Egyről a Kettőre

Pontosan emlékszem arra az érzésre, amikor megtudtam, hogy babát várunk… megint. Ne úgy képzeljétek, mint a filmekben, hogy nagy ujjongás, pezsgőbontás és örömkönnyek kíséretében ünnepeltünk… könnyek bizony voltak, leginkább ijedtségemben. Dominik épphogy 6 hónapos lett, a félreértés elkerülése végett, nagyon élveztem azt az időszakot, csak már előttem lebegtek a nagy állatkertes barangolások, a kis csínytevések, az önfeledt párnacsaták, vagy hogy először Anyának szólítsanak. Arról nem is beszélve, hogy újra jó formában éreztem magam, jó érzés volt NŐnek lenni és nem pocakos kismamának. Persze tervben volt a kistesó, csak kicsit későbbre időzítettük volna. Akkoriban jártunk babaúszásra, baba-mama tornára, jöttünk-mentünk, beállt egy frissen kialakult rend az életünkben és elképzelni sem tudtam, hogy milyen lesz az élet két picurral… 

 

Igen, önző voltam, magamra gondoltam, a rövidtávú nehézségek miatt hátráltam meg, ha őszintén magamba néztem minden más, csak egy kreált indok volt, pl. nem lesz annyi időm Dominikra és az a fránya diploma is csak egyre messzebb kerül. Nem vagyok az a nyavalygós típus, ezért gyorsan rá is hangolódtam a témára, én bizony kétgyermekes anyuka leszek hamarosan, nagy család, mégnagyobb öröm, a kis korkülönbség a legszuperebb, pillanatok alatt “összenőnek”. Mire feleszmélsz, ugyanazokkal a játékokkal játszanak, ugyanazokat a meséket szeretik és gyakran a kis baráti körük is ugyanaz.

Teltek-múltak a hónapok, inkább elrepültek. Már nem voltak azok az intenzív érzelmi hullámok, mint Dominikkal a pocakomban, ezt szerintem minden kismama érti, apukák pláne:) A hátulütője az volt, hogy az a nagy érzelem sem tört rám, amit végig vártam. Egyszer átéltem ezeket, most miért nincs? Szeretheti egy anyuka egyáltalán ugyanúgy mindkét gyerekét? Lehet mégis korai volt? Minden emlék, érzés Domihoz köt, az első rúgások, a nagy tervezgetések, az első ultrahnagos fényképek, vajon szülés után is ez lesz? Elöttem van, amikor először bénáztunk a fürdetéssel, esetlenek voltunk, teli voltunk kihívásokkal és odaadó szerettel… Most màr minden rutinszerű lesz?

Augusztus 12-én mintha minden aggodalmamat elvágták volna, amikor pici Bende világra jött és karjaimban tarthattam. ,,Te vagy anya pici szemefénye, üdvözöllek kis családunkban, hamar be fogsz illeszkedni már látom”  Császárral szültem, aznap már négyesben töltöttük a napot a kórházban, Dominik is ücsörgött az ölemben, harmadik napon már emelgettem is, borzasztó érzés volt, hogy nem tudom ugyanúgy ellátni és nem értette miért, össze volt zavarodva. Danival azon az állasponton voltunk, hogy sokkal többet ért, mint gondolnánk, így naponta többször elmagyaráztuk neki, határozottan ugyan, de szeretetteljesen, hogy a babát csak simogatni szabad és mostmár így vagyunk egy család. Megértette, képzeljétek. Első héten ugyan eldugta a pelenkát és a törlőkendőt, hogy ne pelenkázzak, de a harmadik héten már ült mellettem és segített mindenben a baba körül. A kulcs, hogy be kell avatni a teendőkbe, legyen egy jó móka, hogy együtt babázunk. Tanácsot nem adnék, minden jön ösztönösen, nem kell aggódni miatta!

Lehet hülyén hangzik, de leginkább párkapcsolatokhoz tudnám hasonlítani egy új gyermek érkezését. Az első szerelem.. mindenki emlékszik rá, el sem tudjuk akkor képzelni, hogy más iránt is érezhetünk hasonlót. Ugyanolyan nem lesz, hanem más.. nem több, nem kevesebb. Egy anya nem ugyanúgy szereti a gyerekeit, hanem ugyanannyira. Teljesen mások, de pont ez a jó, ezért lesznek szuper testvérek. Dominiknak sem árt megtanulni egy kis türelmet, abban Bende az erősebb. Bende, mint kistestvér, mindent a nagytestvértől fog megtanulni, már most olyan áhítattal figyeli. A nagytestvérnél motiválóbb példakép nem létezik, Dominik önbizalmát is erősíti ez a szerep. Szerintem egy családban a stabil identitású gyerek azt élvezi ami van, akár egyke, akár tesói vannak, mert van helye a családban, így nem sóvárgással telik az élete.

És hogy milyen két gyermekkel az élet? Kalandos.. Dominik többször megpróbálta Bendét a kezénél fogva kiráncigalni a rácsos ágyon keresztül. Kellett egy-két hét mire éjszaka már Domit sem zavarta a pici kelése, olyankor neki is adtam egy kis tejecskét. Pár hét elteltével, olyan volt mintha mindig is kétgyermekes anya lettem volna. Bende szájából nap mint nap veszek ki Dominik által megkínált potya ételmaradványokat. Leveszi a baba zokniját, aztán persze visszatenné! Lebukott Bende ruhák, saras Dominik ruhák,  felnőtt kaja, gyerek kaja, baba kaja, rohanok fürödni, rohanok fürdetni… „Hozz pizsamát, ne azt, az a piciè”, “Hol a cumi?, Bende mikor evett”? Közben Dominik is jelent: “sí  a babaa, sí”… Ma már el sem tudnám képzelni, hogy ne így teljen egy csöppet sem szürke hétköznap. Két gyerekkel ilyen az élet 🙂

Szerzőről.

Wolf Eszter
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Wolf Eszter

Szólj hozzá

Heti tipp

Igényes és egyedi bababútort szeretnél születendő kisbabád babaszobájába?
A Babbo bababútor közel 600 féle elem kínálatával vár, melyek egyedi méretekben és színekben is rendelhetők.
Tekintsd meg a piacon egyedülálló dönthető fekvőfelületű babaágyainkat is!

Ugrás az oldalra.

Hírlevél

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Kiemelt Partnereink

 
 

Legfrissebb kommentek

Közelgő események