Egy rossz anya vallomásai

Tápszeres a babád? Rossz anya vagy! Nem hívtál magadhoz legalább három szoptatási tanácsadót? Rossz anya vagy! Külön szobában alszotok a kisbabával? Van bébikompja? Engeded TV-t nézni? Kakaót és túró rudit kap? Engeded esténként sírni? Programozott császárod volt?

ROSSZ ANYA! ROSSZ ANYA! ROSSZ ANYA!

 

Olyan könnyen és minden lelkiismeret furdalás nélkül kritizáljuk egymást mi Anyák, hogy az élettől is elmegy a kedvem néha. Az internet, a fórumok, és más édesanyák szerint én biztosan a legrosszabbak csoportját erősítem. Fiúk tápszeresek, és bár sokáig küzdöttem a szoptatásért, nem sírtam éjszakánként és nem zaklattam szoptatási tanácsadókat, hogy jöjjenek és mentsenek meg. 4 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást. Kakaós csigával. Nyalogattak már Nutellát és karamellás csokit is, ha 35 fok van pedig mindig kapnak pici fagyit.  Amikor Édesanyámnál vagyunk, ahol kristálytiszta a csapvíz, bizony kapnak belőle. Forralás nélkül. 3 hónapja nem sterilizáltam egy cumisüveget sem. Nem viszem el őket mindennap sétálni, nem bírják a forróságot. Ha Angliában vagyunk, akkor meg az egész napos eső miatt nem tudunk sokszor kimenni. Szoktam velük plázázni. Na jó, pontosabban Tescoba menni csokiért. Engedem, hogy összebújjanak a kutyával és puszilgassák egymást. Az első pillanattól kezdve ráadásul. Napközben sokszor be van kapcsolva a TV miattam, és bizony néha –kapaszkodjatok meg!- odanéznek pár percre. Nem, nem szoktam ilyenkor papot hívni, se sámánt, hogy igézzék meg őket, hátha elfelejtik amit láttak. Egész nap bugyiban és melltartóban vagyok, és nekik is engedem, hogy meztelenül randalírozzanak a padlón. Nem kezdek el pánikolni, ha éppen a komódot nyalogatják. Vagy ha neadjisten’ van két piros pötty a fenekükön. Megkapnak minden választható oltást, hiába az ördög küldte ezeket a földre, és különben is, csak a gyógyszeripar akar nyereséget szerezni belőlünk, igaz? Kaptak már homeopátiás bogyót, és bár nem használt, kipróbáltuk. Nem, nem haltunk meg, de még csak három fejünk sem lett.

De ami miatt igazán, de nagyon-nagyon rossz anya vagyok a társdalom szemében, az az, hogy már kereken 5 napja alvás tréningezem a 7 hónapos ikreim Ferber módszere alapján. Nem, nem sírnak órákig, amíg én  a nappaliban bort szürcsölgetek és Game of Thronest nézek Jon Snowra csorgatva a nyálam. Nem, nem hánynak a kétségbeeséstől, és –ezt kapjátok ki- még mindig szeretnek.

Processed with VSCO with c1 preset

 

Elég sokáig voltunk a kórházban sajnos velük, mert 34 hetesen születtek, de ezeket már tudhatjátok az előző bejegyzésemből. Kórházban kicsi súlyuk miatt 3 óránként kelteni kellett őket és szigorúan enni, enni, enni. Erre érthető módon rászoktak, és az első 3 hónapban semmit nem aludtam. Apjukra ütöttek, ő egy éves koráig napi 3-4 órát aludt maximum. Orvosról orvosra járva keresték az okát, mai napig nem tudják miért volt ez így. A fiúk, amikor a koruk szerint kellett volna aludniuk napi 17-18 órát, ők már akkor “lázadtak”, és jobb napokon produkáltak 11-12 órát. Sosem aludtak vissza az éjszakai etetés után, így újra és újra etetnem kellett őket, mire cumisüveggel a szájukban elaludtak. Ez a szokás szépen megmaradt, hozzászoktak, és csak így tudtak álomba szenderülni.  Aztán amikor 3 hónaposak voltak, megtörtént a csoda! Elkezdtek éjszaka is aludni. Végre én is pihenhettem, újra volt energiám. Majd a semmiből rákaptak a cicire. Három hónap küzdelem, millió bimbóvédő, mellszívók, szoptatási könyvek után rájöttek, hogy anya mellei bizony nem is olyan undorítóak. Annyira rászoktak az éjszakai szopira, hogy fél óránként váltva etettem őket. Egy hónapja viszont elkezdődött a fog mizéria, és egyik napról a másikra nem voltak hajlandóak még csak ránézni sem a melleimre. Ment a sírás-rívás, ütöttek, toltak el, mintha szellemet látnának. Elfogadtam, feldolgoztam (mit nekem egy ötödik masztitisz), de ők nem. Hiába nem akartak már szopizni, az éjszakai kelés megmaradt. Átlagos éjszakákon 10-12 alkalommal keltek, rosszabbakon ennél sokkal többször. Későn aludtak el, hajnali ötkor meg már  visítottak és pörögtek ezerrel. Igen, mindent kipróbáltam, több vacsi, kevesebb vacsi, korábban fekvés, később fekvés, esti séta, korai fürdő, stb. Eljutottam arra a pontra, hogy már előre rettegtem az éjszakáktól. Általában váltották egymást, és valaki mindig fent volt. Jobb éjszakákon tudtam aludni fél 4-től 5-ig. Minden este sírtam, gyűlöltem az életem, olyan szinten kivoltam, hogy sajnos már öngyilkos gondolataim támadtak. Persze ebből külső megfigyelők semmit nem láttak, csak a boldogságot meg a cukiságot. Nappal elvoltam, bekapcsoltam háttérzajt és tömtem magamba az energiaitalt. De éjszaka.. éjszakára leeresztettem. Mindent megadtam volna 2-3 óra alvásért egyben. Nem lett volna baj, ha nappal alszanak kétszer egy-másfél órát, ahogy ugye a korukbelieknél szokás. De nem. Maximum 20-30 perc, de azt sem egyszerre, hiszen akkor túl könnyű lenne az élet. Tudtam, hogy változás kell, mert már nem bírtam. Se fizikailag, sem lelkileg. Tudom, hogy sok más anyának is nehéz, de szerintem ezt legjobban az ikresek érthetitek meg. Egy gyerekkel sem könnyű lavírozni a mindennapokban, nemhogy kettővel, vagy esetleg többel. Ne értsetek kérlek félre, nem magyarázkodom, mivel tudom, hogy amit teszek, az a legjobb a családunknak. Az a célom, hogy mielőtt másokat szidunk kitalált és eltúlzott alvástréninges babás levelekben, gondolkodjunk és jusson eszünkbe, hogy Jé! Nem minden fekete-fehér az életben, nem minden rossz és jó,  nem mindenki sz_r alak, aki máshogy neveli a gyerekét mint én. Nem mindenki rossz ember attól, hogy máshogy gondolkodik. És ami a legfontosabb – nem látok bele más életébe, miért ítélkeznék arról, amiről fogalmam sincs? Ki vagyok én, hogy más életét kritizáljam otthonról, a kényelmes kis ágyamból, miközben alszik a gyerek? Ki vagyok én, hogy azt merjem írni a fórumokban, hogy az a baba, akit sírni hagynak, az majd biztosan lelketlen manager lesz 30 év múlva?

Nem tudom, ki hogyan csinálja, de az én módszerem (amit több amerikai ikres anyával állítottunk össze csak az én babáimnak) eléggé kíméletes. Tejpép 6 körül, egy óra játék. Tápszer, fél óra pihi. Fürdés, sok sok puszival, játékkal, jobb napokon együtt, összebújva. Ezután ölelések, megint rengeteg puszi, és irány a kiságy. Cumi a szájba, kedvenc plüss takaró bekészítve. Odakuckolódom melléjük, és éneklek nekik. Igen, szoktak sírni. És igen, kiveszem őket ha nagyon sírnak. Megitatom őket vízzel. Simogatom őket, nagy nyálas csókokkal halmozom el a kis testüket. Vannak jobb napok, amikor 5 perc után alvás van, de volt egy órás sírás is. Pelus tiszta volt, pocak tele, kellemes levegő, sötétség. Kivettem, leültem vele, sírt. Ha sétáltam, akkor csend volt. Visszatettem. És az egész újra, elölről. Nekem is nagyon nehéz, és igen, tudom hihetetlen, de van lelkem és szívem. Csak életem és erőm nincs már. Hat napja csinálom velük ezt, és már ilyen rövid idő után látványos javulás történt. Éjszaka ugyanúgy ébrednek, de kevesebbszer, én pedig negyedére csökkentettem a tápszert a hajnali dőzsölésekre. Jobban alszanak, és tovább is, 5 helyett 7 körül kelünk. Hajnalban már mindketten a karjaimban vannak, és együtt szundítunk. Ilyen lelketlen anya vagyok. Boldogan, mosolygósan ébredünk, fél órát még pusziszkodunk, nevetgélünk, összebújunk. És ami a legfontosabb, már amennyire lehet 6 nap alatt, de helyrejöttem lelkileg, testileg, és van erőm 110%-ot nyújtani napközben.

image

 

        Nem vagyok rossz anya. Szerelmes vagyok a fiaimba, és megteszek értük mindent. És te sem vagy az. Hiába kérdőjelezik meg a tetteid, hiába kapod a kedves tanácsokat mindenhonnan, a lenéző tekinteteket néha napján. Ordít a gyerek a boltban a játékért, és azt kiabálja, hogy utál? Mindenkivel előfordul, sőt, mi is ezt csináltuk 2 évesen, és egész normális felnőttek lettünk. Megharapott a kislányod legalább 5 embert az oviban? Igen, feszegeti a határait, nem tudja, hogyan fejezze ki a dühét. Még nem érti, ha azt mondod, hogy ez tilos. Nem a te hibád, mindenki tudja, hogy nem otthon tanulta ezt. Kiabálnod kell vele mások előtt, mert már nem bírod? Ne aggódj, mindenkinek van egy határvonala, amikor a türelemről van szó. Kisfiad iskolából káromkodva jön haza? Ez kivédhetetlen, nem tehetsz ellene semmit, nem érti még a szavai súlyát. Kosz van és három napja nem mostál? És? Kit érdekel? Ráérsz vele, szerencsére a boldogságot nem tányércsillogási mértékegységben mérik, férjed meg nem a tiszta függönyökért szeretett beléd. Berúgott a szentnek hitt kislányod? Fogd a haját a WC-nél, kenj meg egy jó zsíros kenyeret neki és szoktasd magad a gondolathoz.

Bárki bármit mond, amíg boldog és egészséges a családod, és szeretettel nézel gyermekeidre, nem lehetsz rossz anya. Vigyázzunk egymásra, és támogassuk, ne bántsuk a másikat csak azért, mert ő máshogy csinálja. Hiszen kire támaszkodhatunk leginkább ebben a nehéz, bolondos és gyönyörű kalandban, ha nem egymásra?

 

Processed with VSCO with c1 preset

 

 

 

 

Szerzőről.

Márkus Réka
Szerzőnek 2 cikke van
Tudj meg többet Márkus Réka

Réka vagyok, 24 éves zombi mami. Két minigengszter, Henry és Bennett büszke és fáradt Anyukája vagyok. Jelenleg közgazdász szakon tanulok angol nyelven, Tourism and Hotel Managment a szakirányom. Az előző éveket Angliában töltöttem, egy londoni cégnél dolgozom Data Analystként. Itt ismerkedtem meg a fiúk apukájával, Leevel is, aki követett engem Budapestre, itt neveljük a gyerekeinket, de nemsokára visszaköltözünk Londonba pár évre. Négy hónapos kisfiaimmal hektikus és küzdelmes, és egyben gyönyörű az élet. Minden nap újabb és újabb leckét tanulok meg az Életről, Anyaságról és Szeretetről – ezeket a gondolatokat szeretném Veletek is hétről-hétre megosztani.

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események