Az életmentő hordozás

Már rengeteg felületen írtam a hordozásról, mintha valami szaki lennék, pedig “csak” egy gyakorló anyuka vagyok. Amikor Vivi szólt hogy írhatnék erről ide is, elgondolkodtam, mit tegyek, hogy valahogy “lamomesítsam” a témát. Aztán rájöttem, a kulcs itt az őszinteség. Hát vágjunk bele. Hosszú lesz, mert messziről indul a történet.

Vivihez hasonlóan problémamentes terhességem volt, álomszerű. Tele voltam tervekkel, elhatározásokkal. Minden elő volt készítve, kiságy, babakocsi, légzésfigyelő, egy babaerszényszerűség, mert az olyan cukinak tűnt… Igen, egyáltalán nem tájékozódtam a témában, egyet tudtam, kendőt nem akarok, mert az olyan ezobioöko humbug, batikolt trottyos gatya és szőrös láb és minimum vegán biokaja kell hozzá, szó sem lehet róla. Jó lesz az az erszény vagy egy kenguru.

Aztán jött az első pofon, a szülés. Két és fél nap vajúdás rendszertelen, gyengének(???!!!) minősített fájások után a kitolásnál egyszercsak a műtőben találtam magam, császár. Nem részletezem, lényeg a lényeg, padlóra kerültem. A szoptatás nem ment, hol ödémás, hol vérző mellekkel küzdöttem az 5-10 millis lefejt tejért, ami sehogysem akart több lenni. Kétszer is elapadt a tejem, volt, hogy napokig egy csepp sem jött. Kudarcként éltem meg a szülést, a szoptatást, gyűlöltem magam, depressziós lettem, folyton sírtam, ahogy Mór, a kisfiam is. A gyerekorvosunk többször is javasolta hogy kössem magamra pucéron, a kontaktustól beindul a tej és olyan hormonok termelődnek amik segítenek végre kötődni a babámhoz. Igen, nekem ez sem ment.  Elláttam, édes volt, szép, felhő illatú, de nem éreztem kötődést.

A pucéron magamra kötésnél idegenebb dolgot nem is javasolhattak volna, tudom, milyen anya az ilyen, de én pánikrohammal küzdöttem, ha a mellemre került a baba. Pedig hogy vágytam rá terhesen, hogy mosolyogtam a vajúdás alatt, a császár előtt még viccelődtem is, mit nekem szenvedés, a babám úton van, ennyi a fontos. De a szülés utáni depresszió nem követ logikát, nem válogat.

Teltek a hetek, tejem továbbra is csak napi 10-20 milli volt, szóval nagyrészt tápszert adtunk. Mór pokoli hasfájós volt, rengeteget sírt és nyilván azt is érezte hogy az anyukája szomorú, feszült, a végletekig kimerült.  Kipróbáltuk a babaerszényt, mondván a hordozástól majd jobb lesz az élet. Hát, visított benne. Ment a kukába. Kipróbáltuk a kengurut.  Kicsit jobban fogadta, néha elaludt benne, de utáltam.  Lógott benne a kicsi, tök nehéz volt felrakni, egyáltalán nem tetszett, szóval leírtam a híres hordozást, hogy akkor ez nálunk nem pálya.

Aztán a dolgok kezdtek picit javulni. Sikerült megmenteni a szoptatást, legalábbis felcsillant a remény. Elegem lett az éjjeli tápszermelegítésből, de legfőképp a fejésből, kezdtem teljesen összeomlani.  Egy éjjel a férjem, amikor Mór felsírt, berakta közénk a kicsit, -miután én képtelen voltam már kimászni az ágyból- aki elkezdett szopizni (vagyis amit szokott, gyakorlatilag szárazon cumizni), majd belealudt.  Reggel, mikor felkeltünk, döbbenten konstatáltam, hogy nem kellett tápszert keverni, vagyis biztos jóllakott az egész éjszakás szopi alatt!  Talán mégiscsak van remény!  Ezen felbuzdulva, a La Leche Liga tanácsadóival egyeztetve két hétig gyakorlatilag ki se másztunk az ágyból, elhatároztam, hogy addig szoptatok, amíg nem lesz tejem! Ezt a csatát végre meg fogjuk nyerni! Ekkor volt Mór két és fél hónapos. Ez alatt a két hét alatt fedeztem fel az ágyban a telefonomon szörfözve Instgramon a Sakura Bloom karikás kendőket.  Gyönyörű képeket találtam, hozzám hasonló fiatal anyukákat, sehol egy szőrös láb, csak csupa helyes, kreatív, érdekes nő, szép kendőikben mosolygós babák.

Lassan leesett, mennyire előítéletes és buta is voltam. Anélkül, hogy bármit tudtam volna a témáról, rávágtam hogy hülyeség. Utánaolvastam annak, hogy mi mindenre jó a hordozás, aminek -mint megtudtam- köze nincs a kengurukhoz. Egy jó fajta hordozóeszköz olyan érzést biztosít, mintha folyamatos ölelésben lenne a kicsi. Egészséges tartást ad és a szülőknek is milliószor kényelmesebb.  Szóval a férjem beszerzett nekünk egy Amasonas karikás kendőt. A You Tube-on megnéztem, hogy kell használni, ezt hasznosítva magamra kötöttem Mórt. Na azt jobb, hogy nem látta szakértő, szerintem kikészült volna. A gyerek kétrét görnyedve tapadt a mellkasomra, teljes katyvasz módon sikerült magamra applikálni, ámde egy másodperc alatt bealudt. Addig az altatás is komoly harc volt, csak cicin tudott aludni, vagy több órás ringatással, de mindig volt sok-sok sírás is előtte.

Hát itt indult a hordozás-addikcióm. Merthogy a hordozás MINDENBEN segítség.

image_hord3

Végre nem kellett non-stop feküdni a  végtelenhosszú szoptatások alatt, mert a kendőben simán tudtam szoptatni, így végre sikerült mosogatni, takarítani, főzni is!  TÉNYLEG segít a tejtermelésben, TÉNYLEG segít a kötődés problémákon. A hasfájásos sírást is minimalizálta, mert az egészséges terpesztartásban a pukik könnyen kiszabadultak, a testkontaktus meg melegítette a baba pocakját.  Nem viccelek, a hordozás pár nap alatt helyrerakta azt, ami előtte két és fél hónapig nem ment. A nonstop szoptatás megspékelve a hordozós összebújásokkal pikkpakk megindította a tejtermelést, most lassan 15 hónapos Mór és még mindig cicifüggő. Többé nem kellett fejnem, hogy turbózzam a mennyiséget.

Végre ki tudtunk mozdulni, mert a babakocsiban addig veszettül üvöltő baba a kendőben órákig elvolt egy mukk nélkül. Kajapiaölelés egy helyen megoldva. Azóta már nagyon profik vagyunk. Karikás kendő, csatos hordozó (nem összetévesztendő a kenguruval), mei-tai, nagy hordozókendő…minden van, igazi életmentő szett!Legszívesebben minden anyukának adnék, ha tehetném.

image_hord3

Bánom, hogy csőlátó fafejűségem miatt nem kezdtem el már korábban hordozni, megkímélhettem volna magunkat megannyi szenvedéstől. Gyakran van lelkiismeretfurdalásom amiatt, ahogy éreztem magam szülés után és hogy miért is nem bújtam össze többet Mórral… Utólag ezen változtatni nem tudok, de ma már biztos vagyok benne, hogy mindez szükséges volt ahhoz, amilyen most a közös életünk. A hordozás mentett meg minket és segített felépülni a pokoli nehéz kezdetekből.  A jó hordozó kényelmes, elsőosztályú alvóhely, étterem;), páholy, nyugiszoba és extrán jár hozzá két szabad kéz is. És mindezek mellett stílusosan öltöztet is. 😉 A kicsiknek teljesen természetes igénye, hogy a mamájához közrl akar lenni. Ezt az ösztönös szükségletet tudja kielégíteni egy jó hordozó úgy, hogy közben az anyukát fel is tudja szabadítani, jöhet-mehet, megihat egy teát, kiszedheti a szemöldökét, megnézhet egy epizódot a Született feleségekből még a legnyűgösebb napokon is.  Szóval hajrá, hordozni szuper, hordozni menő, hordozni csodás! Hordozóba minden bébit! 🙂

Szabó Anna Eszter

Szerzőről.

Mádai Vivien
Szerzőnek 69 cikke van
Tudj meg többet Mádai Vivien

25 éves vagyok, tavaly végeztem a Színház és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakán. Van egy csodálatos férjem, aki a világ legjobb embere. ( az ő papírja már hivatalos )
Lassan 5 éve dolgozom televízióban mint szerkesztő és műsorvezető. És imádtam/ om.

1 Comment

  • Refcounter február 13, 2016 07.00 de.

    Ke1osz ide vagy oda, a csiga tf6ke9letes lett!!!Nagyon kreatedv vagy!2 csige1s f6tlet. -Egy bare1tnőm keltte9szte1bf3l csine1lt egy f3rie1si kakf3scsige1t, a csiga kf6zepe9n sze9lesebb te9sztaszalagbf3l, ale1kanyaredtotta a teste9t, e9s kisfctf6tte, fotf3m is van rf3la…-Ikee1ban van most egy fak kiszfarf3formake9szlet! Benne egy csiga is! (meg szarvas, rf3ka, maci, sfcn)

Szólj hozzá

Rólunk

Az oldalunk azért indult, hogy megosszuk Veletek, hogyan tudunk a kislurkók mellett is teljesértékű barátok feleségek és elsősorban Nők lenni.

Közelgő események