Vinni vagy nem vinni – a nagy bölcsikérdés

Mostani bejegyzésem főleg azokhoz szól, akik épp fontolgatják, hogy bölcsibe adják-e gyereküket. Hozzád, ha esetleg attól félsz, hogy elítélnek érte vagy rosszat teszel vele. Az egyik első dolog, amit gyakorló anyukaként megtanulsz, hogy kevés félelmetesebb hely van játszótereknél. Az ottani anyukák igazi nagyvadakként várják a friss húsokat, hogy aztán kérdéseikkel ízekre szedhessenek. Ha valakinek mondjuk anyatejes a gyereke, még megúszhatja egy szemöldökfelvonással, de ha bölcsibe is jár, akkor felhagyhat minden reménnyel.

Az anyák ugyanis két csoportra oszlanak ebben a kérdésben, a bölcsipártiakra és a bölcsiellenesekre. Ez utóbbi kategórikusan elítéli azt is, ha más gyereke odajár. És a játszótér a bölcsiellenesség melegágya, ahol szitokszó az intézmény neve is.

Nekem is voltak félelmeim a bölcsibe adással kapcsolatban, például az, hogy Dominik életében nem volt még ennyire szigorú napirend, ezért attól tartottam, hogy nem jó, ha úgy megy oda, hogy nincs ehhez hozzászokva. Ráadásul anyukám is a bölcsiellenesek táborát gyarapítja, ő a családi napközis arany középútra szeretett volna rábeszélni, ahol csupán órákat töltene a fiam. A neten böngészve meg arra bukkantam, hogy hároméves kor alatt két gyerek nem is tud együtt játszani, csak egymás mellett. Amiatt viszont nem aggódtam, hogy az idegen környezetben megszeppenne Domi, gyorsan feltalálja magát házon kívül is.

A bölcsi mellett szóló legerősebb érv is hasonló: talpraesettebbek, nyitottabbak, jobban boldogulnak az életben a bölcsiviselt gyerekek azáltal, hogy egészen kis kortól be kell illeszkedniük egy csapatba, társaik, társaságuk van. A kisgyerekeknek – ahogy nekünk felnőtteknek is – kell, hogy legyen más inger is az életükben, mint az otthoni környezet. Emellett sok bölcsi lehetőséget biztosít olyan csoportos foglalkozásokra, mint az úszás, a lovaglás, vagy éppen a nyelvtanulás. Nálunk segítség volt az is, hogy találtunk olyan helyet, ahol Domi több gyereket ismert már. A szabályok a legtöbb bölcsiben nincsenek kőbe vésve: rugalmasan kezelik, hogy mennyit jár a gyerekünk, nem muszáj, hogy ott legyen minden hétköznap.

Nagy kérdés a mikor is: az időzítés nálunk adott volt: Domit Bende érkezése előtt vittük két hetes próbaidőszakra. Fontos volt, hogy ne kapcsolja ezt össze az öccse születésével, hogy ne érezze úgy, miatta kell odajárnia. A társaság nagyon jó hatással volt rá, mindenki rohangált, futkározott körülötte, és Dominik már a második napon csatlakozott, pedig azelőtt csak óvatosan, segítséggel mert csak úgy igazán nekiindulni. Az ötödik napon pedig már elment aludni magától, mint a profi bölcsisek. Először azt hittem, hogy ez csak valami tévedés lehet, mikor kaptam erről az sms-t, nem az én fiamról írhatták.

image_31

Csomó dolgot a társaitól lesett el bent, amiket mi otthon kínkeservesen próbáltunk megtanítani neki. Ilyen volt például az egyedül evés, vagy hogy szóljon, ha tisztába kell tenni. Önállóbb is lett: megtanult egyedül játszani, közben szokta mondogatni a benti cimbik nevét. Már csak hetekre vagyunk attól hogy hazafelé az aznapi bölcsis pletyiket mesélje. Nem zűrmentes a bölcsi sem: Domi sokszor jön haza harci baleset nyomaival, meg kellett küzdenie egy játékért. Gyakran mi nagyok se tudjuk az indulatainkat megfelelően kezelni, miért menne ez jobban a hátulgombolósoknak?

És ha már az apró csetepatéknál járunk, térjünk vissza a játszótéri anyák szigorára. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha elfogadnák, hogy mások nem feltétlenül úgy gondolkodnak, és nevelik a gyereküket mint ők? Nem látnak bele a döntéseim hátterébe, ahogy én se másokéba. Sokszor olyan, mintha a saját frusztrációjukat vetítenék ki más életére. Magukból kiindulva azt feltételezik, hogy a gyereket csak lepasszolás céljából viheti egy szülő bölcsibe. Mint mikor egy anya odaszól a gyermekének, “menjünk fiam. Látom, hogy már fáradt vagy”. És közben ő az, aki lepihenne.A bölcsibejárás azt is jelenti, hogy Domival minden nap megvan az újralátás öröme, mikor érte megyünk. Csillognak a szemei,  annyira várom, hogy el is mesélje a napját, hogy mit játszottak Vincével, miről csacsogtak Zoéval. Az anyaságból ez az egyik, amit megtanultam, hogy olyan döntéseket kell hozni, amik a gyereknek és nekünk is jók. Akkor lesz ő boldog, ha mi is azok vagyunk. Ha magunkat háttérbe szorítjuk azt előbb vagy utóbb megsínyli ő is.

image_29

Szerzőről.

Wolf Eszter
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Wolf Eszter

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események