Maszkabál a 21. században

Nyakunkon a Halloween, amikor is szokássá vált beöltözni. Ha beöltözés, akkor pedig új személyiség. De vajon ki rejtőzik a jól megkomponált maszk mögött? Így a 21. században úton útfélen valamilyen álarc viselésére kényszerülünk, vagy legalábbis úgy gondoljuk. A közösségi oldalak pedig a legkitűnőbb terepek a jelmezbálok megrendezésére. Sajnos ez a láz engem is utolért.

Manapság sokan meg akarnak felelni valamiféle társadalmi elvárásnak. Az iskolában mindenkinek megvan a kiosztott szerepe, amit talán ő választott, rosszabb esetben pedig ráosztották. A helyzeten nem változtat. Nagyon kevesen merik megmutatni, hogy kik is ők igazából. A gyerekek azt látják, hogy követni kell a mintát, különben egy olyan nem kívánatos karakternek tartja majd őket a többi ember, amitől ódzkodnak.

Na de mit művelnek velünk a közösségi oldalak? Be kell valljam, az én életemben is túl hangsúlyos szerepet kapnak az utóbbi időben a nyilvános fórumokon való megnyilvánulások. Mindenki szereti megosztani a legjobb fotóit, nekünk is sok szép képünk van. Egy közös kép Danival, vagy a gyerekekkel… Igen, ezek fontosak számomra, és mint oly sok ember, én is szeretem világgá kürtölni a boldogságom. Ennek módja pedig mostanság a „post” gomb lenyomása.

A regisztráció gomb mellett egy láthatatlan kis szöveg lebeg: álarc viselése kötelező. Mintha a valós életünk egy alteregója jelenne meg a cyber-térben. Ha engem is csak a sok szép fotó alapján ítélnek meg, az természetesen nem a valóságot tükrözné. Én is emberből vagyok, vannak gyenge pillanataim. Sokszor kergetem a kamerát, megannyiszor viszont, még a tükröt is elkerülném.

A közösségi portálok jóvoltából sokszor úgy tűnik, mintha az ismerősök hétköznapjainak, ünnepi pillanatainak részese lennék. Pedig nem. Mindez csak a kirakat. Sokan pedig néha szürkének és unalmasnak érzik magukat, hiszen úgy tűnik, másnak sokkal izgalmasabb és napfényesebb az élete… a képeken. Néha úgy érzem én is ilyen hatással vagyok az emberekre. Másképpen ítélnek meg, mint amilyen igazán vagyok.

A képeken valahogy minden olyan szép és jó. Persze én sem osztom meg amikor nehezebb napjaink vannak vagy éjszaka nem aludtunk fogzás vagy láz miatt. Talán ez nem helyes, hiszen így csak a tökéleteset látják az emberek. Úgy leszünk a legigazibbak, ha a gyenge pillanatokat is felvállaljuk.

Általánosítani viszont nem szabad. Vannak, akik tényleg csak szomjazzák az elismerést, és akadnak, akik csak meg akarnak osztani egy szép pillanatot. Mindannyian vágyunk a valós élményekre, csak az emberek virtuális énje bátrabb, közlékenyebb, mint a gátlásokkal küzdő valódi. Mi döntjük el, miként montázsoljuk össze a valóságot és a látszatot. És ha már a valóságról beszélünk. Soha ne szégyenkezzünk miatta, hisz bátran kell a nehéz pillanatokról is beszélni, vagy éppen írni. Erőt adva ezzel másoknak, de leginkább önmagunknak! Én mostantól erre törekszem…

image

Szerzőről.

Wolf Eszter
Szerzőnek 15 cikke van
Tudj meg többet Wolf Eszter

1 Comment

  • Saripudin február 13, 2016 06.36 de.

    szerint:Nagyon tetszik nekem ez flash-es aupiadloyer. Ez a wordpress egyik pluginja, vagy saje1t gye1rte1s. Ha wordpress-es, akkor megmondane1d melyik? Ha saje1t, akkor nem-e lehetne-e elke9rni?

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események