Csak semmi pánik!

Felfogni a felfoghatatlant. Legalábbis számomra, még mindig felfoghatatlan, hogy legkésőbb öt napon belül kétgyerekes anya leszek.
A barátnőimnek szinte ugyanilyen, korkülönbséggel születtek gyerekeik és én minden egyes találkozásunk után közöltem a párommal, hogy na ez az, amit én soha nem vállalnék be. Másfél év.
Aztán szeptemberben, éppen Horvátországban nyaraltunk mikor reggel felkeltem és jött az a semmivel sem összetéveszthető reggeli rosszullét. Azonnal tudtam, hogy terhes vagyok. Ahogy átléptük a határt már hívtam is az orvosom, hogy ha lehet, másnap mennék hozzá.

Mondhatnám, hogy a női megérzés beigazolódott, de aki már átélt igazi reggeli terhes-rosszullétet, nem a reggelig buliztam de rosszul vagyok félét, azt tudja, hogy itt nincs szükség a női megérzésre, elég egyértelmű ilyenkor a válasz.

2016-04-18 15.19.45

Nem terveztünk még második babát de ahogy mondják, az élet a legjobb rendező. Most viszont az első várandósságomhoz képest sokkal jobban fogadtam a hírt. Szép lassan rájöttem, hogy a kis korkülönbségnek sokkal több előnye van, mint hátránya. Milán pedig igazi mintagyerek, szóval mi bajom lehetne, hiszen ugyanazokat a géneket örökli majd a kishúga is. Sitty-sutty túl leszünk rajta és az élet, vagyis az életem sokkal előbb térhet vissza a normális kerékvágásba. Ahogy egyre többen tudták meg az örömhírt, egyre többen mondták, hogy na, majd most megtudod, másodszorra biztosan érkezik a kisördög. Mert kétszer senki sem lehet olyan szerencsés, hogy has-, fogfájás mentes, jól alvó, jó evő, barátságos gyereke legyen.

Pedig lehet, én az leszek!

hmh_7105-2

Aztán mostanában úrrá lett rajtam a rettegés. Te jó isten, nekem mindjárt lesz még egy gyerekem. Hogy fogok én megint három óránként kelni? Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha Kitti, ellentétben Milánnal hasfájós lesz. Rengeteg, kisbabás anyukától hallottam, hogy el sem tudják képzelni, milyen lehet végig aludni egy éjszakát. Én meg magamban mindig azt gondoltam, hogy én meg el sem tudom képzelni milyen lehet fent lenni egész éjszaka. Vagy mi lesz abban az esetben ha minden fog kibújásánál órákat kell mellette virrasztanom, a fájdalomcsillapítók teljes arzenáljának bevetése ellenére. Vagy csak egyszerűen sokkal nagyobb bulinak tartja majd az éjjeli fentlétet, mint a nappalit. (mert ha őszinték akarunk lenni a szüleinek volt ilyen, tehát akár ezek a gének is öröklődhettek:))

És ezek csak az éjjelek, de mi lesz reggel, mikor Milán felkel? Hiszen neki mára kialakult a reggeli rutinja, amit imádunk. Mert nincs is annál jobb reggel, mikor sziázások közepette, ő átjön a hálóba és ott, köztünk issza meg a reggeli italát, miközben mi apával, már együtt dúdoljuk a Traktor Tom főcímdalát. Ebbe az idilli reggelbe fog belesírni Kitti? Nekem pedig ott kell hagynom Milánt és a kis hármasunkat, hogy átmenjek, tisztába tegyem és megszoptassam? És ez, hogyan fog esni a kisfiamnak?

Hogyan leszek képes fenntartani Milán mára tökéletesen kialakult napi rutinját úgy, hogy közben el kell látnom egy csecsemőt? Hogyan fogok tudni ugyanúgy figyelni rá és foglalkozni vele? És itt nem csak az időre, hanem az energiára is gondolok. Hiszen nyilván sokkal fáradtabb leszek és tudom, hogyha én fáradt vagyok, akkor türelmetlen is, ami nem éppen a legjobb kombó egy anya számára. Olyankor jobb, ha mindenki fedezékbe vonul. Amit az anyukám és a párom az évek során remekül megtanult kezelni de egy másfélévestől nem várhatom el, hogy ugyanezt tegye vagy egyáltalán csak megértse a helyzetet, a helyzetem.

Annak pedig vajmi kevés esélyét látom, hogy egy csecsemő és egy 18 hónapos gyerek alvásritmusa egybeessen és ne adj isten’ én is aludhassak gyorsan, sokat. Szóval fogalmam sincsen, hogy hogyan leszek fent a nap 24 órájából körülbelül 20-at. Úgy, hogy rendben legyen a ház is, én is, a párkapcsolatom is, és lehetőleg biztosítva legyen mindkét gyermekem egészséges, kiegyensúlyozott testi-lelki fejlődése, anélkül, hogy idegösszeomlást kapnék, vagy egy szanatóriumba végezném végkimerülésemben?

De ahogy, egyszer egy Facebook postban olvastam, „Én Anya vagyok, és Neked mi a szuperképességed?” Szóval ezt is, mint eddig mindent, túlélünk és megoldunk!

supermom

Mondjátok, hogy így lesz!…:)

Szerzőről.

Szigeti Andi
Szerzőnek 9 cikke van
Tudj meg többet Szigeti Andi

"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen, ha senki sem hívta őket."
(Született feleségek)

Imádom ezt az idézetet. Minden szava mögött ott az én kis történetem. A kisfiam, Milán most 16 hónapos és őt senki nem hívta, legalábbis én biztosan nem. 29 évesen lettem terhes, teljesen váratlanul.

Imádtam az életem úgy, ahogy volt. A tv2 reggeli műsorának, a Mokkának a szerkesztői székét cseréltem a szoptatós székre. Nem volt könnyű váltás, de legalább a hajnali kelés nem okozott gondot...egy darabig.

Évekig éltem kétlaki életet. Budapesten dolgoztam, Tatabányán laktam, ahová a párom miatt költöztem. Így Milán érkezésével nemcsak a munkámból adódó pörgés szűnt meg, hanem a nagyvárosi nyüzsit is felváltotta a kisvárosi nyugalom.

Szóval igen, minden megváltozott, én is. De sok-sok hónap elteltével állíthatom, hogy az anyaság ellenére, nő maradtam, pedig hogy őszinte legyek voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. Sőt talán sosem élveztem annyira, hogy NŐ vagyok, mint most.

És talán nem is változtak a dolgok csak átalakultak. Ma is imádom a pörgést, csak a csajos vacsorákat nem bárokba, hanem játszóházakba szervezem (persze nem mindet;)). Még mindig imádok jönni-menni, és ugye milyen szerencse, hogy bevásárlásnál már a babakocsi tárolójába is lehet pakolni?! Most is imádok utazni, csak a felnőttbarát szállodákat, gyerekbarátra cseréltük. És hogy soha ne érezzem magam "csak" főállású anyának, folyamatosan hobbikat keresek és új dolgokat tanulok, most épp gasztrofotózást.

És igen, így lettem a La Mome új bloggere is.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a szülés az egyetlen olyan vakrandi, ahol biztos, hogy életed szerelmével találkozol. Sok hónap elteltével már tudom ez így van. És mint minden kapcsolatban, ebben is vannak jó és rossz napok, melyeknek mostantól együtt lehetünk a részesei.

És ha még nem mondtam volna, várhatóan áprilisban megszületik a kislányom Kitti, aki ha az anyjára üt, biztosan szolgáltat majd jó pár újabb témát.

1 Comment

  • Kósa Zsuzsanna április 21, 2016 08.04 du.

    Így lesz!! 😀
    Én ugyan nem tudom, mi az a nyugis gyerek, 6 éve nem aludtam, a 3.-kal éjszakázom, minden nap kapok egy idegösszeomlást…dehát…egy tekintet, egy mondat, egy mosoly, egy ölelés, vagy a baba illat…mindent gyógyít 🙂

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események