Ikrekkel az élet

Amikor meglátnak az utcán, rendelőben, boltban sokan ujjongva szaladnak oda hozzám, hogy „jajjj de jó én is ikreket szeretnék!” Persze, mert az ikrek cukik, édesen lehet őket egyformába öltöztetni, na de milyen is az élet ikrekkel?

Amikor az első orvosi vizsgálatra mentem a pozitív tesztem után és az orvos közölte, hogy mindkét petezsák rendben van, azt hittem csak poénkodik. Aztán elkezdtem vele vitatkozni, hogy nekem nem lehetnek ikreim, biztos ugyanazt a petezsákot látja másik oldalról. De mikor úgy fordította az ultrahang fejét hogy tényleg egyértelmű volt a helyzet, egy szót sem tudtam szólni… potyogtak a könnyeim… Nem tudtam mi lesz. Hallottam anyukáktól, hogy milyen komoly dolog a gyerek, hogy mennyi áldozattal jár, hogy álmatlan éjszakákra, káoszra kell számítani egy gyereknél. Hát akkor mire számítsak kettőnél? A kezdeti sokk után kénytelen voltam szembenézni a tényekkel és felkészülni a fiúk érkezésre. Furcsa ez a felkészülni kifejezés, hiszen alig 26 évesen hogy is tudna az ember felkészülni a következő 20 évre? Mindegy, eltelt 7 hónap és megszülettek a fiúk. Három hetes korukban hozhattuk őket haza, akkor kezdődött az igazi buli. Leraktuk őket a nappaliba és csak néztük egymást, hogy: „Most mi lesz? Hogyan tovább?” Ott volt két pici 2 kg-os csecsemő és nekünk az apukájukkal kellett életben tartani őket. A HOGYANokra pedig senki nem adott választ.

Eleinte megpróbáltam felváltva foglalkozni velük, hogy mindkét gyerekre jusson időm. Amíg az egyik aludt, a másikat etettem, vagy éppen játszottam vele, majd fordítva. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem igazán jó megoldás, mert egyszercsak vége lesz a napnak és én még egy falatot sem ettem, sőt már a katéterem sincsen, muszáj valamikor wc-re is menni. Bevezettem hát a napirendet. Egyszerre alszanak, egyszerre vannak ébren. Enni pedig gyorsan, egymás után fognak. Nagyon szép és jó elgondolás volt ez, csak hát az én gyerekeim nem tudták, hogy nekik pontosan 3 óránként kell enniük. Zalánt megetettem 11:00-kor, Milánt pedig 11:20-kor. A következő esedékes etetés 13:00-kor és 13:20-korkövetkezett VOLNA! Mindent gondosan előkészítettem, hogy futószalagon egymás után indulhasson az etetés. Igen ám, de 13:02 perckor mindketten egyszerre akartak éhen halni. Hirtelen, mintha 50 sakál és 26 oroszlán lepte volna el a házat, olyan ordítás kerekedett se perc alatt a házban. Gimnazista koromban ugyan kreativitás világbajnokságot nyertem, de ez a spontán feladatmegoldás most mindent felülmúlt. Érdekes, a szükség nagy úr, ilyenkor veszi észre az ember, hogy két kéz, két láb, egy áll és a hónaljak egyszerre együtt nagyon sok mindenre képesek. Háttérbe szorult ám az intim ölben etetés, SOS megoldás kellett. Gyerekek szépen egymás mellé az ágyra, partedli fel, cumisüveg mindkettő szájába és lőnCSEND. De persze olyan büszke voltam magamra, hogy meg is kellett örökítenem a pillanatot, így egy kezet fel kellett szabadítanom, hogy fényképezni tudjak. Tehát egy kézzel is meg lehet oldani mindent:)

Itt jöttem rá, hogy mostantól mindent egyszerre fogunk csinálni. Együtt eszünk, egyszerre van a büfi, hiszen mit sírok, két gyerekem van, két kezem, két vállam, mindenkinek mindenből jut egy, sima ügy. Mára megy a szimultán peluscsere is. Néha el is gondolkozom, hogy én egy gyerekkel halálra unnám magam. 😀

Mégis ami a legviccesebb pontja az ikres létnek, az az elindulás. Mi kell ma? Pelenkatáska – bepakolni – váltó body – váltó nadrág – jajj múltkor kevés volt egy – összekakiltuk – kell kettő – mindkettőnek kettő – mi kell még – partedli – az is kettő – van mosva?- van, csak vasalni kell – már nem vasalok –  jó lesz úgy is – kell még textil pelus – kell vagy 3 – ez van vasalva – hurrá – sima pelus – a kettes kicsi – hármas kell már – hol a hármas? – táskába be. Mikor esznek? Tápszer is kell -hozzá a víz – jajj a cumisüveg is – Hol az üveg – előbb ettek – el kell mosni – kész van – beraktam – popsitörlő –popsikenőcs – cumi is kell. Gyerek üvölt, miért nem játszunk? Öltözni kell, indulunk! Egy gyerek a hordozóba – sapka rá – nem szereti – megy a hiszti. Másik gyerek hordozóba – sapka rá – nem szereti –kánon hiszti. Egyik gyerek be a kocsiba – vissza a másikért – őt is berakom – pelus táska közéjük –  jajj a takaró itt maradt – vissza érte – megvan az is. Hú babakocsi is kell – csomagtartó felnyit – kocsit szétszed – beledobál – nem fér be így – fordítva kell – így épp hogy befér – ez is rendben. Minden megvan, indulhatunk!  DE ANYA MÉG PIZSAMÁBAN…

És mindezek ellenére, vagy pont éppen ezért, csodálatos dolog ikres anyukának lenni 🙂

Szerzőről.

Mádai Vivien
Szerzőnek 71 cikke van
Tudj meg többet Mádai Vivien

25 éves vagyok, tavaly végeztem a Színház és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakán. Van egy csodálatos férjem, aki a világ legjobb embere. ( az ő papírja már hivatalos )
Lassan 5 éve dolgozom televízióban mint szerkesztő és műsorvezető. És imádtam/ om.

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események