Anyának születünk, vagy azzá leszünk?

„Hát Szigikém (mert az ezer éves barátaim – ha olvassátok félreértés ne essék nem ti vagytok ezer évesek, hanem a barátságunk- így hívnak) ha neked valaki azt mondja két évvel ezelőtt, hogy egy anyukás blognak fogsz írni, tuti kiborulsz.”
Nemcsak kiborultam volna, de kiröhögöm és közlöm vele, hogy én?!, na azt soha! Hát azt hiszem, ez a soha ne mondd, hogy soha tipikus este!
Mikor megláttam a két csíkot a terhességi tesztemen, felválta kezdtem el sírni és nevetni. Oké tény, hogy itt lenne az ideje és minden feltétel adott is a gyerekvállaláshoz, DE! Biztos voltam benne, hogy ezzel vége mindennek, de legalábbis lőttek az eddigi életemnek, a munkámnak és a terveimnek. És én ezt nem akartam, nem tudtam még lemondani minderről, egyszerűen azt éreztem, hogy nem állok készen az anyaságra és abban sem voltam biztos, hogy valaha készen állok majd rá.
Veszekedések, viták a párommal, aki természetesen nagyon örült a gyereknek, bár ahogyan akkor ő fogalmazott jobban örült volna, ha olyan nőtől lesz gyereke, aki ennek szintén örül. Hosszas könnyes beszélgetések a barátnőkkel, sírásba fulladt zuhanyzások, mert ott nem hallja senki, aztán persze a lelki vívódás fizikai tüneteket produkált és a jött a több hetes fekvés. Tényleg vége lett mindennek.

image
Az a furcsa, hogy most sem tudom felidézni, hogy mikor jött el az a pillanat, amikor mindez megváltozott. Valószínűleg azért mert ez egy hosszú folyamat volt. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy Milán másfél hónapos lehetett mikor azt éreztem, hogy ő az én kisfiam és igen ez az anyaság és akkor azt még nem is sejtettem, hogy ez csak a kezdet. Most, hogy 16 hónapos azt érzem, hogy most éljük a fénykorunkat, imádjuk egymást. Ez a csupa mosoly sziák, simi-simik és a csak úgy megölellek “aja” időszaka.
És, hogy miért tartottam ezt fontosnak megosztani veletek?! Mert például legutóbb épp a Mamitalálkozón csíptem el egy félmondatot, ahogy egy másik anyuka is épp azt mesélte, hogy ő egyáltalán nem akart gyereket. És láss csodát, ő is ott volt egy tündéri kisgyerekkel, a MAMItalálkozón. Mert nem csak abból lehet, vagy lesz anya, aki már kislányként az anyaságról álmodozott. Nem mindenki születik anyának, de mindenki azzá válhat. Igen, az anyaság megváltoztat minket és az életünket, de csak annyira amennyire akarjuk, és olyanra amilyenre akarjuk.
Az élet a legnagyobb rendező, mert ha nekem kellett volna meghoznom ezt a döntést lehet sosem lettem volna rá képes, ma pedig „másfél gyerekes” anyuka és nő vagyok! És jelentem, jól vagyok! 🙂image

 

Szigeti Andrea

Szerzőről.

Szigeti Andi
Szerzőnek 9 cikke van
Tudj meg többet Szigeti Andi

"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen, ha senki sem hívta őket."
(Született feleségek)

Imádom ezt az idézetet. Minden szava mögött ott az én kis történetem. A kisfiam, Milán most 16 hónapos és őt senki nem hívta, legalábbis én biztosan nem. 29 évesen lettem terhes, teljesen váratlanul.

Imádtam az életem úgy, ahogy volt. A tv2 reggeli műsorának, a Mokkának a szerkesztői székét cseréltem a szoptatós székre. Nem volt könnyű váltás, de legalább a hajnali kelés nem okozott gondot...egy darabig.

Évekig éltem kétlaki életet. Budapesten dolgoztam, Tatabányán laktam, ahová a párom miatt költöztem. Így Milán érkezésével nemcsak a munkámból adódó pörgés szűnt meg, hanem a nagyvárosi nyüzsit is felváltotta a kisvárosi nyugalom.

Szóval igen, minden megváltozott, én is. De sok-sok hónap elteltével állíthatom, hogy az anyaság ellenére, nő maradtam, pedig hogy őszinte legyek voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. Sőt talán sosem élveztem annyira, hogy NŐ vagyok, mint most.

És talán nem is változtak a dolgok csak átalakultak. Ma is imádom a pörgést, csak a csajos vacsorákat nem bárokba, hanem játszóházakba szervezem (persze nem mindet;)). Még mindig imádok jönni-menni, és ugye milyen szerencse, hogy bevásárlásnál már a babakocsi tárolójába is lehet pakolni?! Most is imádok utazni, csak a felnőttbarát szállodákat, gyerekbarátra cseréltük. És hogy soha ne érezzem magam "csak" főállású anyának, folyamatosan hobbikat keresek és új dolgokat tanulok, most épp gasztrofotózást.

És igen, így lettem a La Mome új bloggere is.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a szülés az egyetlen olyan vakrandi, ahol biztos, hogy életed szerelmével találkozol. Sok hónap elteltével már tudom ez így van. És mint minden kapcsolatban, ebben is vannak jó és rossz napok, melyeknek mostantól együtt lehetünk a részesei.

És ha még nem mondtam volna, várhatóan áprilisban megszületik a kislányom Kitti, aki ha az anyjára üt, biztosan szolgáltat majd jó pár újabb témát.

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események