Dr. Líska Katka pályázata

Hogyan élem meg az anyaságot?

Anyaságom története kicsit régebben kezdődött. Három éve már, hogy párommal úgy döntöttünk, kisbabát szeretnénk. Két spontán vetélés és annak feldolgozása után is hittem. Tudtam, hogy egyszer én is anya leszek. Sejtettem azt, hogy a nem sikerült terhességek mögött nem orvosi, hanem lelki okok állnak. Figyelmeztettek arra, hogy el kell engednem dolgokat, helyet hagyva kisbabámnak. Biztos voltam abban, ha majd újra teherbe esem, a várandósságom problémamentes lesz. Így is történt.

Mielőtt Zita megfogant, elhatároztam, arra törekszem majd, hogy természetes úton szülessen meg. Minden energiámmal azon voltam, hogy a szülés, a felkészülés is harmóniában teljen. Míg más kismamák hónapról hónapra szorongással küzdöttek, én belső nyugalmat merítettem a várandósságomból. Minden napját élveztem…

 

A szülés probléma mentesen zajlott. Két hónapja történt, s az anyaság azóta egy nagy kaland nekem. Annyi érzés váltakozik bennem azóta is, hogy egy bejegyzés kevés arra, hogy mindent elmeséljek. Ahogy a szülésnél dolgozott bennem az adrenalin, úgy az első hetekben is folyamatosan szabadult fel a testemben.

Félelem, nyugtalanság, aggódással kevert boldogság, ami hajtott akkor.

 

Van az az érzés, mikor nekivágsz, s úszni kezdesz a tengerben. Kontrollálnod kell a légzésedet, nem fújhatod ki a levegőt hosszú időre, különben elsüllyedsz. Hasonlót éreztem az elején. Néha, pici időre találtam egy kis kapaszkodót, ahol feltöltöttem magam. Mikor kislányom elaludt este, lábujjhegyen kiosontam mellőle hogy lezuhanyozzak, vacsorázzak, s eltöltsek pár percet a férjemmel kettesben.

Talán ez volt az első ijesztő érzés… Imádtam a friss anyaságot, mégis bíztam benne, hogy ez idővel majd változik. Vagy hogy jobban értem majd kislányom sírását. Akkor még csak reménykedtem, hogy a riadtsága elmúlik, nem fog örökké rettegni a fürdéstől és nem fogja utálni az azt követő öltöztetést.

Legbelül zokogtam, miután egy-egy ilyen fürdés után bágyadtan elaludt, vagy szopizás közben ijedten öszerezzent.

 

Napközben szerelemittasan öleltem magamhoz, hálát adva, hogy ilyen kincsünk van. Boldog, büszke mosollyal válaszoltam az első hónap “Hogy viseled az anyaságot?” kérdésére. Eszembe sem jutott, hogy lenne okom panaszra.

A hetek teltek-múltak, Zita egy hónapos lett, a szüléssel járó traumát pedig szépen lassan, mindketten feldolgoztuk. Előbújt az első napsugár, s végre kimozdulhattunk, hogy nagyokat sétáljunk a kertben. Félreeső helyen lakunk a város szélén, így a séták alatt csupán a kajla vizslámhoz beszélhettem. Ahogy elmúlt a tél, úgy múlt el az adrenalin-hullám. Ekkor kezdtem érzékelni, mennyire remete életet éltem az elmúlt hetekben. A gyermekágyas időszakot a kislányomnak szenteltem, s ahogy megtettük első utunkat a városközpontba és bevetettük magunkat az emberek közé, úgy döbbentem rá, hogy ezekben a hetekben “teljesen kivontam magam a forgalomból”. Mintha egy másik bolygón éltem volna, olyan érzés volt bemenni a közértbe. Soknak éreztem azokat az ingereket, amik akkor értek. Félelem és bizonytalanság tombolt bennem, leginkább azért, mert nem tudtam elképzelni, hogyan fogunk mi ketten boldogulni ebben a zajos városban? Hogyan fog összesimulni a régi énem és a mostani életem? Hol fogom megetetni ha éhes lesz, vagy egyáltalán, hogyan fogunk bejutni a városba, ha ő nem szereti, hogy lekötve kell feküdnie a babahordozóban?

 

Miután megéltük az első nehéz helyzeteket, s láttam, hogy túlélte a próbákat, jött a következő érzelem hullám: a 3-4 naponta feltörő melankólia és kedvetlenség. Az unalom és bezártság 5 hét után jelentkezett. Bizonytalan, unott voltam és mástól vártam a változást. Voltak napok, mikor undok voltam és sértődékeny. Nagy szerencsémre a párom próbált megérteni és segíteni. Jól kibeszéltük a témát és megnyugodva arra jutottam, hogy nincs veszve semmi. Csupán szervezés kérdése.

 

Azt mondhatnám, az anyaság legmeghatározóbb érzése a bizonytalanság és az intenzív érzelem változás. A bizonytalanságok sorának még messze nincs vége. Nem említettem még a szerető rokonokat, jóakaró ismerősöket, barátokat, akik rengeteg saját tapasztalattal rendelkeznek gyereknevelés terén. S minden ismerősnek más a meglátása. Miután kivesézitek a számodra új helyzeteket, s végig hallgattad az adott témára a huszadik különböző tanácsot, légy okos, drága nő! Nem megy? Nem is értem, mi lehet a gond…

 

Az anyaságot csodálatos dologként élem meg. Miután megtanultam kezelni az adott nehéz helyzeteket, s magamhoz ölelem ezt a pici emberkét, hálát adok az Istennek, mert küldött egy csodát nekünk. Egy tiszta lényt, aki gyerekszemmel kémleli a világot, s rácsodálkozik az élet apró dolgaira. Aki hatalmas szemekkel bámulja, mit mesélsz, s csillogó szemmel, viccesen artikulálva igyekszik téged utánozni. Ennek a vége mindig nagy nevetés, mert büszke arra, hogy ekkora teljesítményt nyújtott. Egyik nap sem hasonlít az előzőhöz, s minden héten elkápráztat valami újdonsággal. A legnagyobb tükör neked, tanítója az életnek. S a legnagyobb energiaforrás, mert érte bármire képes vagy. Az anyaság további pozitív oldalairól egy másik írásban mesélnék…

Szerzőről.

Blogger Vendég
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Blogger Vendég

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Legfrissebb bejegyzések

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események