Ha volna két életem…

Nem fájna semmi sem, hogy egy klasszikust idézzek. De nekem nincs és éppen ezért fáj is néha. Két év és két gyerek után sem tudtam még mindig teljesen megszokni az anyaságot és mindazt, ami vele jár, vagyis leginkább nem jár. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe, hogy mennyire más lenne az életem, ha nem anya lennék csak egy 32 éves lány. Régen minden annyival másabb volt. Egyszerűbb. Könnyebb. Egyszer azt mondta egy barátom, hogyha tudta volna, hogy ilyen érzés szülőnek lenni már sokkal előbb lett volna gyereke. Én ezt sohasem éreztem így.

Ez leírva, kimondva és mindenhogyan szörnyű egy anya szájából. Érdekes módon mégsem érzem magam rossz anyának, viszont annál inkább rossz embernek. Nem vagyok rossz anya, imádom a gyerekeim és minden erőmmel azon vagyok, hogy jól, jó embereket neveljek belőlük. Viszont milyen ember az olyan, akinek ilyen kettős érzései vannak a saját életével kapcsolatban.

Anyáinak és nagyanyáinknak voltak vajon ilyen gondolatai? Vagy akkor könnyebb volt, hiszen egy nőnek anno nem sok lehetősége volt a kiteljesedésre, az önmegvalósításra vagy egyszerűen csak a választásra. Azt gondolom, hogy manapság, mikor egy nő bármit, de tényleg bármit megtehet vagy elérhet, sokkal nehezebb anyának lenni és leélni az életet az abc-játszóház-otthon Bermuda-háromszögben. life-choices-making-decisions-22983875Ahol tényleg eltűnünk. Eltűnik az a 32 éves lány, aki valójában lennék.

Most mondhatnánk azt, hogyha egy nő manapság bármit megtehet, miért ne élhetne ugyanúgy gyerekekkel, mint gyerek nélkül?! Azért mert van gyereke. Mielőtt megszületett a kisfiam én is azt gondoltam, hogy semmi sem fog megváltozni. De megváltozott, ahogyan én is. A bennünk lévő „anya-gén” pedig rengeteg változáson átsegít de van, amin még az sem tud.

Nemrég írt nekem egy régi ismerősöm, akinek mostanában született meg az első babája. Azt kérdezte, hogy egy olyan típusú lány, mint mi hogyan tudja átvészelni a kezdeti időszakot, azt a sokkot, hogy a baba születésével minden megváltozik. Akkor azt írtam, hogy a mi bevált taktikánk a párommal, hogy úgy gondolunk erre az időszakra, amíg picik a gyerekek, hogy ez nem rólunk szól, hanem róluk. Ennek így kell lenni, így normális és majd eljön a mi időnk, újra. Azóta egyre többször gondolkozom ezen, hogy vajon tényleg lesz újra olyan, hogy csak Én vagy csak Mi? De mi van addig és mire eljön a Mi időnk egyáltalán szükségünk lesz-e még rá?

Egyáltalán miért akarjuk, hogy csak mi legyünk? Szabad ilyet akarni szülőként? Nem tudom. Az anyaság legnehezebb része számomra nem a gyereknevelés, hanem az hogyan legyen az ember anya és maradjon az a lány, aki. Felnőni, lezárni, elengedni. Szembenézni az idő gyors, sokszor túl gyors múlásával. Na, ez a nehéz.

Szuper életem volt a gyerekeim előtt és most is az van, hogy család lettünk és anya lettem. Azóta tudom mi az a feltétel nélküli, őszinte szeretet mióta ők vannak. Mégis sokszor elgondolkodom azon, mi lett volna ha…

Szerzőről.

Szigeti Andi
Szerzőnek 9 cikke van
Tudj meg többet Szigeti Andi

"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen, ha senki sem hívta őket."
(Született feleségek)

Imádom ezt az idézetet. Minden szava mögött ott az én kis történetem. A kisfiam, Milán most 16 hónapos és őt senki nem hívta, legalábbis én biztosan nem. 29 évesen lettem terhes, teljesen váratlanul.

Imádtam az életem úgy, ahogy volt. A tv2 reggeli műsorának, a Mokkának a szerkesztői székét cseréltem a szoptatós székre. Nem volt könnyű váltás, de legalább a hajnali kelés nem okozott gondot...egy darabig.

Évekig éltem kétlaki életet. Budapesten dolgoztam, Tatabányán laktam, ahová a párom miatt költöztem. Így Milán érkezésével nemcsak a munkámból adódó pörgés szűnt meg, hanem a nagyvárosi nyüzsit is felváltotta a kisvárosi nyugalom.

Szóval igen, minden megváltozott, én is. De sok-sok hónap elteltével állíthatom, hogy az anyaság ellenére, nő maradtam, pedig hogy őszinte legyek voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. Sőt talán sosem élveztem annyira, hogy NŐ vagyok, mint most.

És talán nem is változtak a dolgok csak átalakultak. Ma is imádom a pörgést, csak a csajos vacsorákat nem bárokba, hanem játszóházakba szervezem (persze nem mindet;)). Még mindig imádok jönni-menni, és ugye milyen szerencse, hogy bevásárlásnál már a babakocsi tárolójába is lehet pakolni?! Most is imádok utazni, csak a felnőttbarát szállodákat, gyerekbarátra cseréltük. És hogy soha ne érezzem magam "csak" főállású anyának, folyamatosan hobbikat keresek és új dolgokat tanulok, most épp gasztrofotózást.

És igen, így lettem a La Mome új bloggere is.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a szülés az egyetlen olyan vakrandi, ahol biztos, hogy életed szerelmével találkozol. Sok hónap elteltével már tudom ez így van. És mint minden kapcsolatban, ebben is vannak jó és rossz napok, melyeknek mostantól együtt lehetünk a részesei.

És ha még nem mondtam volna, várhatóan áprilisban megszületik a kislányom Kitti, aki ha az anyjára üt, biztosan szolgáltat majd jó pár újabb témát.

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események