Beniczki Anita pályázata

Nem vagyok egy ősanya típus !!! – ez a mondat nem egyszer hagyta el a számat a terhesség során, és talán még a szülés közben is közöltem némi nyomatékkal megspékelve, miközben a fél karomat odaadtam volna valami fájdalomcsillapító gyógyszerét. Nem bírom a fájdalmat, sokáig lobbiztam egy császármetszés miatt, mert naivan azt gondoltam az könnyebb, de orvosom kerek perec megmondta, hogy olyan sima terhességem volt, hogy ne is álmodjak róla.  Persze utólag és jó pár hónappal a szülés után, mindenkinek bölcsen mondom, hogy persze fáj, de ki lehet bírni és csak a már szült barátnőimnek ecsetelem a fájdalmas részleteket.

Tényleg nyugis terhesség volt, szerencsére az utolsó 3 hónapban már nem dolgoztam, így abszolút rá tudtam pihenni arra, hogy érkezni fog valaki a családba, ha lehet ilyet mondani. Persze ha annyiszor 100 ftom lenne, ahányszor azt hallottam, hogy addig aludjak, míg tudok , akkor most bejárónőre és dajkára is futná .

 

Egy szép októberi napon, mikor már túl voltunk a Glamour napokon és a Normafai lángoson, szépen beballagtunk a kórházba, hiszen akkor már egész nap éreztem valamit, de mivel annyi történet volt arról, hogy feleslegesen indultak el a kórházba, én úgy voltam vele, hogy csak biztosra megyek. Bent persze közölték, hogy már órák óta itt kéne lenni, olyan állapotban vagyok. Mégsem mondhattam az orvosnak, hogy nekem még el kellett jutnom a Dmbe,  a Müllerbe , és még ki tudja hova , hogy a hőn áhított dolgokat megvegyem az előre kivágott kis kuponjaimmal .

Sosem gondoltam úgy igazán bele milyen lesz a szülés, de rohadtul fájt és igaz rá a mondás, hogy hamar eljön, az a pillanat mikor már csak a szépre emlékezik az ember. Ezután persze kezdetét veszi a nagy kaland és a megszokott élet átalakulása.

Nincs okom panaszra, Lara egy tündéri kislány, most már elmúlt fél éves ( épp Galmour napon J így most már abszolút tudom, hogy félévente van J ).  Szerencsére sose volt hasfájós, nem csak kézben alszik el , és ami igazán tündéri, hogy folyamatosan mosolyog.  Persze mindig tudja, hogy mikor kell elereszteni az ezer wattos cuki mosolyt,  mikor már az ember annyira fáradt és kimerült, hogy csak reménykedik benne, hogy délre eljut odáig, hogy  pizsamát a mackóra cserélje.  Jah és persze lehet, hogy nem sikerül, de akkor sincs gond, este egy gonddal kevesebb, hogy nem kell felvenni.

Igen, és aki nem hiszi el, hogy az élete fenekestül felfordul, az nagy bajban van, mert ez a dolgok rendje, és erre kell igazán felkészülni. Persze a humor és a jó párkapcsolat sokat lendít a dolgon. Az ember igazi nagy szervező lesz, hisz nem kis kihívás két evés közé beiktatnia fodrászt. A fodrász meg persze mosolyogva közli, hogy már a saroktól hallotta, hogy jövök. Igen mert ez 10 perc havonta mikor egyedül ülök, a kocsiban arról szól, hogy zene maximumra és végre kikapcsol az agyam.

Meg kellett barátkoznom a testem változásával, az olyan helyzetekkel, hogy igenis a gyermekvállalás nyomot hagy, hogy amikor már fellélegeztem, hogy nem repedt szét a bőr a hasamon, akkor majdnem szívrohamot kapok a tejtartályokon megjelenő csíkoktól.  És mindez elhalványul, amikor a másik feled közli, hogy, de nézd meg milyen gyönyörű kislányod van.

 

Nem vagyok egy ősanya típus , nehezen képzeltem el , milyen lesz, mikor anya leszek és persze erre is igaz, hogy most már nehezen tudnám elképzelni az életem nélküle.  A kis mosolygombóc, kis maci, kis szmötyi, és még a számtalan becenév, amit gügyögés közben ráragasztunk. Az első mosoly, amit 1 hónaposan rávillant az emberre, az első gurgulázó nevetés, a szerelmes nézés, ami csak apát illeti meg és semmi meglepő nincs abban, hogy azt érzem ez így van a legnagyobb rendjén. Életem párja egy új szerelemre lelt és nem vagyok féltékeny, hanem szívem csordultig telik szeretettel minden egyes alkalommal. Ezer és ezer képet csinálok ezekről a pillanatokról, de sajnos mivel a mérleg nem a barátom ebben az időszakban így rólam és Laráról minimális a vállalható közös kép. Itt jön a képbe az oly divatos SELFIE. Napközben két fordulás között, a csörgőrázás helyett próbálok elfogadható képet csinálni, úgy, hogy alapvető probléma, hogy vajon aznap találkoztam e már a fésűmmel. De minden csak jó beállítás kérdése, hisz ilyenkor kipróbálom a pózokat, ahol nem látszik a toka, a karikás szem, és nagyjából a 9-10. kép környékén elcsípjük azt a pillanatot mikor a gyerek is a kamerába néz, és végre boldogan küldök képet apának, hisz elhiszem, ha csak egy kép erejéig, hogy teljesen jól nézek ki.

 

Még mindig azt gondolom, nem vagyok egy ősanya típus, és néha irigylem azokat, akiknek ennél jobban megy, aztán rájövök, hogy mégsem. Imádom az én kis családom, hisz látom púder nélkül és tudom, hogy ennél jobb már nem lehetne, mert lehet, hogy kupi van, lehet, hogy gyerekre este vasalatlan rugdalódzó kerül, de akkor is bőven van mosoly az arcunkon, mikor nem a FACEBOOKRA készül kép. Mindig csinálhatnék jobban dolgokat: a főzést, a vasalást, a rendrakást, de sokkal előbb hemperedek le a szőnyegre csörgőt rázni és mikor este ágyba kerülök, az utolsó pillanatban még arra gondolok, hogy így van ez igazán rendjén.

 

 

 

 

 

 

Szerzőről.

Blogger Vendég
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Blogger Vendég

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események