Változnak az idők…

Anyaként nemcsak az életünk változik meg, de egyes szavak jelentése is komoly átalakuláson megy keresztül. Erre első kalandos utazásunkon döbbentem rá, és kezdtem el a felfedezés után összeszedni a rég jól ismert kifejezések új értelmét.

 

Felkèszülès az utazàsra

Kezdjük a bepakolással; Nem tagadom, hogy régen mintha divatbemutatóra vittem volna kellékeket, elvittem a világ minden pontjára rengeteg kacatomat és féltve őrzött cipellőimet. Persze, ahogy átléptem a határt, ugyanúgy a letisztult, kényelmes darabok mellett döntöttem.

Most akár egy külön bejegyzést is érdemelne a csomagolási listám. Egy bőröndnyi gyógyszer, tápszertároló (az Aventnek van kifejezetten utazáshoz), botmixer helyett a tökéletesen bevált mezei sajtreszelő, vízàlló pelenka, kis pelenka, nagy pelenka, kiteríthető pelenka..  És persze mindig marad egy kis hely egy gála ruhának, mert van, ami nem változik 🙂

Utazàs

Régen nem terveztük meg jó előre az utazást: amikor kedvünk volt, és időnk engedte indultunk is. Mindketten nagyon szeretünk utazni, világot látni. Sokszor azt se tudtuk, hogy este hol fogunk aludni. Rekedtünk már lakatlan kikötőben vagy ébredtünk harci kakasok mellett, másnap meg már gyönyörű tengerparton süttettük a hasunkat. Ezeket a kalandokat a mai napig emlegetjük.

Most már mások a szempontok: előre kinézzük az utat. Fontos, hogy legyen gyerekbarát szálloda, és ne kelljen sokat utazni. Nem maradhat ki a konzultálás a háziorvossal. Mindent az alvásidőhöz igazítunk, a kézipoggyászom felét pelenkák és babyétel teszik ki. Miután megérkezünk, első dolgunk, hogy kipihenjük az utat, majd megkeressük, hogy hol lehet a gyerekekkel letáborozni. Például eddig jó messzire elkerültük a gyerekmedencét és társait, most főleg ezekre vadászunk. Minden pontosan megtervezett és megszervezett. A gyerekek mellett úgyis mindig van valami kaland, csak egészen más, mint az eddigiek. A kicsik gondoskodnak arról, hogy legyen mire emlékezni a közös utakról, izgalmakból sosincs hiány.

Ètkezès

Az étkezés szóról régen rögtön vendégvárós vacsora esték ugrottak be. No, meg a sok próbálkozás; ami hol sikeres volt, hol pedig botrányos, például a csokiszuffléval  többször meggyűlt a bajom.

Most itt nem működik a tervezés: az eszik előbb, aki éhesebb, ez az alapelv talán sokat elárul a családi étkezéseinktől. Az étterembe menés igazi kihívást jelent: valahogy túl kell élni, aztán sok borravalót kell hagyni magunk után kompenzàciòkèpp. Akadt olyan is, amikor egy pillanatra nem figyeltünk, Dominik pedig a szomszéd asztalnál ült egy bácsi ölében és jóízűen lakmározott az ebédjéből. Ami pedig az ínyencségeket illeti: az általa feltalált és imádott ketchup és dinnye kombó a mai napig felfoghatatlan számomra.

Vàsàsrlàs

A vásárlás a régi szép időkben úgy nézett ki, hogy olykor a nyakamba vettem a várost, majd büszkén meséltem a csajoknak, hogy milyen tuti lelőhelyre bukkantam. Aztán persze a kötelező kör megvolt velük is 🙂

Most már a bababoltokban köszöntenek törzsvendégnek kijáró mosollyal. Vásárlás közben pedig megvitatjuk, hogy a játszószőnyeg azóta is tökéletesen szuperál. A ruhatáramat webshopokból töltöm fel, ami jóval személytelenebb: nincs eladó, és így beszélgetés se, a próbálási lehetőségről nem is beszélve.

Alvàs

Ha tudtam volna, hogy mi vár rám anyaként, biztos jobban értékeltem volna a délig alvós hétvégéket a gyerekek előtti időkből. Most az alvás igazi luxuscikké vált. Ha Dani megkérdezi, hogy mire vágyom a legjobban, egy másodpercig se kell gondolkoznom. Pici Bende sokszor felkel, és a hagyjuk sírni módszerre egyszerűen nem visz rá a lélek. Ha van valakinek tanácsa, hogy tehetnénk nyugodtabbá az éjszakáit, nagyon hálásak lennénk érte.

Filmnèzès

A filmezés régen leginkább arra volt jó, hogy a dolgos hétköznapokban átadjam magam az aktív láblógatásnak, és valami teljesen másra figyeljekmint amúgy.

Amikor babát vártam, örültem neki, hogy végre újra nézhetek meséket, méghozzá legálisan 🙂 Bevallom, hogy Dóra, a felfedező és a tipa-tupaműsorok után teljesen kiábrándultam a mai mesékből. Szerintem az egyetlen kedves és aranyos az ujjak közül a Bogyó és Babóca. Olyannyira megfogott, hogy most már ott tartok, hogy Alma együttest énekelgetek még a zuhany alatt is. Még szerencse, mert amióta Domi beszél, esélyünk sincs más mesét választani.

Munka

A munkáról régen az a forgatókönyv volt a képzeletemben, hogy először elvégzem az egyetemet. Majd utána úgy kezdek el dolgozni, hogy első lépésként tapasztalatot szerzek egy marketing cégnél, hogy később legyen egy saját vállalkozásom, ahol ezt kamatoztathatom. Úgy gondoltam, hogy a napjaim arról fognak szólni, hogy reggel csinosan felöltözöm, megbeszélésekre járok, ötleteket, projekteket prezentálok. Legalábbis ezt láttam a filmekben.

Most már rájöttem, hogy a legkeményebb munka az, amit mi anyukák végzünk. Nincs szabadság, betegség esetén se, nincsenek csinos munkaruhák, nincs kávészünet a kollégákkal. Meg kell tanulnunk mindent belezsúfolni a másfél órányi alvásszünetbe. És fizetés sincs a hónap végén. Viszont van másfajta „bérezés”: a mosoly a gyerekek arcán. Kellhet ennél több? 🙂 Persze vannak álmain, de még nem jött el az idejük.

Jàtèk

Régen a játék szóról a póker vagy társasjáték jutott az eszembe a gyerekjátékról pedig a kisautók meg a játszóházak.

Most már rájöttem, hogy bármiből lehet játék. A táskámon egy rojtból, a cipőfűzőből, az edény fedeléből, vagy akármiből, amivel zajt lehet csapni. Anya szemmel az egész világ egy hatalmas játszótér lett. A függöny így alakult át kukucs- kellékké, a távirányító meg a legszuperebb telefonná.

Lakberendezès

Mindig is csodálattal lapozgattam a lakberendezési magazinokat, és arra gondoltam, hogy ha egyszer családom lesz, akkor ilyen lakást szeretnék hozzá: minimál design, saját gardróbbal és designer kiegészítőkkel.

Ebből az valósult meg mostanra, hogy egy játszóházzá alakult a lakásunk,: minden sarokban van egy hinta, vagy egy sátor, esetleg egy kisasztal kifestőkkel, mindez legós dobozokkal dúsítva. És végül, de nem utolsó sorban a lakás egyedülálló díszítő eleme a Dominik-féle firka a falon, ugyanis a kisfiam igazi absztrakt művészpalánta.

Anya

A legnagyobb változáson az anya szó ment keresztül az utóbbi években. Régen az én anyukámat jelentette, akivel annyi küzdelmünk volt az évek során, és én soha nem gondoltam bele az ő helyzetébe. Aztán anyukákat az utcán, akikről ordít, hogy a divatot hírből sem ismerik. Szeretnek csoportosan közlekedni, és másról se tudnak beszélni, mint a tökéletes gyerekeikről. A régi énem szemében az anyukák fura lényeknek tűntek.

Mostanra ezek a fura lények szuperhősökké nőtték ki magukat az én kis világomban. Csak mi, anyukák tudjuk, milyen átvirrasztani az éjszakát, amikor a kis betegünk csak mellettünk lel nyugalomra. Csak mi tudjuk milyen a kismamás napirend: etetés, játék, altatás, etetés és így tovább, újra és újra. Lassan megtanulom a fiúk szemével látni a világot. Már nem rohanok el minden jelentéktelennek tűnő tárgy mellett, igazi kis megfigyelő lettem mellettük. Megtanultam türelemmel lenni, mert Ők is azok velem. Nem tagadom, vannak nehéz napjaink is, minden fenekestül felfordult körülöttünk, de már el sem tudnám képzelni a kis Manóim nélkül az életünket.

Szerzőről.

Wolf Eszter
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Wolf Eszter

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események