A tökéletes nadrág

Nem vagyok konfekció méret. Biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Magasabb vagyok, mint az átlag,  legalább 15 centiméterrel, a derekam keskeny, viszont “gyerekszülős” csípőm volt mindig is. A felsőkkel még elvagyok simán, jó az S-M, a nadrágok viszont rendre kifognak rajtam. Ha valamelyik jó hosszban, akkor tuti bő a fenekemen, és ha rendesen felhúznám, akkor a hónaljamig érne. Ha viszont tökéletesen áll hátul is, és még le is tudok benne ülni, akkor viszont biztosan rövid. Tudom, tudom, first world problem, de akkor is dühítő, hogy évek óta nem találok passzentos nadrágot magamra. Egészen mostanáig! Jöttek az év eleji nagy leárazások, és teljesen véletlenül találtunk egymásra egy bevásárlóközpontban az igazival. Ahogy felpróbáltam, éreztem, hogy tökéletesen passzolunk, igaz, azt is, hogy mostantól nem állhat közénk fél kg sem, mert akkor elmúlik a szerelem. De a helyzetre való tekintettel, vállaltam ezt a kockázatot.

 ——–

Két éve ilyenkor már úgy éreztem, minden percben szülni fogok. Bár a kiírt dátumig még heteim voltak, már nem tudtam a fenekemen megülni. Figyeltem az időjárás előrejelzéseket, izgultam, ha jött egy hideg- vagy melegfront, mert hát attól biztosan megszülök majd. Fogalmam sem volt, mi vár rám, de már álltam elébe. Aztán végre eljött a pillanat. A pár napos kórházi bent tartózkodás után már a régi nadrágomban vittem haza a kisbabámat, ettől volt egy olyan érzésem, mintha semmi sem változott volna, csak eggyel többen lettünk. Pedig borzasztó nagyot tévedtem. Bár a ruháim ugyanazok voltak, mint terhesség előtt, a lelkem egyáltalán nem fért a bőrébe. Szégyellem bevallani, de az első héten csupa baromság járt a fejemben, többek között az, hogy mikor fogok majd eljutni újra vásárolni, leginkább magamnak? Mikor lesznek új, szép ruháim, ha nem is tudom felvenni őket egy darabig sehova? Totális agymenés, ezt már akkor is éreztem, miközben az újszülött békésen aludt a szobájában. Két szoptatás között sikeresen utat tört magának az egóm, aki már akkor magát féltette, amikor még fogalma sem volt róla, hogy hosszú időre háttérbe fog szorulni.

Most már bevallhatom, nagyon nehezen találtam magamra az anyaságban. Hiába éreztem úgy, hogy amennyire lehet, felkészültem, hiába vártuk nagyon a gyermekünket. Az “aha” érzés még jó ideig váratott magára. Nem voltunk messze egymástól, én és az anya énem, egyszerűen mégis mindig elbeszéltünk egymás mellett. Az első fél évet egy merő stressznek éltem meg. Pedig aludt, evett, fejlődött szépen a babám. Hálás voltam érte, és nagyon szerettem is. De amikor kis időre le tudtam tenni, vagy el tudtam valahova menni egyedül, akkor egyszerűen nem éreztem magam anyának többé.

Nem éreztem azt az elemi kötődést, ami ilyenkor csak még erősebb, ha távol van az ember, nem éreztem semmit. Csak pánikot, hogy időben hazaérjek. Olyan volt az egész anyaság, mint egy gúnya, amit simán le tudok venni, vagy mint egy munka, amiből ki tudok csekkolni, és utána várom a jól megérdemelt pihenést. Így visszagondolva nagyon furcsa, ambivalens érzés. Hiszen mindeközben dúlt bennem a maximalizmus, tökéletesen anyukája szerettem volna lenni a kislányomnak, és tettem is a dolgom, de biztosra veszem, hogy ő simán kiszagolta a bizonytalanságomat, mint vadászkutya a nyulat. A szinte átlagosnak mondható aggódásokon kívül (eszik-e, alszik-e, stb, stb) valami plusz stressz rakódott rám, folyton azt éreztem, hogy saját magamat tartom nyomás alatt. Emiatt őszintén megmondom, alig emlékszem valamire az első időszakból. Nem passzolt rám a nadrág, amit anyaként kellett volna viselnem. Aztán mikor Luca fél éves lett, valamivel könnyebb lett. Biztosabb lettem magamban, és több visszajelzést kaptam tőle is. Napról napra kézzel foghatóan nagyobb és önállóbb lett, és már kezdtem elhinni, hogy igen, ezt a gyereket mi csináltuk, és miattunk ilyen klassz. Persze ezekbe az időkbe már belerondított a fogzás, vagy a mozgásfejlődés miatt kialakult nyugtalanság, de a kezdeti nihil helyett kialakult egy napirend féleség, voltak kapaszkodók, és ami a legfontosabb, kialakult a bizalom, amit nagyon nem adtak könnyen és ingyen. Egymás iránt is, és magam felé is.

Talán teljesen felszabadulva 1 éves kora óta érzem magam. Fura kimondani, de így van. Mindig érdekes volt hallgatni, hogy másik pont fordítva élték meg, az első egy év csak úgy elröppent, és onnantól lett keményebb a helyzet. Nekem elindulni volt nehéz, azóta úgy érzem, bármilyen maratoni távot le tudok futni. Vicces ennek fényében bevallani, hogy még alig volt 1-2 hónapos a kislányom, amikor szinte kötelességtudatból rögtön elkezdtem gondolkodni a testvér kérdésen. Abban biztos voltam, hogy egy éves kora előtt nem vágunk bele, de annyira le voltam taglózva az első időkben, hogy azt gondoltam, lehet, nem lesz neki rossz egykeként felnőni. Visszagondolva elképesztő, hogy miközben alig bírtam az egy szem gyerekemmel, már azon gondolkodtam, hogy jó, de mikor jöjjön a következő? Én magam sem hittem el, hogy emelni akarom a tétet, de görcsösen minden nap felhoztam magamban a témát, mert rettegtem tőle, hogy annyira rossz anya leszek, hogy sosem merek majd belevágni a létszámbővítésbe. Egyébként ahogy elkezdtem ténylegesen élvezni a gyereknevelést, és a mindennapos kis életünket, úgy tűnt el ez a téma is, és onnantól teljesen a megérzéseimre tudtam hagyatkozni.A kezdeti sikereimet megkoronázta, amikor a kislányom 16 hónapos korában még dolgozni is el tudtam menni, pedig fél évvel korábban ezt lehetetlennek tartottam volna. Nagyjából ez időtájt éreztem azt teljesen, hogy a régi életemet is visszakaptam, és az újba is teljesen beleszoktam. Már több napokat nem én vigyáztam a gyerekemre, elhagytuk lassan a szoptatást is, egészen új időszámítás kezdődött. És ebben a harmonikus időszakban, egyszer csak azt éreztem: igen, készen állok, szeretnék kistestvért. Nem azonnal, akkor, de ez volt az első olyan villanásom, amikor nem valamilyen külső, akár társadalmi nyomás hatására gondoltam a következő babára, hanem egy belső kívánságként, ahogy annak idején az elsőre. Vágytam rá, nagyon.

 

Következett az év vége, ünnepek, készülődés, szilveszter. Mi pedig elhatároztuk, hogy belevágunk. Nem tudtuk mennyi ideig fog tartani, várni kell-e majd rá, mint az elsőre, csak reméltük, hogy jön, amikor szeretne.

Szóval januárban, a leárazások közepette találtam egy nadrágot. Felpróbáltam, tökéletes volt, megvettem. Másnap vettem egy terhességi tesztet. Pozitív lett…:) Éreztem, tudtam, de alig hittem el. Tudtam, hogy nincs már szükségem arra a nadrágra. Van másik, ami passzol rám. Tudom, hogy milyen messziről indultam, de már nem vagyok fáradt, boldogan haladok a cél felé. A szerep, amiben benne vagyok, ugyanolyan testhezálló, mint a nadrág, amit végül másnap visszavittem.

Szerzőről.

Tímár Gregorits Nóra
Szerzőnek 9 cikke van
Tudj meg többet Tímár Gregorits Nóra

Tímár-Gregorits Nóra vagyok, 2015 májusa óta anyuka. Az aktuális státuszom tehát ez, de voltam már elég sok minden. (Mondjuk ennyire multifunkciós, nonstop készenlétben levő biorobot biztos nem ). Korábban szerkesztő-riporterként dolgoztam egy kereskedelmi tévénél, ott ismertem meg a férjemet is. Mi már egészen korán megtaláltuk egymást, én viszont sokáig kerestem az igazi helyem a tévében. Mivel nem lett meg, 3,5 izgalmas év után úgy döntöttem, váltani szeretnék. Szabadúszóként dolgoztam színházaknak, művészeti társaságoknak, közben pedig elvégeztem a cukrász szakmát is, ami régi hobbim volt. A következő évben összekötöttem a két dolgot, és gasztronómiai rovatot szerkesztettem egy online magazinnak, majd főállású cukrászként is dolgoztam. Közben pedig bekopogtatott hozzánk Luca Még a hasamban volt, amikor elkezdtem neki blogot írni, így ez a terep nem ismeretlen számomra. Az anyaság nekem olyan, mint egy kellemes kis hullámvasút, nagyon sok rejtett értékemet, képességemet hozta felszínre, de sajnos sok esetben arra ébreszt rá, mennyire esendő vagyok. A lélekbúvárság sem áll távol tőlem, már anyukaként iratkoztam be a pszichológia szakra, amit minden bizonnyal addigra tudok befejezni, mire az én gyerekeim is lediplomáznak, de nem adom fel.

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események