

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események