Az elfeledett szuperképesség

 

Szégyen, nem szégyen én egészen a mai napig nem halottam Dr. Spockról. Ma azonban volt egy kis időm és szörföztem kicsit a neten. Nem, nem a Facebookon, hanem azokon a hírportálokon, amiket anno naponta többször is végigolvastam, már csak hivatalból is. Kivételesen pedig figyelni is tudtam arra, amit olvastam, mert a gyerekek aludtak és így hallottam a saját gondolataimat, ellenben azzal mikor szimultán üvöltenek.

Szóval a következő szalagcímre lettem figyelmes, „Puszilgassa már meg azt a gyereket, és nyugi, nem kell tökéletes szülőnek lenni” ez pedig elindította a fejemben a vezérhangyát, ami már jó ideje startra készen állt a rajtvonalnál.

A cikk írója szerint már a könyv legelső mondatában ott a fő üzenet: „Bízzon magában. Többet tud, mint gondolná.” Hát ez az. Ez az, amit szerintem mi újgenerációs, tudományosabb nevünkön, millenium mamik szerintem sokszor elfelejtünk. Könyvek, internet, alkalmazások, fórumok mindenhonnan várjuk a válaszokat a kérdéseinkre csak saját belső hangunktól nem. Egyáltalán lenne ennyi kérdésünk magunktól, ha mindezek az előbb említett csatornák nem generálnák őket? Alapvetően vagyunk ilyen bizonytalanok, vagy elbizonytalanít minket az az információ mennyiség, amivel a mai világban szembesülünk nap, mint nap.

Lassan 21 hónapja vagyok anya, illetve 30 ha a terhességet is beleszámoljuk, és szerintem számoljuk, hiszen ahogy először meglátjuk azt a bizonyos két csíkot, azonnal milliónyi kérdés merül fel bennünk. Így vagy úgy, de még ennyi idő elteltével is állítom, hogy nem lett kevesebb kérdésem a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Hogy mire is gondolok pontosan? Például mielőtt nyaralni indultunk napokig bújtam a netet és körülbelül 72 naptej teszt táblázatot bogarásztam végig, mire döntöttem és vettem egyet. Persze méregdrágán, mert ha a gyerek egészségéről van szó, nem nézzük az árcímkét. Legalábbis sok esetben jobban tesszük, ha nem nézzük. Majd úton Horvátország felé olvasgatom a Bibliám, vagyis a Mami fórumot, ahol szembesülök azzal, hogy éppen most készülök megmérgezni a gyerekem. Feladtam.

PullingOutHairRájöttem, hogy valahol határt kell szabni a tökéletesség utáni hajszának, mert másképpen saját magamat fogom az őrületbe kergetni. Nem aggódhatok állandóan valami miatt, vagy hogy éppen mit csinálhatnék jobban, mert időközben elfelejtem élvezni a pillanatot. Az anyaságot elsősorban élvezni kellene, nem pedig teljesíteni, mint egy feladatot.

Számtalan ilyen helyzetet tudnék még mondani a saját életemből, de ahogy a fórumokat olvasom, szinte minden élethelyzetre ezer és egy megoldás van, amire valaki esküszik. Ami nem baj, sőt szuper hogy mindenki kiválaszthatja a számára legalkalmasabbat. A baj sokszor ott van, hogy azt gondoljuk, MI tudjuk a tutit és aki nem úgy csinálja az rosszul csinálja. Te jó ég, TE odafekszel a gyereked mellé?! Na ne, TE ezt kened a gyerekedre?! Majd jönnek a szúrós tekintetek a játszótéren vagy a strandon és akkor még az élcelődő hozzászólásokról nem is beszéltem. Nem vagyunk egyformák, a gyerekeink sem azok. Nem kell tökéletesnek lennünk, legfőképpen más szemében nem.

Nekem időbe telt mire rájöttem és elfogadtam, hogy mindig lesz, aki másképpen csinálja és akinek a szemében én valószínűleg kegyetlen és rossz anya vagyok. Igen, én születésüktől fogva külön szobában altatom a gyerekeim, nem fekszem oda melléjük órákra ha nem alszanak. Voltak esték mikor hagytam sírni a kisfiam mert úgy éreztem ezeket a csatákat meg kell vívnunk egymással. Egyikőjüket sem szoptattam hosszú hónapokig, anyatej helyett tápszert kaptak. Van, hogy nem tudom éppen beszerezni a legbiobb popsitörlőt és helyette a nagyüzemi törlőkendőt veszem meg, amivel néha napján még az arcát is letörlöm. Ahogy tudtam vittem őket babaúszásra és igen, beletettem a babamedence vizébe már három hónaposan és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amik miatt biztosan lesz olyan, aki azt gondolja, hogy szörnyű anya vagyok.

De ahogy Dr. Spock is mondja, higgyük el többet tudunk a gyereknevelésről, mint azt gondoljuk. Magunktól is elég jó szülők tudunk lenni, nem kell mindig mástól várnunk a megoldást. Ahogy írja, „Nem lesz nehéz munka felnevelni a gyereket, ha lazán veszed, bízol az ösztöneidben és követed az orvos javaslatait.”

Merjünk kérdezni, tanácsot vagy támogatást kérni, merjük megosztani tapasztalatainkat, élményeinket legyen az jó vagy rossz, szóljanak hozzá bármit is. De soha ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, a szuperképességünkről, amit úgy hívnak anyai ösztön. Mert hiszem azt, hogy mi tudjuk, hogy mi a legjobb a gyerekeinknek.

Szerzőről.

Szigeti Andi
Szerzőnek 9 cikke van
Tudj meg többet Szigeti Andi

"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen, ha senki sem hívta őket."
(Született feleségek)

Imádom ezt az idézetet. Minden szava mögött ott az én kis történetem. A kisfiam, Milán most 16 hónapos és őt senki nem hívta, legalábbis én biztosan nem. 29 évesen lettem terhes, teljesen váratlanul.

Imádtam az életem úgy, ahogy volt. A tv2 reggeli műsorának, a Mokkának a szerkesztői székét cseréltem a szoptatós székre. Nem volt könnyű váltás, de legalább a hajnali kelés nem okozott gondot...egy darabig.

Évekig éltem kétlaki életet. Budapesten dolgoztam, Tatabányán laktam, ahová a párom miatt költöztem. Így Milán érkezésével nemcsak a munkámból adódó pörgés szűnt meg, hanem a nagyvárosi nyüzsit is felváltotta a kisvárosi nyugalom.

Szóval igen, minden megváltozott, én is. De sok-sok hónap elteltével állíthatom, hogy az anyaság ellenére, nő maradtam, pedig hogy őszinte legyek voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. Sőt talán sosem élveztem annyira, hogy NŐ vagyok, mint most.

És talán nem is változtak a dolgok csak átalakultak. Ma is imádom a pörgést, csak a csajos vacsorákat nem bárokba, hanem játszóházakba szervezem (persze nem mindet;)). Még mindig imádok jönni-menni, és ugye milyen szerencse, hogy bevásárlásnál már a babakocsi tárolójába is lehet pakolni?! Most is imádok utazni, csak a felnőttbarát szállodákat, gyerekbarátra cseréltük. És hogy soha ne érezzem magam "csak" főállású anyának, folyamatosan hobbikat keresek és új dolgokat tanulok, most épp gasztrofotózást.

És igen, így lettem a La Mome új bloggere is.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a szülés az egyetlen olyan vakrandi, ahol biztos, hogy életed szerelmével találkozol. Sok hónap elteltével már tudom ez így van. És mint minden kapcsolatban, ebben is vannak jó és rossz napok, melyeknek mostantól együtt lehetünk a részesei.

És ha még nem mondtam volna, várhatóan áprilisban megszületik a kislányom Kitti, aki ha az anyjára üt, biztosan szolgáltat majd jó pár újabb témát.

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Legfrissebb bejegyzések

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események