Drágám, csöngettek!

Most, így húsvét közeledtével csak úgy, mint más ünnepeken, már előre készül a család a sáskajárásra. Egy kisbabával kibővülve ez már komoly logisztikát igényel, mikor megyünk férjem családjához, mikor az enyémekhez. És akkor vannak, akik hozzánk jönnek. Őszinte leszek: sosem voltam se rend-, se tisztaságmániás. Korszakaim vannak, amikor belém hasít a felismerés, és egy intenzív óra alatt rendet vágok az őskáoszban. A sima hétköznapokon nem tudok és nem is akarok elszakadni a mosogatás-mosás-porszívózás háromszögtől, mindeközben kis kupacok keletkeznek a lakás különböző pontjain. Magazinok, amiket mindig a megjelenés napján megveszek, és amiket sose olvasok el. Akciókat hirdető újságok, amik hetekkel az akció lejárta után akadnak a kezembe. Az egyetemi jegyzeteim a nagyon nehéz statisztika vizsgára, amit végül nem is csináltam meg. Receptek, amiket sosem főzök meg, mert mire kitalálom és megvalósítom a tízhónapos menüjét, addig már olyan alacsonyan van a vércukor szintem, hogy benyomok egy zacskó kekszet. Szóval mind csupa nélkülözhetetlen dolog. És tele van velük a lakás!

Processed with Rookie Cam

És habár mint mondtam nem vagyok se rend-, se tisztaságmániás, amikor bejelentkeznek a barátaink egy gyors vizitre, hirtelen elképzelem az ő lakásukat. A kis közlekedőfolyosóktól, és kupacoktól mentes lakást, ahol úgy is le tudsz ülni egy székre, hogy előtte húsz percig pakolnál róla. Szóval ilyenkor elkezdek vágyódni valami ilyesmi után, de egy óra alatt nyilván nem lehet csodát tenni. A látszat viszont sokszor fontosabb a valóságnál, úgyhogy az esetek többségében arra jutok, elég csak azt a benyomást kelteni, hogy rend van.

Processed with Rookie Cam

Valahol ezt egy szuperképességként fogom fel, a gyűjtögetés képességét. Mert legyen bármennyire is üres egy tér, én képes vagyok megtölteni. Konkrétan 5 egész perc elég ahhoz, hogy megérkezés után egy szobányi cuccot pakoljak szét egy étteremben, kocsiban vagy vendégségben. És legyen bármennyire is kupacmentes a lakás, maximum 1-2 nap alatt vissza tudom termelni. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy baromi nehezen válok meg általában mindentől, még egy szétszakadt csomagolópapírtól is, mert hogy biztosan valami szuper cuki dolog volt benne, csak nem tudom már, hogy mi és kitől kaptam. De mindegy, kell.

Processed with Rookie Cam

Ki kellett tehát dolgoznom egy módszert, amivel rövid idő alatt tehermentesíteni tudom a lakást, és így nem gondolják azt a látogatók, hogy azonnal ránk kell hívni a gyámügyet, mert szegény gyerek milyen körülmények között nő fel?! Ez pedig a gyömöszölés technikája. Ahol találok egy szabad kis rést, azt bizony betömködöm. Könyvespolcon, komód félig üres fiókjában, egy kis sarokban. Tehát a nagy kupacokból kisebb, izolált kupacokat csinálok. Ha képes vagyok memorizálni, mit hova hordtam szét, akkor jó eséllyel még viszontlátom a keresett tárgyat.

Processed with Rookie Cam

Lehet, hogy összességében a hurcolászásra fordított idő alatt már normálisan is rendet csinálhattam volna, de ezt nem szoktuk firtatni. Ha egy kisgyerek mellett minden második percben abba kell hagynod, amit csinálsz, akkor higgyétek el, jobb ez így! És akkor még arra is van idő, hogy lefőzzem a teát, kitegyem a ropit a pohárba,  leparancsoljam a macskát az asztalról.

 

Processed with Rookie Cam

Majd szól a csengő, férj ajtót nyit, függöny fel. Kabátok elvesz, papucs kioszt, frissítő a kézbe nyom, és gyorsan átrohanunk a necces előszobán. A módszer sikerességéhez még az elterelés is szorosan hozzátartozik, szóval igyekszünk azokra a pontokra kalauzolni a vendégeket a lakásban, ahol nem kandikál ki semmilyen oda nem illő papírköteg, vagy ruhakupac. És még véletlenül sem szeretnék olyan szülő lenni, aki a gyerekre fog mindent, de azért azt biztosan állíthatom, hogy az én gyűjtögető életmódomtól függetlenül az ő cuccaival aztán tényleg tele van a lakás. Viszont azok szuper cukik. És nem utolsó sorban egy mozdulattal bedobhatóak a járókába. Ha pedig egy kis szoknya, vagy cipőcske marad elől, az külön előny, mert míg a vendégek olvadoznak, én éppen vissza tudom szuszakolni a háttérben ledőlni készülő kupac-piramist 🙂

IMG_3488

Szerzőről.

Tímár Gregorits Nóra
Szerzőnek 9 cikke van
Tudj meg többet Tímár Gregorits Nóra

Tímár-Gregorits Nóra vagyok, 2015 májusa óta anyuka. Az aktuális státuszom tehát ez, de voltam már elég sok minden. (Mondjuk ennyire multifunkciós, nonstop készenlétben levő biorobot biztos nem ). Korábban szerkesztő-riporterként dolgoztam egy kereskedelmi tévénél, ott ismertem meg a férjemet is. Mi már egészen korán megtaláltuk egymást, én viszont sokáig kerestem az igazi helyem a tévében. Mivel nem lett meg, 3,5 izgalmas év után úgy döntöttem, váltani szeretnék. Szabadúszóként dolgoztam színházaknak, művészeti társaságoknak, közben pedig elvégeztem a cukrász szakmát is, ami régi hobbim volt. A következő évben összekötöttem a két dolgot, és gasztronómiai rovatot szerkesztettem egy online magazinnak, majd főállású cukrászként is dolgoztam. Közben pedig bekopogtatott hozzánk Luca Még a hasamban volt, amikor elkezdtem neki blogot írni, így ez a terep nem ismeretlen számomra. Az anyaság nekem olyan, mint egy kellemes kis hullámvasút, nagyon sok rejtett értékemet, képességemet hozta felszínre, de sajnos sok esetben arra ébreszt rá, mennyire esendő vagyok. A lélekbúvárság sem áll távol tőlem, már anyukaként iratkoztam be a pszichológia szakra, amit minden bizonnyal addigra tudok befejezni, mire az én gyerekeim is lediplomáznak, de nem adom fel.

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események